Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-19 / 29. szám

szövetségévé s úgy lép be a világszövetségbe. Tizenöt tagból álló végrehajtó-bizottságot választott, melynek egyharmada budapesti, kétharmada pedig a vidéki intézetek ifjúságából került ki. Ez intézi a szövetség ügyeit. Szombaton este a szálláson Dr. Fries beszélt világutazásaiból, különösen Indiáról és a buddhizmusról. Vasárnap (júl. 5) d. e. 10 órakor, Yeresberényben záróistentisztelet tartatott, melyen Kónya Gábor imádkozott és Takaró Géza prédikált Lukács 15, 4—7. és Ján. 10, 11. alapján hatásosan, építőén. Úgy a kezdő, mint a zároistentiszteleten az ifjúság énekkara énekelt karéneket. Vasárnap d. u. 5 órakor tartatott a zárógyűlés, melyen a hét végefelé érkezett vendégeink, valamint a helyi és vidéki közönség nagy számmal vettek részt. Ezen Izsák F. imádkozott, dr. Fleischer a világmisszióról, dr. Fries a világmisszióról és a diákokról beszélt. Tóth József és az énekkar énekelt, Takaró G. szavalta Kozma Andor „Krisztus mindenütt" czímű költeményét. B. Pap István záróbeszédet ós köszönetet mondott a közönségnek és dr. Friesnek, kinek válaszával, a himnusz elénekelésével, Kónya Gábor imájával és Demjén Márton veszprémi lelkész szavaival a gyűlés véget ért. Meg kell még említenünk, hogy Veresberényben a délelőtti istentisztelet után Kónya Gábor a magyarországi ker. ifj. egyletek utazó titkára, előkészítette a helybeli ifjúság között az ifj. egylet megalakulását. Kivüle szólottak az ifjúsághoz még Szalay József nagybecskereki lelkipásztor, Izsák Ferencz ós Takaró Géza. A pápai küldötteknek és a Londoni Trak. Társ. vallásos könyv-és iratkiállítása figyelmes nézőket és számos vevőt nyert a gyűlés folyamán. Hétfőn hajnalban hajóval és vonattal visszatért ki-ki az ő hazájába. Igazán megkapó volt a hajó fenekén tartott közös áhítat azon a helyen, mely soha ilyen éneket, imádságot, bibliaolvasást és társalgást nem hallott. Mint egy szent csatába induló ifjúsereg csatadala az ütközet előtt, úgy tetszett az egész minekünk és ihletett lélekkel oszlottak el az Úr Jézus Krisztusnak XX. századbeli tanítványai. Hisszük, hogy e gyűlés áldásos hatást gyakorolt az összes jelenlevőkre és megtermékenyítette a művelt magyar diákság evangélizálásának ügyét. A felfogásbeli és hitbeli különbségeket is eltűntette, vagy kiegyenlítette a Krisztusban való egység. Hisszük és reméljük, hogy a résztvettek keresztyén diákegyéniségüket társaik közé víve, új barátokat szereznek az ifjúság örök ideáljának, az Isten fiának. A bibliaolvasó és bibliatanulmányozó gyűlések és az Istennek eleven személyes összeköttetésben levő lelkek buzgóságos imái elvezetik a megváltott ifjú lelkeket Jézus Krisztushoz, az eszményhez, a végső kijelentéshez, a közbenjáróhoz, az erőforráshoz és az önátadás által megtartják őket az 0 érette ós a diák- és embertestvérek üdvösségéért folyó munkában mindvégig. A magunk részéről szintén vettünk áldásokat ottan, de fájdalmasan nélkülöztük az evangéliomi kegyes élet kérdéseinél imitt-amott az Isten lelkétől ihletett léleknek egészséges kritikáját. Szerettük volna hallani a keresztyén világnézet tudományos kiépítése kérdésének tárgyalását is, mert sok művelt ifjút ferde tudományos világnézetek távolítanak el a Krisztustól s a keresztyénsógtől. A közös imaóráknak e szövetség által használt formáját sem evangéliominak sem üdvpedagogiailag a magyar művelt diákság jelenlegi aligionális evolucziójának megfelelőnek nem tartjuk. Az exclnzio egyedül üdvözítésének már a színét is távol szeretnők tartani a szövetségtől és a meglevő főiskolai protestáns körök és egyesületek eredményeit felszeretnők használni a teljes keresztyénség kifejlesztésének czéljára, az üdvrenevelós helyes keresztyén pedagógiájával. Egyebekben kívánjuk a csendes és eredményes munka minden áldását az ügyre attól, a ki nélkül semmit sem cselekedhetünk. Veress Jenő. EGYHÁZ. A tiszántúli püspökválasztás. A választások ma már, bár nehezen esik, úgy látszik, bele kell törődnünk, hogy ínég a szorosan vett egyházi élet terén sem folyhatnak le nagyobb hullámverés nélkül. A tiszántúli püspökválasztásról is egyes napilapok úgy tárgyalnak, hogy egyes személyekre nézve rendkívül sértő, magára az ügyre pedig megszégyenítő. De az egyházi lapok is meleg érdeklődést tanúsítanak a választás iránt. A Debreczeni Prot. Lap f. évi július 11. számában dr. Ferenczy Gyula ír „Alea jacta est" czímmel a püspök választásról. Jól esett olvasnom a komoly, férfiasan bátor, s az egyházkerület javát czélzó kis czikket, melynek nyilt őszintesége kizár minden személyi, vágy párt érdeket, s ép ezért pár gondolatát szó szerint adjuk. „A legutolsó perczig reménykedtünk abban, hogy- a püspökválasztásra szervezkedő pártok vezetői együttes értekezleten közös jelöltben fognak megállapodni. Mindenképen szükségünk lett volna erre. Falainkon kívül hatalmas ellenség vonul fel s lassan-lassan elszigetel bennünket. Falainkon belől pedig egyenetlenség jelentkezik s minden erőnktől megfoszt minket. Gonosz dolog most egymás ellen táborba szállani és a tapasztalt vezetők ellen frontot fordítani. És mégis szemébe kell néznünk ennek a gonosz dolognak is és az előttünk álló harczot meg kell harczolnunk becsülettel. Négy jelöltünk van, a kik nagyobb pártokra támaszkodnak. Ezek közül az egy Dicsőfin kívül, bármelyiket el lehetett volna fogadni. Dicsőfit is csak asért nem, mert sem a debreczeni egyházban, melynek 16 éve lelkésze, sem a főjegyzői hivatalában, mint a püspök helyettesse nem bizonyult sikeres kormányzónak és egyébként sem váltotta be a választásával hozzáfűződő jogos reményeket. 0 héber, arab, arám nyelvész, a szent nyelvek tudora, első sorban ezért egyenesen tanárnak való és nagy kár, hogy az akkor még szűkös tanári javadalom miatt ott hagyta a főiskolát. Mindenképen azon kell működni, hogy régi katétrájára az egyetemi fakultásnak készülő theologiára visszatérhessen s igazi helyén érvényesülhessen. Dávidházy mint legidősebb esperes, az utóbbi időben gyűléseinken állandóan helyettesítette az elnökségben a püspököt s mind szavával, mind különösen megjelenésével rokonszenvet keltett. Méltó is a püspöki székre, csak