Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-14 / 24. szám

ISKOLAÜGY. Ingyenes népoktatás. Egész terjedelmében olvashattuk e lap mult heti számában a vallás- és közoktatásügyi miniszter e czírnen benyújtott törvényjavaslatát, a mely előreláthatólag még a nyári nagy szünet előtt tárgyalás alá kerül. Ingyenes népoktatás ! Nagy szó ez; ama nagyszerű jelszavak egyike, a mely ott szerepel a nagy szocziális reformokra törekvők programmjain. Joga van mindenkinek egy bizonyos fokú műveltség elsajátításához; az elemi ismeretek közkincset képeznek, a melyből joga van mindenkinek venni, ezek, mint a levegő, senki elől el nem zárhatók! Vannak, a kik ennél még tovább mennek. Carnegie, a skót-amerikai nagy milliárdos azért állíttat hatalmas közkönyvtárakat, azért tette fejedelmi alapítványával a skót egyetemen ingyenessé az oktatást, mert szerinte annak, a ki tanulni tud és akar, joga is van ehhez. Az állani a közjó érdekében kötelezővé tette minden tagjára nézve bizonyos mennyiségű ismeretek — elemi — megszerzését s megalkotta nálunk is az elemi iskolábajárás kötelezettségére vonatkozó törvényt.. A szóban lévő törvényjavaslatban rámutat a miniszter arra a szomorú tényre, hogy nálunk még mindig több mint félmillió gyermek nem jár iskolába. Ezen a bajon óhajt segíteni ez a törvényjavaslat. Czímében is már jelezve van az államnak e törvénnyel együtt járó kötelezettsége, t. i. hogy az, a mi mindenkire nézve kötelező, az mindenki által teljesíthető is legyen. Szinte szükségtelen reámutatnom arra, a mit már többen megjegyeztek, hogy ez a törvényjavaslat czímében többet igér, mint a mennyit tényleg ad. Ingyenes népoktatásról, a szó valódi élteimében, voltaképen nem is lehet szó. Az iskola pénzbe keríti és ezt máshonnan, mint az adózó polgárok zsebéből venni nem lehet. Legyen az iskola az államé, egyes municzipalis testületeké vagy egyházaké: a fentartási költségek közadózás útján állíttatnak elő. Úgynevezett alapítványi iskola nálunk nem sok van. A szó szűkebb értelmében ingyenes népoktatás ott van, a hol a népoktatási intézetek fentartási költségei egyéb ltözadók módjára kivetett járulékokból fedeztetnek. Ebben a törvényjavaslatban még ilyen ingyenes népoktatásról nincs szó. Itt egyszerűen tandíjak vagyis az iskolakötelesek után kivetett járulékok eltörlésére vonatkozólag történik radikális intézkedés. Tehát nem ingyenes, hanem tandíjmentes népoktatás. De ez is nagy dolog, — és én e törvényjavaslatot minden, még kiigazításra váró fogyatékosságai daczára is, örömmel üdvözlöm. Tehát egyetlen egy állami, községi és hitfelekezeti iskolában sem tandíj, sem 30 filléres tanítói nyugdíjalapi járulék nem szedhető, egyedül a beiratási díj marad meg; ez a legtöbb iskolában eddig 1 korona volt, most 50 fillér lesz és szegény tanulóknak ez is elengedtetik. Nagy megkönnyebbülést okoz a 30 filléres járulék beszüntetése. Mennyi bajunk volt ezzel! Az állam a beszedés terhét eredetileg a tanítókra hárította; nagy huza-vona és alkudozás után átalány évi járulékkal váltották meg annak idején e terhet, a mely népesebb egyházközségekben elég jelentékeny volt, mert hiszen legtöbb helyen ezt nem a tankötelesektől szedték be. Az állani most kétszázezer koronát fizet be kárpótlás gyanánt ennek megváltása fejében a tanítói nyugdíjpénztárba. Debuisset pridein! Tehát tandíj nem lesz. A tandíj vagy a tanítói fizetés egy részét képezi, vagy általában az iskolai kiadások fedezésére szolgál. Tudjuk, hogy mennyiségre, minőségre nézve milyen különböző és hogy beszedése is mennyi kellemetlenséggel jár. Készpénz, csöves és morzsolt tengeri, zab, csirke, fa stb. külön, vagy együttesen szerepelnek tandíj gyanánt. Azt hiszem sok helyen, minden tiltó jogszabály daczára, a tanító még mindig közvetlenül szedi be. Az 1910-ik év szept. 1-től kezdve semmiféle tandíj nem leszen szedhető; de az állam e bevételveszteségért a fentartó testületeknek bizonyos esetekben és a törvényben meghatározott feltételek mellett — 1907. XXVII. t.-cz. — kárpótlást ad. A kárpótlás — mint az angol iskolai törvényben — a gyermekek után számíttatik, t. i. ennek maximuma egy-egy gyermek után 1G korona. Én szerintem méltányosan van megállapítva, mert ennél nagyobb értékű tandíjat tudomásom szerint csak a zsidó iskolákban fizetnek. Alapítványi és magán iskolák nem jönnek szóba. És ha figyelembe vesszük azt, hogy a fentartó testületek a szegényeknek a tandíjat elengedik, a legmagasabb tandíjú iskolák sem fognak az új rend szerint rövidséget szenvedni. A javaslat, mint tudjuk, nagyon ellentétes pártok részéről talált nagy ellenzésre. A javaslatra vonatkozó ítéletek is tiszta homlokegyenest ellenkeznek egymással A néppárt egyes tagjai és a nemzetiségiek mostani alakjában visszautasítják, mert államosítási tendencziát szimatolnak benne ; „egy ismételt gyengéd ölelést az állani részéről, a melyről nem tudni, mikor válik fojtogató öleléssé a hitvallásos iskolákra nézve". Miután a kárpótlás megadása az 1907. XXVII. t.-cz.-ben kikötött feltételek mellett történik meg és miután tandijszedés esetén az iskola bezárható, sőt a fentartó testület iskolafentartási jogát is elveszítheti, a nemzetiségiek e javaslatban a magyarosításnak egy újabb utált eszközét látják. Ebben a véleményben vannak ^a szoczialisták is; csakhogy másrészről ezek e javaslatot úgy értelmezik, mint az általok gyűlölt felekezeti népoktatás egy újabb támasztékát. Én azt hiszem, hogy az utóbbiaknak van igazuk. Igen, ez a javaslat tandíjkárpótlás czímén, ha nem is egy túlnagy s elviselhetetlen, de mégis egy jelentékeny és kellemetlen terhet vesz le az iskolafentartó felekezetek, nálunk az egyházközségek vállairól. Ez a teher a legszegényebb néposztályra nehezült, legsúlyosabban, mert annak van köztudomás szerint legtöbb gyermeke. Szocziális szempontból is tehát nagy jelentősége van a törvény-47*