Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-20 / 38. szám
alkalmazása sohsem volt jog, hanem hatalmi tény, hatalmi visszaélés; 2.; a placetum nem állami, hanem egyházi részről keletkezett: a nagy egyházszakadás idején a törvényes pápák védelmére éltek véle az uralkodók; ezért nincs benn a Corpus iurisban s ezért nem is hallunk róla II. Józsefig; 3. a mennyiben létezett is, Ferencz József 1850-iki pátensével eltörülte, igy 1870-iki alkalmazása is csak sírjából föltámadt kísértet volt; végül 4. a tetszvényjog manapság, a vallásszabadság és szabadsajtó korában szégyenletes anakronizmus. Ezeket az ellenvetéseket könnyű lesz sorjában megdöntenünk! A mi az elsőt illeti, elismerjük, hogy Zsigmondnak a ius placetirói legelőször szóló 1404. évi dekrétuma,1 úgyszintén I. Ulászlónak azt megismétlő 1440. évi dekrétuma nincs benn a Corpus iurisban. De hiányzanak abból más törvények is.2 Érdekes, hogy kiváltkép azok hiányoznak, melyek a r. kath. papság hatalmának megnyirbálását czélozzák. így hiányzik Mátyás 1548:8. t.-cz.-e is, mely kimondja, hogy egyházi személy világi hivatalt nem viselhet. Úgy látszik, a dolog elevenjére tapintott Teleky József gróf 1843-iki főrendiházi beszédében, mikor Zsigmond dekrétumáról ezt mondta : „ ... ez a törvény nem ment a törvények gyűjteményébe, mi talán azért történt, mert ez Mosóczy püspöknek nem volt ínye szerint". '5 De egy törvény érvényességét nem dönti meg az, hogy nincs benne a törvények „magánjellegű" gyűjteményében, mert mint Kmety is mondja: „A Corpus iuris mint egész nem bir törvényerővel; az abban foglalt részek csak oly erővel bírnak, mint Urnának e gyűjteménybe való fölvételük nélkülw (u. o.). Minden törvénynek három kelléke van: szükséges, hogy törvényesen alkottassék, a törvényesen megkoronázott király szentesítse és végül törvényesen kihirdettessék. Zsigmond dekrétuma ennek a három kelléknek megfelel. Az első és 1 Ennek a dekrétumnak utolsó (5.) pontja szól a i. p.-ról: „valamennyi főpapnak, apátnak, priornak, guardiánnak. káptalannak, plébániai egyházak és kápolnák igazgatóinak s minden rendű, rangú és méltóságú egyházi férfiúnak ezen királyi rendeletünk erejénél fogva parancsoljuk és rendeljük fövesztés, javadalmuktól s magánvagyonuktól való megfosztás terhe alatt, hogy ezután a római udvartól jövöj semmiféle apostoli, levelet, a követek, bíborosok,. auditorok s akármi más római udvarbeli biró s hivatalnok semmiféle levelét, sem pedig idézetét, tiltó parancsát, végrehajtási rendeletét, perfolytatását, bármily természetűek legyenek ...: a mi előleges beleegyezésünk kikérése s különös engedelmünk megadása nélkül elfogadni, kihirdetni vagy végrehajtani ne merészkedjenek". Az egész dekrétum magyar fordítását 1. Pataky Dezső tanárnak -a halasi gimn. 1904/5. évi.értesítőjében megjelent „I. József>császár Placetum Regiuma és Edictum Tolerantiaeja" cz. tanulmányában 8-10 11. 2 Kmety is megjegyzi Közjogában: „A Corpus iuris a törvényeknek nem teljes gyűjteménye ..., mint ezt a két jogtörténetbúvár : Kovachich Márton György és űa, József kiderítették" (18. 1. .jegyz-.)' 3 L. mindkettőt Vázsonyi i. m. 3. 1. második kellék meglétét bizonyítja bevezető részének harmadik bekezdése: „Minden főpappal, zászlósúrral, fönemessd, fegyverviselövel, nemessel és testülettel (a városokat érti), kik Magyarország szent koronájának uralma alatt állanak, tanácsot tartván és előzetesen alaposan megfontolván a kérdést azok java, szándéka sőt kérelme szerint, ama szent korona tekintélyénél és királyi hatalmunk teljességénél fogva a jelen rendelettel akarjuk, kijelentjük, szentesítjük, elhatározzuk ós kinyilvánítjuk, mint a hogy már előbb is tenni akartuk." A harmadik kellékről pedig a befejező sorok gondoskodnak: „Azt akarjuk, hogy jelen dekrétumunkat alkalmas helyeken és épületekben nyilvánosan kihirdessék". A placetum ügyét legelőször rendező dekrétum nem egyszerű rendelet tehát, mert hisz nem egyedül a maga nevében adja ki a király, hanem alkotmányos módon alkotott, szentesített és kihirdetett törvény, melynek erejét nem töri meg az, hogy a Corpus iurisból czélzatosan kihagyták. Ezt a törvényt megerősíti Ulászlóé, mely az előbbinek rövidre szabott s egyik-másik tekintetben szigorított ismétlése. Ezenkívül Kőnek szerint még az 1486:28, 1715: 74, 1723:70. 1729:21 és az 1765: 23 is a placetumra vonatkozik.1 De talán mindezeknél erősebb érvünk lehet az, hogy félszázaddal ezelőtt, az 1843-iki nagy országgyűlési Vitában maga a r. kath főpapság se állította még, hogy a ius plaeeti nem nyugszik törvényes alapokon. V. Ferdinánd ugyanis XVI. Gergelynek 1841. április 30-án kelt „Quos vestro" brévéjét október 12-én placetumával ellátta. Az alsó tábla túlnyomó többsége a pápai brévét az ország törvényeivel ellenkezőnek tartotta, ezért sérelmesnek találta a placetum megadását — bár abban bennfoglaltatott a szokásos óvás: „a mennyiben az ország törvényeivel nem ellenkezik/" A vitában arról nem is volt szó, hogy fönnáll-e a placetum joga: ezt még a fölső táblán se vonták kétségbe I A vita csak a körül forgott, hogy a király megerősíthet-e olyan pápai bullát, mely az ország törvényeivel ellenkezőt rendel ? Az alsó tábla többsége a placetumot a magyar állam jogának tekintette s így annak gyakorlását az országgyűlés ellenőrzése alá kívánta vétetni; a kisebbség meg egyenesen magára az országgyűlésre akarta ruházni. Néhány követ kivételével az egész tábla hozzájárult a királytól a placetum visszavonását kérő fölirathoz.2 Ezzel szemben a fölső táblán a főpapság és a mágnások egy része azt vitatta, hogy a tetszvényjog a király rezervált, vagyis személyéhez fűződő, személyesen gyakorlandó joga, melybe az országgyűlés nem avatkozhatik. így a XVI. Gergely brévéjét jóváhagyó placetum s az ahhoz alkalmazkodó püspökök eljárása törvényes. A főpapok tehát nemcsak hogy nem tagadják a kis plaeeti érvényben lételét,3 hanem 1 I. m. 154. 1. Ezeket a törvényeket Kmety is idézi (78. 1.). 2 Még a föliratot ellenző szepesi, pozsonyi és sárosi követek se támadták a i. p.-t. 3 Az elhangzott főpapi beszédek közül elég lesz, ha a nagy egyházjogász : Lonovics József csanádi püspök szavait idézzük:
