Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-31 / 22. szám

illetményeit: akkor meg fogom tudni mérni a financziális részét ennek a reformnak. És én azt hiszem, hogy az évek bizonyos sorára fölosztva, úgy a mint az 1898-iki rendezés is az évek bizonyos sorára volt beosztva, belátható időkben keresztülvihető lesz a rendezés, és bizton remélem, hogy én, ha ezen a helyen nem is fogom elérni azt, hogy teljesen keresztül vigyem, ép úgy, mint számos reformnak terén nem fogom elérni azt, hogy én azoknak befejezését eszközölhessem, de talán még az én időmbe fog esni annak olyan megalapozása, hogy keresztül vitele iránt a teljes erkölcsi biztosság meg legyen és hogy utódom, hogy úgy mondjam, már lerakott vágányokon haladhasson. Reasszummálva már most az elmondottakat, állíthatom, hogy kormányzatom és törvényhozási intézkedéseim abban a szellemben járnak, mely a szabadságnak, a jogegyenlőségnek, a jogok és jogos érdekeknek kölcsönös tiszteletén alapul. Ebben a szellemben óhajtom én a nemzetnek erkölcsi egységét megerősíteni és az összes kulturintézeteknek nemzeti irányban való és szintén a szabadság talajára fektetett kiépítésével a nemzeti kulturdómot fölépíteni". A miniszter után Bedöházy János szólalt fel. A közoktatás teljes államosításának híve; de a teljes államosítást, opportunitási és financziális okokból most még nem követeli. Nagy bajunk a szellemi proletáriátus elszaporodása; s ez ellen valami módon védekezni kellene. Meg kellene oldani az egységes középiskola kérdését is. Veress József sajnálatosnak tartja, hogy a tanköteleseknek még most is 25°/<ra

neín jár iskolába. Szaporítani kellene az iskolák és a tanítók számát. A középiskolai tanításban igen nagy baj a túlterhelés; az egyetemeken pedig a vizsgázók túlnyomó perczentjének bukása. Az 1848. XX. végrehajtását örömmel üdvözli. Gondoskodni kell azonban a lelkészek fizetésének megfelelő rendezéséről is. Tolnay Lajos a könyvtárak szaporítását, — Fábry Károly a vasúti kedvezménynek a nem állami tanárokra és tanítókra is kiterjesztését, — Dobroszláv Péter az Alföld nagyobb városainak kulturális góczpontokká fejlesztését sürgette. Vlád Aurél nemzetiségi képviselő az ismeretes nemzetiségi panaszokkal hozakodott elő ; hasonlóképen Bredicsián Korjolán is. A második napon, az egyetemek tételénél Kovács' Ernő a nemzetközi jog intenzivebb tanítását, Nagy György pedig a doktori értekezéseknél fenforgó visszaélések megszüntetését követelte. A felekezeti jogakadémiák tételénél Bozóky Árpád azt kívánta, hogy a fizetéskiegészítés a tanárok részére 1908 január 1-től kezdve utalványoztassék. A gimnáziumok tételénél Vizy Ferencz a sok gimnáziummal szemben a reáliskolák szaporítását s a középiskolákban általában a modern nyelvek intenzivebb tanítását követelte. Bozóky Árpád a helyettes tanárok kedvezőtlen előléptetési viszonyaira hívta fel a miniszter figyelmét, s kívánatosnak tartaná, ha a nemzetiségi tanulókat a magyar iskolák felé irányítanák, a magyar ifjúságot pedig a nemzetiségi nyelvekre is tanítanák. Buza Barna a középoktatást gyakorlati irányba kívánná terelni. Hock János felszólalása után a miniszter felelt a felhangzott kívánalmakra, ígérvén, hogy azokat tanulmányozni fogja. A népiskolák tételénél Bozóky Árpád indítványt nyújtott be az ingyenes állami népoktatás megvalósítását illetőleg. A tanítóképesítést is teljesen ki kellene venni a felekezetek kezéből. Gróf Apponyi miniszter, válaszolván Bozóky beszédére, hosszabb felszólalásban ismételten kijelentette, hogy a közoktatás teljes államosításának nemcsak pénzügyi, hanem kulturális és hazafias okokból sem híve. Az állami iskolákat szaporítani fogja ott, a hol nemzeti szempontból szükséges, de máshol nem. A polgári iskolák, a tanítóképzők, a siketnéma oktatás, az operaház és a nemzeti múzeum tételei egyegy rövid felszólalás mellett mentek át. Az egyházak segélyezéséről szóló tételnél Pataky László az unitárius egyház fokozottabb segítését sürgette; dr. Nagy Dezső pedig az 1848. XX. végrehajtása kérdéséhez szólott. Örömmel üdvözli azt a bejelentést, hogy a miniszter törvényhozásilag kívánja biztosítani a prot. egyházak segélyét. De magát a törvényalkotást nem tartja teljes garancziának, mert hiszen a törvény egy másik törvény által mindig megváltoztatható. Olyan módon kellene tehát a segélyt biztosítani, a mely bizonyos magánjogi garanciákat rejt magában. Szerinte az állam a magánjogi természetű viszonyt akkép létesíthetné, hogy a megfelelő járadékot tőkében biztosítaná alapítvány szerűen az egyházak részére. Ily módon az állam és az egyházak között nem közjogi, hanem magánjogi viszony létesíttetnék és az állani kötelezettsége úgyszólván csak akkor szűnnék meg, a midőn az államnak minden magánjogi kötelezettségével le kellene számolnia, t. i. az állami élet végső szakának, végítéletének órájában. Issekutz Győző, Nagy Dezső felszólalására reflektálva, kijelentette, hogyha csak arról lenne szó, hogy a prot. egyházak, a magyar egyházak jövője biztosíttassák külön vagyon kiszakítása által, akkor egy perczig sem haboznék, hogy ahhoz hozzájáruljon; de abba, hogy ebben az országban a különböző felekezetek rendelkezésére államvagyon bocsáttassék, belemenni nem hajlandó, miután vannak hitfelekezetek, a melyek azt a vagyont épen a nemzet nagy érdekei ellen használnák fel. Különben a protestánsok legyenek nyugodtak a felől, hogy fennállásukat, vagyoni érdekeiket e hazában valaki megtámadni fogná. (Szónak szép ez nagyon. Értékét tekintve azonban: nesze semmi, fogd meg jól I Majd meglátjuk, hogy a t. képviselő úr meg fogja-e szavazni a római katholikus egyház kezén levő állami eredetű vagyonnak az autonomia révén a róm. kath. egyház kezébe való teljes átbocsátását! Vagy az más lesz, mint a prot. egyházak alapítványszerű segélyezése ? ! Szerk.)