Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-12 / 28. szám

A ref. főgimnázium dísztermében d. e. 10 órakor közénekkel és Murányi János péczeli lelkész imádságával vette kezdetét az értekezlet. Petri Elek budapesti lelkész, értekezleti elnök mélyen járó megnyitót olvasott fel, a melyben egyfelől azokra a komolyan mérlegelendő veszedelmekre mutatott reá, a melyek a klerikális reakczió terjeszkedésével és szevezkedósével hazánkban az evangéliomi protestantizmust és az igazi liberalizmust fenyegetik, másfelől az ezeket ellensúlyozni képes evangéliomi tevékenység kifejtésére hívta fel az értekezlet tagjait. Szívesen üdvözölte ezzel kapcsolatban azokat az egyháztársadalmi tömörüléseket, a melyek a protestáns öntudat kifejtését és megerősítését s az evangéliom erőinek és elveinek az egyház minden szervébe, a társadalomba ós az állami életbe bevitelét czélozzák. Az elnöki megnyitót, a melyet az értekezlet nagy figyelemmel hallgatott végig, elhangzása után pedig az egyházmegye jegyzőkönyvében közölni határozott, jövő heti számunkban mi is egész terjedelmében közölni fogjuk. A megnyitóbeszéddel kapcsolatban Vargha László alsónémedi-i lelkész azt az eszmét vette fel, hogy a lelkészek egyháztársadalmi munkálkodásainak megkönnyítése végett gondoskodnia kellene az értekezletnek arról, hogy a gyülekezetekben rendezendő vallásos összejövetelek vagy ünnepélyek alkalmával, a helybeli lelkészek segítséget nyerjenek az egyházmegye lelkészeiben, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a vendégszónokok szereplése rendesen nagyobb érdeklődést kelt, mintha csak mindig a helybeli lelkipásztor szól a hívekhez. Erre vonatkozólag az indítványok pontjánál formális indítvány beterjesztését is jelezte a felszólaló. Az indítvány beterjesztése azonban elmaradt. Kár, hogy elmaradt, mert egészséges mag volt a felszólaló eszméjében s ha azt az értekezlet alkalmas módon ültette volna be az egyházmegyei értekezlet és az egész egyházmegye életébe, sok jó gyümölcsöt teremhetett volna. No de talán nem halt meg az eszme, csak elaludt. Felvetője, hisszük, még elő fog vele állani s akkor valóra válhatik. Előadás három szerepelt az értekezlet tárgysorozatán. Az elsőt Biczó Pál kosdi lelkész tartotta „A lelkész szocziális munkája" czímen. Darányi Ignácz egyh. ker. főgondnoknak, a legközelebbi közgyűlésen elhangzott eme nagyjelentőségű szavaiból indult ki: „A lelkészek érintkezésben vannak tősgyökeres magyar népünkkel. Vezessék ezt a népet nemcsak az egyháziakban, hanem a világiakban is. Századunk a szocziális munka jelében indult meg. A kik e munka jelentőségét megértik, azok fenn fognak maradni; a kik nem értik meg — el fognak pusztulni!" — s hangsúlyozta, hogy a mai kálvinista lelkipásztornak munkáját nem lehet csupán a parókhia irodájában, vagy csak a templomban végeznie, hanem ki kell azt vinnie a külső életbe is és vezetőnek kell lennie nemcsak a lelkiekben, hanem az anyagiakban is, mert csak akkor kötheti magához híveit és szerezhet jótékony hatású tekintélyt, ha hívei azt látják, hogy velők együtt érez, együtt dolgozik és ott áll tanácsadóként, vezérként azokban a világi vonatkozású dolgokban is, a melyek köznépünk anyagi egzisztencziája és boldogulása tekintetében elsőrangú fontosságúak. Rendre reámutatott azután azokra az egyháztársadalmi, társadalmi és szocziális munkákra, a melyekben a lelkipásztornak forgolódnia lehet és forgolódnia szükséges. A felolvasáshoz — a melyet lapunkban szintén közölni fogunk — Péntek Ferencz szentendrei és Murányi János péczeli lelkészek szólottak hozzá. Úgy az egyik, mint a másik aggodalmát fejezte ki azzal szemben, hogy a ielkósz a gazdasági szocziális téren vezetőszerepet játszón, különösen pedig, hogy a fogyasztási és az értékesítő szövetkezetek élére álljon, mert, ha a dolog esetleg nem sikerül, nehéz odiumot vonhat magára. A hozzászólók aggodalmait értjük, annyival is inkább, mivel a saját maguk közvetlen tapasztalataikra hivatkoztak. Abból azonban, hogy egyik vagy másik helyen a fogyasztási vagy értékesítő szövetkezet nem vált be, még egyáltalában nem következik, hogy sehol sem válhatik be, mert ennek ugyancsak a tapasztalat mond ellene. Azután ne felejtsük, hogy a bölcs lelkipásztor, a ki az anyagiakban is pásztora kiván lenni gyülekezetének, lehet vezető az ilyen dolgokban a nélkül is, hogy tényleg ő maga állana a bolt pultja mellé vagy hogy maga legyen a liferáns. De mindezektől eltekintve is, volt Biczó Pál felolvasásában még sok más egyéb is, a melyben való vezórkedés a lelkipásztorra nézve sem erkölcsi, sem anyagi koczkázattal nem jár. Ha valakinek csak ezekhez van kedve, bőven találhat munkatért azok körében is. A fődolog az, hogy megértsük elvégre, hogy a lelkipásztori hivatás nem csupán a szoros értelemben vett papi teendők pontos elvégzésében határozódik a mai világban, hanem pásztori hivatásnak kell annak lennie ; azzal pedig együtt jár az is, hogy a lelkipásztor gondot viseljen a lelkeknek necsak örök üdvösségéről, hanem arról is, hogy a nyájat kies legelőkre és megelevenítő forrásvizekre vezesse az anyagiakban is! A másik felolvasó: Bárdy Pál hévízgyörki lelkész, nagyon is aktualis témáról, az egyházi adórendezésről szólott ; de csupán az adósegélyt igénybe venni kivánó gyülekezetek szempontjából. Rendről-rendre mutatta fel azokat a lépéseket, a melyeket az adósegély kérésénél megkell tenni, s hisszük, hogy felolvasása, mint alapos tájékoztatás, hasznára fog válni azoknak a lelkészeknek, a kik még ezután fognak bele ebbe a nagy munkába. A harmadik előadó Mády Lajos esperes volt, a ki a liturgia egységesítése kérdéséről szólt, a konvent által kibocsátott liturgialis javaslat alapján. Most csak jelezte azokat a fontosabb kérdéseket, a melyeket meg kellene beszélnie az értekezletnek, hogy a lelkészek a gyülekezetekben egyöntetűen járhassanak el és alkalmazásba vegyék azokat az elemeit a liturgialis javaslatnak, a melyek minden zökkenés nélkül behozhatok volnának liturgiánk bensőségesebbé és elevenebbé tétele végett. 56*