Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
egyén, míg 1905-ben 165,861. Előbbi számból Magyarországra esik 144.476, Horvát-Szlavonországokra pedig 24.276. A fenti számadatok megdöbbentőek ugyan, de mégis tekintetbe kell venni, hogy a kivándorlási mozgalom terjedése ez évben nem volt olyan ijesztő mérvű, mint 1905-ben, a mikor csak a tengerentúli kivándorlás, a kikötők feljegyzései szerint, 73,000-rel több volt az előző éveinél. Figyelembe kell vennünk ezenkívül azt a körülményt is, hogy 1905-ben a kivándorlás a rendkívül gyenge természetes szaporodást teljesen felemésztette, míg 1906-ban, utóbbi a mult évihez képest majdnem 40,000-rel emelkedvén, a kivándorlás által okozott veszteséget csökkentette. Mindazonáltal nem lehet ez ránk nézve vigasztaló s legkevésbbé sem enyhíti azt az óriási sebet, melyet a kivándorlási mozgalom hazánk gazdasági életén üt, annál is inkább, mert a kivándorlás némely törvényhatóságban kétszer, sőt háromszor fölülmúlja a természetes szaporodást. Meg kell azonban ezúttal is jegyeznünk, hogy közigazgatási hatóságaink útján gyűjtött adatainkkal a kivándorlás valódi nagyságát még jelenleg sem tudjuk megmérni. Még mindig 28.000 főre rúg ugyanis az a különbség, a mi a tengeri kikötők adatai s a mi adatainknak a tengerentúli kivándorlókra vonatkozó számai közt mutatkozik. A különbség oka a hivatalos magyarázat szerint abban rejlik, hogy a helyi hatóságok az útlevél nélkül kivándorlók mindenikéről nem szerezhetnek tudomást, tehát az illetőkről a vonatkozó statisztikai adatokat sem terjeszthetik be. Pedig aligha teljesen így áll ez a dolog. Útlevél nélkül nem megy, nem igen mehet ki valaki. Én, ki a néppel közvetlenül érintkezem, közvetlen tapasztalatból és megfigyelésből ezen eltérés s lényeges számbeli különbség okát a két adat között a következőben gondolom: sokan, a kik itt útlevelet váltottak, mikor azzal Amerikába kimentek, az útlevelet ismerőseiknek ide visszaküldik s azzal ismét mások is kimennek. A név, szőke, barna stb. személyleírás nem oly fontos akadály, hogy a sűrű hullámzásnál egy kis élelmességgel nem lehetne azon könnyen átcsúszni. Innét az eltérés. A tengeri kikötők adatai a tényleg kimentek, míg ellenben a hazai adatok csak az útlevelet kiváltottak számait adják. Nem egy ilyen esetről van közvetlen tudomásom. A kivándorlástól legérzékenyebben sújtott terület 1906-ban is a Tisza jobbpartja volt,ezután a Tisza-Maros szöge következett. Abauj-Torna vármegyében 26*0, Sárosban 24*3, üngban 233, Zemplénben 224, Szepesben 22*3, Torontálban 19*0 volt az ezer lélekre eső arányszám. A kivándorlás iránya szerint tekintve az adatokat, az 1906. év folyamán az összes kivándorlóknak 88*70 /<ra , 149.932 egyén választotta Amerikát új hazájául. A Németországba kivándorlók száma 5275 (3*3%X Romániába 8795 (6'0%)- Az északamerikai Egyesült-Államok bevándorlási hivatalának kimutatása szerint 1906-ban (a naptári évet véve) 168.451 magyar honos kötött ki az Unió partjain. Ausztriába 2942 (1'0%)> Amerikán kívül más földrészre 577 (0"4%) ember távozott. A Balkánállamokba legtöbben Bács-Bodrog és Torontál vármegyékből mentek ki, a kiknek túlnyomó többsége Szerbiát választotta új hazájául. Ezek között bizonyára sokan lesznek ág. hitv. evangélikusok. Gondol-e arra az egyetemes egyház, hogy ezeket hitökben megőrizze s egyházunk számára megtartsa? íme, mily hálás tér nyílik a hatásos külmisszióra. Ajánlom ez ügyet Scholtz Ödön lelkésztársamnak, hogy ez ügyet lapjában közelebbről méltassa. Az anyaország adatait tekintve, a nemek arányában az előző évhez képest határozottan rosszabbodás tapasztalható. 1905-ben ugyanis a férfiak aránya 70'6, a nőké pedig 29'4 volt, vagyis a nők aránya jelen évben l'3°/o~kal emelkedett. Legkedvezőtlenebbül alakultak a viszonyok a kivándorlástól leginkább sújtott Tisza jobbpartján és a Tisza-Maros szögén; ha pedig figyelembe vesszük, hogy ezen említett két országrész vármegyéink némelyikében, mint Abauj, Sáros, Zemplén, Temes és Torontálban a szélsőségek még kirívóbbak, úgyannyira, hogy némelyikben a kivándorló nők aránya a 4C°/0 -ot meghaladja, fel kell tételeznünk, hogy ezen vármegyék lakói családostul távoznak el, a mi a nemzetre és egyházra is legtöbb esetben végleges veszteséget jelent. Az anyaországi kivándorlók abszolút számát tekintve — sajnos — a magyarság áll az első helyen 35'7; a népszámlálási arányt a németek (20*2), tótok (22*6) és ruthének (3'4) haladják meg. A németség kivándorlási arányát —- mint már fentebb említettük — a Bács-Bodrog, valamint Torontál vármegyékben rohamosan növekvő vándormozgalom emelte fel. A kivándorlók vallás szerinti megosztása az anyaországban a következő volt: r. kath. gör.kath. reform, evang. gör. kel. unit. izr. egvéb Abszolút szám 74.477 20.003 13.794 15.962 16-481 593 5079 87 %-ban.... 50-2 13 9 9-5 111 11-4 0*4 3'5 O'O Népszámlálási arány . . . 48*7 10'9 14*4 7'5 131 0"4 4'9 0'1 A kivándorlók vallásfelekezetek szerinti megoszlásának aránya tehát meglehetősen eltér a népszámlálási aránytól; a gör. kel., izrael. és különösen a reform, jóval kissebb kontingensét szolgáltatják a kivándorlásnak, mint a mennyi rájuk a népszámlálási arány szerint jutna, a többi felekezetek közt ellenben — az unitáriusok kivételével — aránylag nagyobb a kivándorlási mozgalom. A kivándorlás hónapok szerinti megoszlását vizsgálva, legerősebb volt ősszel és télen, február, márczius és november hónapokban; nyáron, valamint tavasszal, szóval a gazdasági munkák idején, a kivándorlás is csökken. A kivándorlók zöme — sajnos — a munkabíró, erejének teljében lévő népességből kerül ki, mely körülmény csak fájdalmasabbá teszi azt a sebet, melyet a kivándorlás hazánk testén üt. A kivándorlás által okozott veszteséget némileg csökkenti a visszavándorlás. A visszavándorlók összes száma 27,612 volt, melyből 23,622 esett az anyaországra és 3990 a társországokra. A viszonyok tehát, úgy az
