Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-28 / 26. szám
a ki az összes szükségletnek pontos megállapítását ma már feleslegesnek tartaná. Bizonyos ugyanis, hogy a protestáns egyházaknak megállapított 3 millió koronából a református egyház részére adócsökkentési czélra szolgáló kerekszámba 1.400,000 korona a szükséglet fedezésére nem elégséges, sőt még az adóügyi bizottságok által a jogos igények nagymérvű redukálása után is — melyre még visszatérek — legalább másfélszeres összegre leend szükség, mint a mennyi ez idő szerint e czímen rendelkezésünkre áll. Hogy ez így fog történni, az mindenki előtt világosan áll, ha figyelembe vesszük a következőket: Az 1894-dik évi „Jelentő ív"-ek és az 1904-ik évi felszámítások szerint a bor ára literenkint 20 fill.-ben, a búzáé 10 fillérben volt megállapítva, míg most az országos átlagár a bornál 30 fillér, tehát épen másfélszerese s a búza 11 fillér, a mi szintén tekintélyes összeget tesz ki. Tetemesen emelkedett azóta a fa ára. Ezelőtt még néhány évvel 20 koronáért a legszebb fát meg lehetett vásárolni az ország nagy részében, ma már örülünk, ha ennek másfélszereséért kaphatunk — legalább ezen a vidéken — jó minőségű fát. Ha 1500 folyamodó egyházat veszünk számításba s lelkésznek, tanítónak, iskolafűtésre átlagban egyházanként 20 öl fát számítunk, ez maga háromszázezer korona többletet eredményez ; de ha ennek az összegnek csupán felét vesszük is, — mivel némely helyen több, másutt kevesebb a fafizetés — még akkor is ez a czím egymaga fölemészti az 1904-ben kimutatott s a miniszter által e czímen utalványozott összeg közötti különbözetet. Tetemesen emeli továbbá a szükségletet, mint új adó, a lelkészi nyugdíjintézet részére az egyház által fizetendő 2°/o~o s hozzájárulás, a mi 1500 lelkészi állás után á 50 korona, 75 ezer koronát tesz ki legalsó számítás szerint. Vegyünk ehhez még két tételt, nevezetesen a párszám többletet és a napszámok, fuvarok emelkedését s bebizonyítva látjuk, hogy az 1904-dik évi kimutatás, mely jó részben az 1894-dik évi „Jelentő ív" adatai szerint készült, legalább is felével alatta maradt még a redukált szükségletnek is, nem is említvén, hogy ma már az utolsó 5 évi átlagos búzaár nem 11, hanem 13 fillér s a kukoricza szintén 14—17 literes nyolczadánként morzsolva, sohasem volt 1 korona 20 fillér értékű, hanem ennek másfélszerese, sőt most kétszeresénél is több. A konventnek legsürgősebb feladata a tényleges szükséglet megállapítása. Ennek meg kell történni még ez év folyamán, ha késedelmeskedésükkel helyrehozhatlan hibát elkövetni, egyetemes egyházunknak pótolhatatlan kárt nem akarunk okozni. Hogy pedig az elkészítendő munkálatoknál a tévedés ki legyen zárva, szükségesnek tartanám a konvent által kimondatni azt, hogy utasítsa már most az egyes egyházmegyéket, miszerint legközelebbi gyűlésükön küldjenek ki egy, vagy a szükséghez képest több egyént, ki egyházanként készítse el — teljesen felszerelve — a „Normál költségvetést", tekintet nélkül arra, hogy az illető egyház presbitériuma és közgyűlése elfogadja-e az új adókulcsot, vagy nem. Egy egyház adóügyi munkálatainak elkészítése két, nagyobb egyházban három napot vesz igénybe olyanoknál, a kik ebben már kellő gyakorlottságot szerzettek. Ehhez képest lehet megszabni egyházmegyénként az az adóügyi munkálatokat készítő kiküldöttek számát. Két hónap bármely egyházmegyében — mondjuk szept. okt. — elegendő a munkálatok elkészítésére s ugyancsak