Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

Dunántúl. A belsösomogyi egyházmegyében: Somogyviszló 1495'88. A pápai egyházmegyében: Nyarad 1333-43. Tiszántúl. A nagykárolyi egyházmegyében: Nyirmegyes 213057, Bere 664'57, Dobra 1100.—, Börvely 150T04. Kántorjánosi 1515 89, Papos 477-76, Parasznya 76*30. Az alsó-szabolcs—hajduvidéki egyházmegyében : Tiszadob 2699"06, Sáp 2030"86, Tiszacsege 4838*56, Nádudvar 4200" 17, Püspökladány 9273-—, Martonfalva 1752*39, Tiszaeszlár 1522'08. A békésbánáti egyházmegyében : Gyula 1965-01, Békéssámson 1336-13, Vésztő 5800, Martinka 360'—, Hajdúsámson 3715-03, Henczida 966*97, Dancsháza 849*63, Nagyrábé 2797*62, Biharnagybajom 3222'95, Mikepércs 864*55, Tépe 1282*77, Vértes 1954-26, Szerep 1974*23, Pocsaj 884*28, Bihartorda 1166-01, Biharudvar 658*70, Alsójózsa 1081*07, Felsőjózsa 1880-97, Berettyóujfalva 687*51. A nagyszalontai egyházmegyében : Németpereg 450*18, Kispereg 1881*32, Csermő 592*21, Tenke 3154*61, Pankota 504'46, Szentleányfalva 193-40, Geszt 305*04, Kötegyán 3804' 71, Belényes 507'92, ítadnalippa 1209'55, Ugra 1998'05, Ant 1274'97, Nagyszalonta 4597*57, Gyorok 719*29, Bélzerind 664*41, Erdőgyarak 341*48, Tárkány 1791 27, Nyégerfalva 243 60. A bihari egyházmegyében: Magyarkakucs 325*16. E megszavazott segélyekre nézve azt határozta a konvent, hogy azoknak folyósítását függőben hagyja addig, a míg bizonyosságot nem nyer a felől, hogy vájjon remélhető-e az állami segélyösszeg felemelése, vagy pedig az igények leszállítása válik szükségessé. Nagy Lajos esperes aggodalmát fejezte ugyan ki a segélyek ki nem utalványozása miatt, mert hiszen a segélyt kért gyülekezetek már az idénre úgy állították össze költségvetésüket, hogy abban számbavették a nyerendő segélyt is — és indítványozta, hogy ha nem is az egész, de legalább is a fél segélyösszegek utalványoztassanak, a konvent azonban megmaradt álláspontja mellett. A konvent álláspontját, a jelen körülmények között, a mikor még bizonytalan, hogy fokozható-e az államsegély vagy pedig az igényeket kell leszállítani, indokoltnak tartjuk ugyan, de annyi kétségtelen, hogy segélyre szorult gyülekezeteink úgy vannak a segéllyel, mint Tantalos az ajkát körülfolyó vízzel és a feje felett lógó érett gyümölccsel. Csak az olthatatlan vágy van meg, a kielégíttetés azonban még mindig késik, s ezzel együtt, sajnos, folyton fogy a bizalom a lelkipásztorokban és a felsőbb egyházi hatóságokban. Bizony nem jól van ez, bármint forgassuk és magyarázgassuk is a dolgot! Délután egy órakor megszakítván a konvent tárgyalásait, azoknak folytatására 4 órakor ült ismét össze. Sass Béla referálása mellett legelső sorban a genfi Kálvin-emlék ügyével foglalkoztak. Kimondották, hogy az emlékművön a magyar kálvinizmust, akár történelmi, akár szimbolikus módon ábrázoltatni kívánják, legalább is azonban oly mértékben, hogy Bocskay alakja és Szegedi Kiss István domborművű képe beleillesztessék a monumentális emlékműbe. A genfi emlékmű-bizottsággal való tárgyalás végett bizottságot küldöttek ki és kimondták, hogy a szükséges költségeket a közalap pénztárából előlegezik, azzal a kötelezettséggel, hogy azok a közalapnak az országszerte megindítandó gyűjtésből, vagy ha ez nem volna elegendő, a kerületek által kvóta szerint beszolgáltatandó összegekből visszatérítendők lesznek. A gyűjtésre való felhívást az őszi konvent fogja kibocsátani; addig is azonban felhivatnak a kerületek a gyűjtőakczió megindítására. Dr. Antal Géza előterjesztésében a Warga-Zoványiféle egyháztörténelmi mű ismeretes ügye került ezután szőnyegre. A parókhiális könyvtár-bizottság javaslata alapján,, az odiózus ügy megoldását a konvent rábízta a tiszáninneni kerületre, annyival is inkább, mivel a szerződést Zoványival ez a kerület kötötte meg s mivel elismerte, hogy a bonyodalom megoldása elsősorban az ő erkölcsi kötelessége. Hogy a tiszáninneni kerület miként fogja a dolgot megoldani, nem tudjuk; a közvélemény azonban, mind a parókhiális könyvtár-bizottságban, mind a konventen, abban csúcsosodott ki, hogy a Warga-féle egyháztörténelem 3-dik kötete, úgy, a hogy azt Zoványi átdolgozta, illetve megbővítette, nem kerülhet bele a parókhiális könyvtárakba. Dóczi Imre a tanügyi-bizottság jelentéseit referálta ezután. Sajnálattal konstatálta a bizottság, hogy a kultuszminiszter, a konvent felterjesztése daczára sem hajlandó engedni azokból a sérelmes kikötésekből, a melyeket a tanítóképezdei tanárok fizetéskiegészítése tekintetében felállított. Sajnálattal vette ezt tudomásul a konvent is; de mivel a tanítóképezdei tanárok anyagi boldogulásának útját nem kivánta elzárni, kijelentette, hogy nem tesz kifogást az ellen, ha a tanítóképezdék fenntartó testületei a kikötések mellett is igénybe veszik a fizetéskiegészítést. Az erdélyi egyházkerületnek az elemi iskolai igazgatók igazgatói illetményének a nyugdíjba beszámítása tárgyában kelt felterjesztésére az volt a konvent véleménye, hogy miután nálunk nincsenek életfogytiglan választott elemi iskolai igazgatók, nem tartja szükségesnek az intézkedést. Ha valahol állandó igazgatóság szerveztetik, úgy is meg lesz a módja annak, hogy az igazgatói illetmények a nyugdíjba beszámíttassanak. A halasi főgimnázium államsegélyére vonatkozó szerződést rendben találta a konvent és megerősítve felterjeszti a kultuszminiszterhez. Dr. Nagy Dezső egyetemes ügyész egynehány alapítvány kormányhatósági jóváhagyása ügyét referálta. A sérelem, a melyet e tekintetben a kúria döntvénye magában foglal, már ismeretes előttüuk. Ismeretes a konvent álláspontja is, a mely szerint a kultuszminisztertől vár elvi kijelentést, a tekintetben, hogy a kúriai döntvény daczára sem tartja az egyházi ós iskolai alapítványokról szóló okiratok korniányhatósági jóváhagyását. Hogy ez a váradalom teljesülésbe megy-e, nem tudjuk; úgy érezzük azonban, hogy itt nem a kérelmezésnek, hanem a jognak az álláspontjára kellene helyezkednünk, ha a sérelem orvosoltatását el akarjuk érni.