Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

a régebbi vegyes házasságokat is, törvénytelenek­nek tekintse, valamint az azokból származott gyer­mekeket is. Tudunk esetet a közelebb mult hetek­ből, hogy egy vidéki városi plébános egy református apától és római kath. anyától származott érettsé­gire készülő ifjúnak e dekrétum alapján olyan keresztlevelet állított ki, melyben törvénytelen há­zasságból származottnak és római kath. vallásának volt feltüntetve. E goromba hibát aztán okosabb és igazabb tényezők hozták helyre. Azonban rend­kívül jellemző a pápista papság vakbuzgóságára nézve. Milyen erővel fogj a az ezután folytatni a reverzális-politikát! Eddigi veszteségeink megkét­szerezésére minden tőlük telhetőt elkövetnek. A liberális közvélemény minden részről, még a józanabb római katholikusok részéről is, a magyar társadalmat felekezeti harczba és szörnyű békéte­lenségbe kergető dekrétum visszavonását követeli — és a nemzeti kormány elnöke, a liberális egy­házpolitikai törvények alkotója, Antal Gábor püs­pöknek ad egy semmit mondó választ. A magyar pápizmus ezen vérszemet kapott s ma már a ius placetit holdban levő jognak, nem létezőnek hirdeti. Ügyet se vet arra, hogy római kath., protestáns és más vallású állam- és egyház­jogászok annak teljes érvényességét hirdetik. A pápaság mint nemzetközi politikai hatalom rátette kezét tehetetlen hűbéresére s Magyarország libe­rális közvéleményében — úgy látszik — kevés az erő a középkori dekrétum sürgős visszavoná­sának követelésére, kivívására és az állami házas­sági törvények teljes épségének a megóvására. Új kulturharcz ez! Tulajdon házában arczul verik a magyar nemzeti államot, melyben a lakos­ságnak majdnem fele nem-pápista és negyedfél­milliós — protestáns. Ha így megy tovább, egy szép napon elko­bozza a vatikánizmus tanszabadságunkat is. Római katholikus autonómiával átjátssza a maga kezére, hierarkhiája hatalmába az állami eredetű óriási vagyont, a protestántizmus szemét kiszúrja a klerikálizmustól szaturált törvényhozás évi három milliót kamatozó száz millió végkielé­gítési összeggel. Biztosítja a magyar állam pénz­tárából, a szegény magyar nép keserves adófillé­reiből a mesés gazdaságú római egyház papjainak kongruáját, az óriási terheket hordozó protestáns egyházak családos papjainak kiegészítendő fizeté­sével egyenlően. ... És lészen Magyarországon olyan erős római katholiczizmus, mely megkezdheti az utolsó ellenreformácziót. Jelszava az lesz, a mit egyik napilapunk úgy fejezett ki mostanában, hogy: „A protestántizmus katholizálása nemzeti ügy.u (! ?) Nos, ez ádáz kulturharcczal szemben mit teszünk mi, magyar evangéliumi protestánsok ? Ellenségeink es sajat szomorú bevallásunk szerint szervezetlenek vagyunk és az új kulturharcczal szemben, melyben csupa politika es agresszivitás van, alkotni akarunk — Evangéliumi Szövetséget, a melyben nem lesz sem politika, sem agresszivi­tás, sem — tiszta protestántizmus! Veress Jenő. ISKOLAÜGY. Tanítók fizetésrendezése. A hivatalos lap július 10-iki száma közli a kultusz­miniszternek valamennyi egyház főhatóságához és vala­mennyi közigazgatási bizottsághoz intézett körrendeletét a községi és felekezeti felső nép- és polgári iskolákban alkalmazott tanítók és tanítónők íizetéskiegészítésének fokozatos végrehajtásáról. A rendelet főbb vonásaiban a következőképpen szól: A községi és felekezeti felső nép- és polgári isko­láknál megfelelő képesítéssel bíró és rendszeresített állomá­son állandó fizetéssel alkalmazott oly rendes tanítók (tanító­nők) részére, a kik ugyanazon minőségben nyolez éven felül teljesítenek szolgálatot, 1908. évi július 1-től szá­mítva évi 2400 korona, azok részére pedig, a kik rendes tanítói (tanítónői) minőségben 16 éven felül teljesítenek szolgálatot, 1908. évi július 1-tŐl számítva évi 2600 koroma fizetés biztosíttatik. Segédtanítók, (segédtanítónők) részére nyolez éven felül eltöltött szolgálatuk után 1800 korona évi fizetés biztosíttatik. A kérvényeket október 15-ig kell az illetékes közigazgatási bizottságnál be­nyújtani. A fizetések kiegészítése czéljából követendő eljá­rásra nézve szigorúan az 1906. évi augusztus 10-én 55.556. szám alatt kelt körrendelet intézkedéseihez kell alkalmazkodni. Figyelembe veendő, hogy a községi és felekezeti felső nép- és polgári iskolai tanítók (tanítónők) részére nagyobb, nyugdíjba beszámítható illetmény nem biztosítható, mint a mennyit egyenlő szolgálati idő mellett az állami polgári iskolai tanítók fizetés, személyi pótlék és ötödéves korpótlék gyanánt élveznek, miért is a fize­tést kiegészítő állami segítség iránt beadott kérvények tárgyalása alkalmával a közigazgatási bizottság minden egyes esetben pontosan állapítsa meg, hogy az illető tanítónak (tanítónőnek) a fizetésen kívül mily egyéb, fize­tés természetével bíró, nyugdíj szempontjából biztosított, vagy nyugdíjba beszámítható illetménye (személyi, ötöd­éves, drágasági, igazgatói pótlék stb.) van s azt fölter­jesztésében jelölje meg. Úgyszintén a tanítók (tanítónők) képesítését tekintve, figyelemmel kell lenni arra, hogy miként az állami felső nép- és polgári iskoláknál alkal­mazott és csupán kézimunka vagy csak torna vagy csak énektanításra képesített tanerők egyéb polgári iskolai tanítói képesítés hiányában segédtanítói (segédtanítónői) minőségben a XI. fizetési osztályba soroztainak, úgy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom