Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-13 / 37. szám

tartanánk, ha egyházunknak egyetlen egy híve sem nélkülözné, sem itt, sem otthon a lelkigondozást, mégis bizonj^os körültekintő bölcseség alkalmazására van szükség, mielőtt bármelyik egyházi hatóságot belevisszük abba, hogy ajánlatunkra missziói állomást szervezzen. Windber egy kis bányász városka, melynek jövőjében semmi sem mutat egy magyar ref. gyülekezet állandó fennmaradásának lehetőségére. Elismerjük, hogy ez időszerint van látható eredménye az ottani lelkésztárs fáradságot nem ismerő tevékenykedésének, és nem is állítjuk, hogy a hazai egyház itten eszközölt áldozata teljesen hiábavaló erőfeszítés, kidobott pénz lenne; csupán arra akarunk rámutatni ez esetben is, a mi a helyzet tizenöt éves, alapos ismeréséből fakadott meggyőződésünk, hogy az amerikai magyar missziók ügyét az amerikai Ref. Church teljes mellőzésével intézni nem ezélravezető dolog. A windberi egyház, melynek szép temploma, iskolája és parochiája van, a következő kimutatást tette közzé a mult évről: keresztelés: 29; esketés: 6; temetés: 14; konfirmáczio3 Számadásaiban szerepel a bevétel: 1018'60, a "kiadás 908"01, a maradvány :i 110 dolF: 59 centtel. Az fegyházat Borsos István alakította, összeszedvén az egész környékbeli magyarságot. Különösen nagy érdeme a hatalmas arányú és Windberben összefutó, a mindenkori windberi ref. lelkész kontrollirozása alatt álló betegsegélyző egylet, melyben másfeleke^tű tagok is támogatói a helyi egyháznak. Vidéki fiókjaival az egylet nagy eredményeket ért el úgy a segítő szeretet, mint az egyházzal való jótétei nemes munkájában. Harsányi Sándor, homestead és vid. ref. leikése. NEKROLOG. GARZÓ GYULA. 1839-1908 Az Alföld egyik nagy kálvinista anyaszentegyházából, Gyomáról szomorú hír kelt szárnyra az elmúlt hónap 14-én, mikor fájó szívvel ezt kellett tudtul adni mindeneknek : meghalt Garzó Gyula! Nemcsak egy gyászoló család, nemcsak a gyomai református szent eklézsia, hanem a békés-bánáti nagy egyházmegye, a tiszántúli egyházkerület, sőt egyetemes magyarországi szt. Sionunk sóhajta fel ekként: leesett a mi fejünknek ékessége! Hamvai ott porladoznak azóta a pihentető anyaföld kebelén. Nemes lelke meghallotta a szót: Jól vagyon jámbor és hív szolgám; hív voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj bé a te uradnak örömébe l (Máté 25, 21.) Mi pedig hosszú esztendők elteltével is ezt mondjuk a Példabeszédek könyve írójávái, ha reá gondolunk: Az igaznak áldott az ő emlékezete! (Péld. 10, 7) Garzó Gyula az 1839. esztendő tavaszán, május 23-án született Kecskeméten. A tudományoknak gazdagságát előbb szülővárosának már akkor híres tanintézetei, majd a pesti theologia akadémia adták az ő nemes irányban fejlődő lelkének. Nagynevű tanárai közül különösen a halhatatlan emlékű Székács gyakorolt reá élete végéig maradandó hatást. Theologiai tanulmányainak bevégzése után a már akkor tehetségével feltűnt ifjú embert a legelőkelőbb családok hívták meg főúri házaikhoz nevelőnek. Majd az 1861. év deczember havában a losonczi ref. egyház tiszteié meg szeretetének hívó szavával, 1863-ban pedig Nagymaros és Pest gyülekezetei látták az ő hatalmas szárnyainak bontogatását. De már ez év végén a gyönki gymnasium tanári kathedráján vezetgeti a tudományok mezején az ifjúságot; mígnem 9 esztendő multán, 1873-ben, a gyomai református anyaszentegyház lelkipásztorául választott el. Hosszú lapok nagyon szűkek és rövidek volnának ahhoz, ha le akarnók írni b. e. Garzó Gyulának csak nagyobbszabású cselekedeteit is. A gyomai református egyház újjáteremtene vala ő, hol.,fréf hatalmas iskolaifelséges templom, lelkészlakok, egyházi hivatal, messze földre zengzetes harmóniával, szóló négy harang időtlen időkig örökítik az ő emlékét 1 Rettenthetetlen férfiú vala ő a jóban, az igazságban ; alázatos és kicsinyigényű a maga dolgaiban! Ékesszólásának erejével, tudásának gazdag tallentumaival, bölcseségének minden mélységével ós magasságával, szeretetének életet adó melegségével: az anyaszentegyháznak, a köznek élt ő minden időben. Neki igazán az élete sem vala drága, csakhogy elvégezze a reája bízott munkát ! Ezekért tiszteié őt meg a békés-bánáti egyházmegye a tanácsbirói székkel, a tanügyi-bizottság elnökségével. A tiszántúli egyházkerület ezekért választá tanácsbirájává, zsinati képviselőjévé. Gyoma és Békés vármegye örömmel örült, hogy a képviselőtestületben és a megyebizottságban az ő tudását, alkotó erejét nélkülözni nem kell. Most mindezek együtt sírván sírnak és keseregvén keseregnek! Ki legtöbbet köszönhet néki: a gyomai református egyház, több ízben lerótta háláját, hiszen 1878-ban lelkészi diszpalásttal ajándékozá meg, 20 éves lelkészsége emlékéül arczképét adta ki s helyezte el tanácstermében. A Prot. Egyházi és Iskolai Lap, a Margócsi által szerkesztett Prot. Egyházi Beszédtár, a Magyar Prot.. Figyelő, a Prot. Alkalmi Beszédtársa Czelder által szerkesztett Evangéliumi Lelkészi Tár, az S. Szabó József által szerkesztett Debreezeni Lelkészi Tár, a Papp Károly és Könyves Tóth Kálmán által szerkesztett Kalászok, a Békésmegyei Közlöny, melynek nemcsak munkatársa, de szerkesztője is volt, az Evangéliumi Prot. Lap. a Debreezeni Prot. Lap, a Sárospataki Lapok, a Szabad Egyház, a Békés, mind sokszor látták az ő mélyen járó lelkét s őrizik ragyogó irályának szép emlékeit! Makón, Szegeden* Gyulaváriban, Nagybecskereken