Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

is viselő országgyűlési képviselőink, a kik a többséget képező függetlenségi tábor pacijain foglalnak helyet, ilyen reménykedéseket ne csak az egyházi gyűléseken hangoztassanak, hanem szálljanak síkra a prot. egyház jogaiért a pártban és a törvényhozás házában is és ne engedjék, hogy a nekünk nyújtott alamizsna mellett milliók ajándékoztassanak újból a jussot már bőven kivett felekezeteknek! Becsületünk, jogaink megvédésé ben prot. pap képviselőink eddig bizony nem igen excelláltak. Elvárjuk tőlük, hogy a körülményeket látva, más magatartást fognak e tekintetben tanúsítani! A Gutgesinntek felvonultatása. A Budapesti Hírlap, a mely legelső sorban kiáltott tüzet Zsilinszky beszédének hallatára, a legnagyobb buzgósággal igyekezik azóta is a klerikálizmus megvédelmezésére. Nemcsak hogy letagadni törekedett, hogy a püspököknek a pápa kezébe leteendő esküjében benne foglaltatik az „eretnekek" üldözésére vonatkozó fogadalom, a mely tagadásában azonban maga a klerikális Alkotmány hazudtolta meg a B. H.-ot, hanem felvonultatja a „gutgesinnt" lutheránusokat is, hogy Zsilinszky beszédénék tárgyi igazságait semmivé tehesse. F. hó 11-diki számában dr. Doleschall Alfréd egyetemi tanárt szólaltatja meg, hogy kárhoztató ítéletet mondasson Zsilinszky riadója felett. Dr. Doleschall úr ezt szivesen ós nagy buzgalommal meg is cselekszi és Zsilinszkyvel és a klerikálizmus ellen szervezkedni akaró protestántizmussal szemben kegyes védelmébe veszi az üldözött római katholiczizmust. Úgy tudjuk, hogy dr. Doleschall Alfréd úr lutheránus papnak a fia. Annál inkább csodálkoznánk tehát a felett, hogy éppen ő száll síkra a megtámadott és üldözött klerikálizmus védelmére, ha másfelől azt nem hallottuk volna, hogy benne oly eleven volt már évekkel ezelőtt a saját egyházához való ragaszkodás, hogy papfiú létére, reverzálist adott születendő gyermekeire nézve a római egyháznak. Ezt hallva azonban nem csodálkozunk eljárása felett! Dr Doleschalnak segédkezik a nevezett lap f. hó 12-diki számában Ivovácsy Kálmán rákospalotai evang. lelkész, a ki szintén kijelenti, hogy többed magával tiltakozik Zsilinszky kirohanása ellen, a melyben politikai tendenczia nyilatkozik meg. 0 és társai senki gyűlölködésének ós szereplési mániájának eszközei nem akarnak lenni! Vesszük tudomásul. Úgy látjuk azonban, hogy abban az elítélt szereplési mániában nem annyira az a kárhoztatott Zsilinszky, mint inkább egyebek szenvednek ! Az abaúji ref. egyházmegye Révész Kálmán esperes és Meczner József gondnok elnöklete alatt Kassán tartotta meg közgyűlését. Ez alkalommal foglalta el hivatalát Kovács István, az egyházmegye új lelkészi főjegyzője Adminisztratív ügyeken kívül foglalkozott a gyűlés a lelkészi nyugdíjintézeti járulókok befizetése körül a lelkészeknek adható könnyítések kérdésével, továbbá a közigazgatási segély felosztásának módozataival. A lelkészegyesület indítványára megbotránkozását fejezte ki a gyűlés a Zoványi Jenő által festett Kálvin-jellemkép fölött. Egynémely alapos rektifikácziók. A Budapesti Hirlap, Zsilinszky beszédének hatása alatt kizökkent circumspectusos kerékvágásából. Eddig, hogy úgymondjuk, csak a sorok közt volt klerikális ; Zsilinszky beszéde óta azonban, mivelhogy az általa mindig dicsőített Apponyi Albert is érdekelve van, nyíltan védelmébe veszi a klerkálizmust, mosogatni, szépítgetni igyekezvén azt a mai liberálizmus szappanjával és törülközőjével. Rektifikálgatni akarja a Zsilinszky által hangoztatott súlyos vádak ellen. E rektifikácziókban azonban, minden ügyeskedése