Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-14 / 24. szám

egyes plébánosoknak az állampénztárból fog kárpótlást adni? Ily kötelezettségvállalásáról semmit sem tudunk, s íme gr. Apponyi Albert, minden arra való felhatalmazás nélkül, mégis felvesz ezen a czímén a költségvetésbe 30,000 koronát. Vájjon nem hordja-e ez a tény magán, minden szépen hangzó kijelentés daczára is, a felekezeti részrehajlás bélyegét ? De még ezzel sem végezhetjük be kifogásainkat. A rendkívüli kiadások között is van két nevezetes tétel. Az egyik 16,500 koronát utalványoz a kolozsvári ferenczes rendház renoválására, 3-dik részleteképen az e czélra szánt 53,000 koronának. Vájjon mennyiben van szükség arra, hogy egy szerzetes rendház államköltségen reno\áltassék ? Erre a kérdésre csak az tud valamelyes feleletet adni, a ki a dolog genezisét ismeri. Mi hallottunk valamit felőle, de az is csak azt bizonyítja, hogy azok a rkath. igények, a melyek az előbbi miniszterek idejében nem nyerhettek kielégíttetést, mert nem volt reájok kellő jogczím, a mostani érában megtalálják azt. A kolozsvári francziskánus egyháznak ugyanis van egy állítólag műtörténelmi becscsel bíró refektoriuma. Ennek restaurálására a rendház már az előbbi miniszterek idejében is kért segítséget; azonban a költségvetést oly ügyesen állította össze, hogy nemcsak a refektorium, hanem az egész rendház renoválása államsegéllyel történt, volna meg. Az előző miniszterek hajlandók voltak ugyan a refektorium renoválására, de már ara nem, hogy ennek örve alatt az egész rendházat renováltassák az adózó polgárok filléreiből. Most már, úgylátszik, nyélbe van ütve ez a dolog is ! A másik rendkívüli kiadási tétel 50.000 korona, mint a gör. kath. egyházi könyvek kiadására szánt 400,000 korona 4-ik részlete. Ez a tétel nem gr. Apponyi minisztersége ideje alatt került bele az állami költségvetésbe, de neki sem volt kifogása ellene. Megvalljuk, révedezve tekintünk erre, az immár negyedik éve szereplő költségvetési tételre. Hát hogyan, miként vállalhat a magyar állam 400,000 korona kiadást magára azért, hogy egy felekezet szertartási könyveit kinyomassa?! Melyik protestáns egyház nyert vagy nyerhetne ezen a czímén csak egy fillér állami segítséget ? Hiszen, ha a gazdag gör. kath. egyház kiadathatja államköltségen az ő egyházi könyveit, nem joggal kivánhatnánk-e mi, szegény protestánsok is, hogy az állam nyomassa ki Kálvin, Zwingli, Luther műveit, konfessziós és énekes könyveinket?! Bizony megtehetnénk! Hajh ! csakhogy a példaszó szerint: Szemesnek áll a világ, — vaknak az alamizsna! Csakhogy mi nem tartozunk a szemesek közé. Annyira nem, hogy még az állami költségvetés betűit sem olvassuk el. Mert ha elolvasták volna nemcsak prot. vallású, de egyszersmind papi állást is viselő honatyáink ezeket a tóteleket, bajosan mentek volna át azok minden ellenmondás nélkül! Ha pedig elolvasták és mégsem kifogásolták, akkor meg jobb lenne, ha papi és tanári székeiken ülnének odahaza, mintsem hogy ily némán, szemethunyva honatyáskodjanak és engedjék a szegény magyar állani pénzét pocsékoltatni felesleges ós jogtalan czólokra ! NEKRQLOG WÉBER SAMU 1836—1908 Hűséges szolgálatokban, sőt eredményekben és sikerekben is igen gazdag férfiú költözött el .május 18-án körünkből: Weber Sámuelnek a szepesi városi ev. egyházmegye esperesének, a kiváló egyházi írónak, a jeles történetkutatónak, a lelkes irodalombarátnak s a magyar kultura hűséges fejlesztőjének és terjesztőjének szívszélhűdés következtében történt elhunytával. S bár nagykort ért el s az utolsó napokig ritka friss lelki ós testi egészségnek örvendett, mégis oly váratlan volt halála ránk nézve, kik a közvetlen közelből mindenkor csodáltuk az ő hasznos munkásságát s az ő sokoldalú közegyházi szereplését, még élemedettebb korában is. Hiszen alig volt az ő teendőkben gazdag esperesi elfoglaltsága mellett is a Szepességnek olyan egyházi vagy közművelődési, anyagi és szellemi kulturális mozgalma, a melyben mint tevékeny mozgató erő részt nem vett volna. „Az egész vonalon mai napig fentartja a tevékenységet, a melyet fiatal korában megkezdett" — írja nemrég e sorok írójának, egy hazafias irányú tót lap számára beküldött önéletrajzában. Munkás életét tekintve találó az „Ev. Őrálló" ama felsóhajtása: „Váratlan halála megdöbbent és fájdalommal tölt el minket is, a kik az ő közegyházi szereplését tiszteletteljes érdeklődéssel kísértük ós benne a leghasznosabb munkások egyikét becsültük". A valóban érdemes férfiú s atyai barátunk életrajzi adatait a következőkben ismertetjük: Szül. 1836. márcz. "26-án Poprádon. Az elemi iskolákat szülővárosában, a középiskolákat a késmárki ev. liczeumban, a theol. tudományokat az eperjesi theológián „kitűnő eredménnyel" végezte. A gróf Csákycsaládnál eltöltött két évi nevelősködése után az 1858/59. tanévet a jénai tudományegyetemen töltötte, a hol különösen Hase Károly, az illusztris egyháztörténet tanár és író és Fischer Kunó, a kiváló bölcselő voltak reá nagyobb befolyással. Előbbinek későbbi egyháztörténeti érzékét, utóbbinak élénk és mély filozófiai felfogását, s mindkettőnek finom és előkelő lelkületű egyéniségét köszönhette. 1860 aug. havában Szepesbélán történt felavatása után Máday Károly, a későbbi nagyhírű tiszaker. püspök vette maga mellé segédlelkészül, s már ugyanez év decz. havában a selmeczbányai ev. egyház magyar-német lelkészévé választolta. Egy rövid óv múlva a szepesbélai