Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

határozata szerint — tudomásul is vette. Az a sérelmes, hogy a minisztérium ennek a nem egészen 10 évvel ezelőtt: 1898. november 12-én kelt rendeletnek visszaható erőt tulajdonít s olyan áttéréseket is megsemmisít arra való hivatkozással, melyek 1898 előtt tíz-húsz vagy még több évvel történtek! ! Tudjuk, hogy a törvények záradékát szokta képezni mindenkor: „Ez a törvény ekkor és ekkor lép életbe." A törvényeknek is csak ritkán és csakis akkor van visszaható ereje, ha a törvény azt kifejezetten kimondja. A törvényhozók pedig ilyen visszaható erőt csak azoknak a törvényeknek szoktak adni, melyek bizonyos előnyöket nyújtanak, nem pedig azoknak, melyek jogfosztást tartalmaznak! Ha a törvénynek magának nincs visszaható ereje, hogy lenne akkor az azt csak magyarázó miniszteri rendeletnek ?! . Igenis azok az áttérések, melyek a miniszteri rendelet hivatalos közzététele utáni időből származnak, s a melyeknél a második jelentkezés nem a 15-ik vagy az azt követő valamelyik napon történt, megsemmisíthetők, de — s itt van legnagyobb sérelmünk — csakis abban az esetben, ha a vesztes egyház, avagy ha az arra illetékes felek, pl. a szülők azt kifejezetten kérik! Ha nem így lenne, akkor miért rendeli a 68:LIII. 7. §-a, hogy: „azon lelkész, kinél az áttért bizonyítványait előmutatá, tehát a kinél az átmenet befejeztetett, köteles erről értesíteni azon egyházközség lelkészét, melyhez az áttért előbb tartozott?" Vájjon nem azért-e, hogy amennyiben az áttérésnél előírt törvényszerű kellékek valamelyike hiányzik, a vesztes egyház lelkésze az áttérés megsemmisítését kérhesse ?! Igazságunk föltétlen tudatában tartózkodunk az erősebb hangú bírálattól, de lehetetlen, hogy kifejezést ne adjunk abbéli csodálkozásunknak, hogy hogyan jön a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ahhoz, hogy olyan esetekben, mikor egyes keresztleveleket törvényesítés avagy névkiigazítás czéljából hivatalosan fölterjesztünk, rácsap a keresztlevélre és azt mondja: ez a férfi vagy nő pedig nem református, hanem római katholikus, mivel az 1870-es vagy 80-as években áttért atyja vagy anyja nem a 15-ik, hanem a 14-ik napon jelentette be másodízben a kitérését ? ! A vallás- és közoktatásügyi minisztérium épp úgy nem az egyik felekezeté, mint a másiké. Legfőbb hivatása a felekezeti viszonosság megtartása — és az állampolgároknak egyik legszentebb : állami alaptörvényeinkkel is többszörösen biztosított s az áttérési szabadságot is magába foglaló vallásszabadsága fölött őrködni. Eme kötelességével nehezen, sőt egyáltalán aligha lehet összeegyeztetni azt, hogy az áttérések megsemmisítésével — a mellett, hogy egyes egyházak érdekeit erősen megsérti — egész családok békéjét, nyugodalmát megzavarja, földúlja ! Lássunk csak néhány eshetőséget. Az egyik leggyakrabban előforduló eset az, hogy pl. a róm. kath. nő — a polgári házasság életbelépte előtt — áttér a református vallásra, hogy férjétől elválhasson. Azután, mint református nő — ugyancsak a polgári házasság érvénybe lépte előtt — házasságra lép újólag. A minisztérium a nem a 15-ik napon való jelentkezés miatt áttérését megsemmisíti. A nő tehát újra rkath. lesz. Első férje még életben van s így előbbi és a rkath. egyházi tan szerint fölbonthatatlan házasságának érvényessége is megújul. így bigámiába esik. Ha első férje időközben meghal, a még annak életében kötött második házassága törvénytelenné válik; az abból származott gyermekei is mind róm. kath.-ok lesznek. Ilyen módon a minisztérium a hozzánk térésük után elvált, azután újból házasságra lépett férfiak és nők ezreinek és ezreinek a házasságát, családi békéjét boldogságát földúlhatná! Vegyünk egy másik, ugyan ritkán, de mégis előfordulható esetet. Egy róm. kath. pap vagy szerzetes hozzánk tér, azután megházasodik. A minisztérium ugyanazon a czímen áttérését megmegsemmisíti: tehát újra róm. kath. ! Az eltöröllietetlen jelleggel (character indelibilis) biró egyházi rend „szentsége" ismét hatályba lép. Mint róm. kath. pap, illetve szerzetes házassági kötelékben eo ipso nem állhat. így annak idején törvényesen megkötött házassága együttéléssé, konkubinatussá, s abból származó gyermekei törvénytelenné válnak! Egy másik eset. Valaki más felekezetről hozzánk tér és elvégezvén a theologiát, valamelyik gyülekezetünkben lelkész lesz. A minisztérium az áttérését évek hosszú sora múlva hasonló czímen megsemmisíti Fölszentelt ref. lelkész — a ki róm. kath.! Folytassuk még?! Folytathatnók, de azt hisszük, elég! Ezekből is látszik, hogy a túlbuzgó és az elévülést nem ismerő minisztérium atyáskodása hová vezet! Szóvá tettük ezt az ügyet lapunk hasábjain abban a reményben, hogy e sérelmekkel egyházkerületeink s azok révén az egyetemes konvent is foglalkozik majd s az orvoslás módjait keresni, szorgalmazni, — követelni fogja. Majd elválik, Regnnm Marianum-e Magyarország, teljesülőben van-e a Kolonics álma ? — Ugy látszik, nagy lépésekkel közeledünk felé. Dr. Kováts J. István,