daczára nincs szerencséje. így a püspöki esküre nézve nagy hangon hirdette, hogy abban a Zsilinszky által inkriminált passus nincs benne. Ugyanazon a napon azonban, a mikor ez a nagyhangú védelem nyomdafestéket látott, a nyíltan klerikális Alkotmány beismerte, hogy az a passzus tényleg szerepel a róm. kath. püspököknek a pápa előtt letett esküjében, csakhogy persze a klerikális kommentálás szerint, nem olyan értelemben, mintha az a protestánsokra is vonatkoznék. A rektifikáczió tehát nem sikerült! Azután „a kath. egyház egyik kitűnősége" nyilatkozatával (ilyen kitűnőségek mindig kéznél vannak a B. H.-nál, mihelyt a klerikálizmust kell védelmezni 1) czáfolni igyekszik Zsilinszky ama jogos panaszát, a mely szerint a magyar állam évi 9 millió koronát áldoz a gazdag róm. kath. egyház papi kongruája rendezésére. A sorompóba állított róm. kath. kitűnőség bátran rámutat az 1908 évi állami költségvetésre, a melyben a nem. róm. kath. lelkészek kongrua-kiegészítésére megszavazott 2.430,000 koronával szemben, a róm. kath. papi kongrua rendezésére csak egy millió korona van felvéve. Ezt a rektifikácziót „szívesen közli" a B. H., mert az olyan súlyos ténybeli tévedés, a milyen Zsilinszky beszédében a róm. kath. kongrua ügyre vonatkozólag foglaltatik, „méltán oknélküli nyugtalanságot kelthet a nagyközönség széles rétegeiben és ok nélkül növelheti a bizonyos oldalról mesterségesen szított felekezeti féltékenységet". Erre a rektifikáczióra is azonban azt mondhatjuk : Ignotos fallit, notis est derisni ! Zsilinszky M. nem arról szólt, hogy mi van felvéve a róm. kath. papi kongrua rendezésére „egyelőre" az 1908 évi költségvetésbe, hanem arról, hogy mi lesz felvéve, ha a rendezés az Apponyi által elfogadott megoldás szerint meg fog történni Az az 1908. évi költségvetésben szereplő egy millió korona még csak a legsürgősebb kiegészítések fedezésére szolgál. De ha majd a teljes rendezés megtörténik, bajosan Zsilinszkyre lehet rámondani, hogy nem mondott igazat. Az erdélyi ref. egyházkerület egyházi értekezlete f. hó 8—10. napjain folyt le Marosvásárhelyen. A gyűlésről, sajnálatunkra, még nem rendelkezünk kimerítő tudósítással. Jövő heti számunkban azonban be fogunk számolni az értekezleten történtekről. A YlII-dik róm. kath. nagygyűlés f. hó 13—15. napjain folyt le a fővárosban s újból demonstrálta impozáns voltával azt, hogy a szervezkedésben, a czéltudatosságban mily erő rejlik, még akkor is, ha az alap maga hamis is. A nagygyűlés tanulságaira még vissza fogunk térni. Most csak néhány tény felemlítésére és néhány megjegyzésre szorítkozunk. A nagygyűlésen, a mint előre látható volt, nem maradt el a válasz Zsilinszky riadójára. Reflektáltak reá: gr. Majláth József az elnöki megnyitóbeszédben, Várossy Gyula kalocsai érsek a pápát jubiláló gyűlés díszbeszédében és Rakovszky István a Népszövetség gyűlésén. Majláth József válasza higgadt volt és csupán annak adott kifejezést, hogy a római pápa Magyarországra nézve nem idegen és hogy a protestánsoknak, a kik a házasságot nem tekintik szentségnek, sem okuk, sem joguk nincs beleavatkozniok a róm. kath. egyház e tekintetben való tanításába. Ha Majláth József higgadt volt, annál handabandázóbb és sértő volt Rakovszky, s tárgyi ellenérvek híján, a durva komikum által igyekezett Zsilinszky beszédének igazságait parallizálni. Várossy érsek pedig egy, már régen megereszkedett húrt pendített nieg. Hívogatta vissza a magyar protestánsokat az „egyedül" és „könnyen" üdvözítő pápás egyházba, s elábrándozott azon, hogy milyen szép volna, ha a reformáczió négyszázados jubileumakor