két hónap azoknak felülbírálására és a valódi szükséglet megállapítására. Az így kiküldendő egyének költségéről és napidíjáról az egyetemes adóalap, ellátásról pedig az illető egyház tartoznék gondoskodni. Csakis ezeknek elvégzése után lehetne a tárgyalást megindítani a minisztériummal az adandó segély nagyságára s ekkor már törvénybe iktatására nézve is. Szükségesnek tartanám továbbá a Konvent által annak kimondását, hogy a május 31-ig már benyújtott, de még le nem tárgyalt segélykérvények sürgősen letárgyaltassanak s a megállapított segélyösszeg a végrehajtóbizottság által azonnal folyósíttassék és csak utólagosan terjesztessék az őszi Konvent elé. Ha a Konvent által kiküldött adóügyi bizottsági elnökök bármi ok miatt nem tárgyalhatnák le még jövő hó folyamán e kérvényeket, úgy küldjön ki a Konvent másokat, kik a tárgyalást már a jövő hónapban megtarthatják. Igen fontos dolog ugyanis, hogy lukmázás megkezdése előtt a segély folyósíttassék, mert a kérvényüket már benyújtott egyházak sem lelkészüket, sem tanítójukat nem fizethetik, sőt novemberig, — a mikorra az októberi utalványozás esetén a segély megérkeznék — saját szükségleteiket sem fedezhetik s ez nagy zavarokat okozna. A május 31-dike után benyújtott kérvényeket már az őszi Konvent utalványozná, még pedig visszamenőleg az egész évre, mivel semmi értelme sem volna annak, hogy az e czélra adott államsegély a Konvent által visszatartassék. Szükséges volna tehát a Konventnek oly értelmű határozata, hogy a szeptember elsejéig beadandó kérvények szeptember hó végéig letárgyalandók, azonban az ezekre eső segélyösszeg csak az októberi Konvent által folyosíttatik. Még az adóügyi bizottságok tárgyalásaira nézve óhajtok néhány dolgot felemlíteni. Nem tartom ugyanis helyesnek, hogy a párszámok rendszerint leszállíttatnak néhánnyal azon a czímen, hogy a lukmakönyv szerint a lukmát némelyek nem fizették be. A lelkészt és tanítót nem az egyesek fizetik, hanem az egyház, még pedig kivétel nélkül minden fizetésköteles egyén után a díjlevélben megszabott mérték szerint. Igaz, hogy a gyakorlatban ez a legtöbb helyen nem így volt; de ha valamelyik lelkész elengedte a szegényebbeknek, vagy nem hajtatta be az adóját, ez nem azt jelenti, hogy az illető a lukma alól egyszersmindenkorra fel van mentve. Az adóreform következtében mindenki fizetőképessé válik s így az egyház is köteles minden, — 'a díjlevél szerint lukmaköteles egyén után — a teljes lukmát megfizetni, mert hiszen épen erre a czélra szolgál az adócsökkentési segély! Nem tartom továbbá helyesnek, hogy a magtárak jövedelmei teljes értékükben felvétetnek a normál költségvetés fedezeti rovatába. Ezek kivétel nélkül az egyháztagok külön megterheltetésével létesített alapok s mindenütt arra a czélra szolgáltak, hogy jövedelmükből a rendkívüli szükségletek fedeztessenek, a milyenek minden egyházban előfordulnak. En a magtárakat eredeti czéljuktól elvonhatónak nem tartom, annyival kevésbbé, mert ezután pl. egy lelkész vagy tanító temetési költségeit a kis egyházakban fillérenként kell összeszedni, ha az ilyen rendkívüli szükségletekre fedezetük nincs. Ez pedig sok helyen nagy háborúságnak lehet az alapja. Ugyanez áll a lelkész- és tanító választási és szállítási költségekre is. De ha mégis a magtár jövedelme bevonatik, úgy vétessék fel előre nem láthatókra évenként valamely összeg a költségvetés „Szükséglet" rovatába. (Egyházasharaszti.) Horváth Antal ref. lelkész.
