Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-28 / 26. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetégi díjak: Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal ....... 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk : Evangéliumi Szövetség. Dr. Kováts J. István. — Iskolaügy : A Baár-Madas ref. felsőbb leányiskola. Módra Imre. — Tárcza: Az ország 1906. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Könyvismertetés: Virágvasárnaptól—Húsvétig. Halotti beszédek és imák. Keresztesi Samu. — Belföld: Az 1908. évi vallás- és közoktatásügyi költségvetés és annak rejtelmei. Az adócsökkentés ügyéhez. Sedívy László. Az utolsó órában. Horváth Antal. — Egyház. — Iskola. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Evangéliumi Szövetség. Az Országos Protestáns Szövetség még meg se született, már is más lett belőle. Vájjon mi lesz belőle, ha csakugyan meg is születik! Baltazár Dezső dr., a Lelkészegyesület elnöke, már előre örvend a születésének. Sőt korszakalkotónak mondja! Mély sajnálatunkra nem oszthatjuk nézetét. Ezt az átalakulást mi csak korunkat jellemzőnek, de korszakot alkotónak korántse nevezhetjük! Korszakot csak jellemezhet, de nem alkothat a viszonyokkal, a személyekkel való megalkuvás vagy mondjuk szebben: megegyezés. Azt igenis korszakot alkotónak neveztük volna mi is, ha negyedfélmillió protestáns lelke összeforr abban a nagy gondolatban, liogy ennek a nemzetnek a sorsa az ő sorsukkal egybeforrt s ha őket háttérbe szorítja az újabban diadalmaskodó reakczionárius áramlat, úgy az erőteljesebb nemzeti eszme is háttérbe szorul. Igenis korszakot alkotónak s Bocskay, Bethlen, Tököly véres fölkelései, harczai mellé mint vértelen forradalmat állítottuk volna oda negyedfélmilló protestáns csatasorba állását! Már a Protestáns Szövetség alapszabálytervezetével se voltunk megelégedve. Színtelennek, erőtlennek találtuk. Nem találtuk benne negyedfélmillió protestáns lélek öntudatra ébredését, bizalmát küzdelmének igazságában, reményét kivívandó győzelmében! Minő reménységgel nézzünk akkor az Evangéliumi Szövetség elé, ha azt Baltazár Dezső szavai szerint azért kellett megalkotni, mert „ felekezeti exclusiv protestáns szövetségbe az irányadó tényezők legnagyobb része nem jött volna be" ?! A harczhoz nem nevekre, hanem karokra, elszánt lelkekre van szükségünk! A szabadságszerető tiroliaknak egy egyszerű korcsmáros volt a vezére, mégis megszégyenítették Napoleon seregét! S nem különös: harczba, csatába indulni a protestáns egyház érdekeinek inegoltalmazása érdekében olyanokkal, kik félnek a „protestáns exclusivitástól"?! Nyert-e már csatát olyan sereg, mely nem merte nyíltan megmondani: kicsoda és miért szállt síkra?! Itt is harczról és pedig a magyar nemzet történelmével összeforrt magyar protestántizmus önvédelmi harczárói van szó! A régi harczok és a mostani közt mindössze az a különbség, hogy azokat aczélból kovácsolt fegyverekkel, a mostanit a lélek fegyvereivel vívjuk meg. A Lelkészegyesület elnöke is érzi, hogy a klerikálizmus és a reakczió hullámai mind nagyobb erővel zajlanak körülöttünk. Érzi, hogy „a létkérdések megdöbbentően komoly korszakát" éljük. Hogyan egyezhetik akkor mégis bele, hogy ilyen kérlelhetetlen küzdelem: egy új kulturharcz reggelén a Protestáns Szövetség tervezetében említett s különben is oly kevéssé éles fegyvereink élét is kiverjük az olyanokkal való szövetkezés által, kik félnek attól, hogy mint protestánsok a csatasíkra kiálljanak?! Ki nyert már csatát alkudozásra kész sereggel? S ki tompította ki kardja élét mielőtt hadbaszállt? Avagy nem ilyen kardéltompítás-e, mikor azt kell olvasnunk: „Mi, a kik az alapszabály megszorító értelmezése szerinti protestáns szövetségért annyit fáradtunk, küzdöttünk, az irányadó körökkel folytatott előzetes tárgyalások során azt a meggyőződést szereztük, hogy a megszorító értelmezés merev fönntartása, a protestáns exdusivitás erőltetése a szükségelt egyháztársadalmi és egyházpolitikai országos alakulat reményét minden vonatkozásban dugába fogja dönteni." ? Baltazár Dezső szerint választani kellett a közt t

a kettő közt, hogy „vagy fönntartjuk a felekezeti kizárólagosságot és akkor semmit se alkotunk, vagy föladjuk és akkor alkotunk valamit és pedig lényeges, fontos valamit". Ezt, sajnálatunkra, megint nem írhatjuk alá.