Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-07 / 23. szám

ból is azon kérdések közé sorolja, melyeknek különkülön államsegéllyel való megoldása nem volna czélszerű, hanem akként kívánja az erre szükséges anyagi eszközöket fokozatosan az egyházak rendelkezésére bocsátani, hogy az állam pénzügyi helyzete által vont korlátok között évről-évre emelje az egyházak dotácziójaképen a költségvetésbe beillesztett tételeket", és mivel tényleg oly tekintélyes összeggel emeltetett az egyes egyházkerületek segélye, hogy pl. a dunamelléki, mely 1903-ban 40,799 koronát kapott, a mnlt évben már 85,273 koronával segélyeztetett: ezeknél fogva azt mondhatjuk, hogy az eredetileg kért közigazgatási segély ugyan nem teljes összegében, de nagy részben megadatott, a miért e czimen már jó ideig újabb segély nem remélhető; tekintettel mégis arra, hogy nem állhat meg az a nézet, mintha az egyes egyházak az adócsökkentési segélyt meg nem nyerő vagy a folyamodók rí agy száma miatt csak részben megnyerő egyházak tovább is hordoznák ezen súlyos terhet, holott az emlékirat ezt teljesen meg akarja szüntetni, de nem fedezhetik különösen azért, mert az emlékirat is külön kért és az állani is külön adott mindegyik czimen segélyt; tekintettel végül arra, hogy a legtöbb dolgot végző egyházi tisztviselőink fizetései 2—K évvel ezelőtt felemeltettek, az egyházak ilynemű terhén azonban egy fillér könnyítés sem tétetett: mindezek alapján mondja ki az egyházmegyei közgyűlés, hogy felkéri a ft. dunamelléki egyházkerületet, hogy a reá eső 39,600 korona közigazgatási államsegélyt arra szíveskedjék elsősorban fordítani, hogy az egyes egyházak által eddig lélekszám arányában fizetett egyházkerületi és egyházmegyei járulékokat, vagyis a közigazgatási adót teljesen megszünteti és csak az anyagi és kivált erkölcsi tekintetben óriási hatást előidéző s évek óta várt ezen intézkedés után esetleg fenmaradó összeget fordítja az egyházkerületi és egyházmegyei tisztviselők tiszteletdíjainak emelésére. A gyűlés lelkes tapssal és éljenzéssel fogadta a javaslatot s ellenvetés nélkül, egyhangúlag elfogadta azt. Tárgy altatott az ORLE. ismeretes átirata is a 48. XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában. Lelkesedéssel csatlakozott hozzá a közgyűlés, s felterjeszti a kerületre. Balatoni J. Az ország 1906. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. (Folytatás.) III. Születések. A születések száma tekintetében az 1906. év eredménye eléggé kedvezőnek mondható. Ugyanis az év folyamán a Magyar birodalomban 733,953 gyermek született élve, 13,421-gyel több, mint 1905-ben; még pedig az anyaországban 634,029, a társországokban 99,924. Azonban ezen örvendetes fejlődésben a Magyarbirodalom egész területe nem részesült egyenletesen, a mennyiben az 1905. évi eredményekhez képest az anyaországban 13,853-al több és a társországokban 432-vel kevesebb volt az élve születések száma. Ennek megfelelőleg az 1000 lélekre eső arányszám is Horvát-Szlavonországokban 39'3-ról 36'0-ra szállt, enyhítve a születési arányok különbségét, mely az anyaország hátrányára 1905-ben a társországokkal szemben olyannyira megnövekedett volt. Máskülönben az 1906. évi születési arány csak az 1905-évi mellett tűnik tel kedvezőnek; a korábbi évekhez még mindig nagyon alacsony. A nyolczvanas évek átlagában még 44'2, a kilenczvenes évek első felében 41"7, második felében 39'4, az 1906. évben ellenben, a mint láttuk, már csak 36 0 volt az élve születések száma. A születési arány tekintetében az anyaországban csak két országrész emelkedik felül az országos átlagon (35"7), a Duna balpartja (36'3) s még inkább a Tisza balpartja (40'2). Legkedvezőtlenebb arányokkal szerepel a Tisza-Maros szöge (34'0) és a Duna jobbpartja (34'2), úgy, hogy a különben állandóan gyenge arányú királyhágóntúli országrész is (34'5) eléjük kerül. A vármegyei törvényhatóságok közt születési magas arányával első helyen áll Máramaros (45'0), utána sorakoznak 40-en felüli aránnyal Heves (42'6), Ugocsa (42*2), Bihar (42 0), Bereg (41"3). Az ország leggyengébb szaporaságú vármegyéje a Tisza-Maros szögéből került ki: Krassó-Szörény, (29'0), de nyomban utána a királyhágóntúliak következnek, váltakozva a Duna jobb- és balpartiakkal, ú. m.: Nagyküköllő (29'5), Szeben (30'0), Baranya (30"4), Árva (30'3), Brassó 30'8), Gömör (31'2). A városok közt legtöbb születés volt Szabadkán (43'3), legkevesebb Pécsett (23"3). Budapest székes-főváros születési aránya ismét csökkent, egy év alatt 25'5-ről 24'8-re. Horvát-Szlavonországokban a szélsőségeket egyrészt Verőcze (46'0) és Belovár-Kőrös (31*2) vármegyék, másrészt Zimony (35'2) ós Varasd (26'6) törvényhatósági jogú városok képviselik. Halva születési eset az 1906. év folyamán 14,107 fordult fordult elő; 304-el több, mint 1905-ben, de még mindig kevesebb, mint 1904-ben, mikor 14,727 volt az ilyen születések száma és így a kilenczvenes évek második feléből kiinduló csökkenő irányzat (1896 - ban 17,924 halva születési eset volt) egy kevés elhajlással még most is megszakítás nélkül tart. A szülők életkora tekintetében legtöbb születés általában az anyák 20—30 éves korcsoportjára esett, az összes születéseknek 54"98%-a

- De már a törvényes és nem törvényes szülöttek anyáinak életkoránál meglehetős eltérés mutatkozik. Míg a törvényes szülöttek anyái túlnyomólag a 20—30-as korcsoportban szerepelnek (54'63), addig a házasságon kiviili születések túlnyomólag a 25 évesnél fiatalabb anyáknál fordulnak elő, az összes törvénytelen születéseknek 61'05 százalékában, minthogy a nem törvényes szülöttek anyái természetszerűleg legnagyobbrészt abból a korosztályból kerülnek ki, melyekben a nők nagy része még nincsen házassági kötelékben. Legtermékenyebbek voltak a törvényes apák 30—39 éves