Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-24 / 21. szám
Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal . . . . 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor Nyolczad oldal ...... 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérozikk: A vasárnap érdekében. Dr Székely József. — Tárcza : Hogy lettem én költővé. Vargha Gyuláné. — Könyvismertetés. B. Pap István. — Belföld : A felekezeti iskolai vagyon tulajdonjogának kérdéséhez. — Az ország 1906. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Misszióügy: Missziói munkák Budapesten. H. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP A vasárnap érdekében. A dunamelléki ref. egyházkerület névtárában, a 8-ik lapon, a különböző bizottság-ok között, a 17-ik sorszám alatt, találunk egy ilyen czímű bizottságot: „Vasárnap megünneplése ügyében kiküldött bizottság". Hogy a bizottság munkaköre a múltban mire terjedt ki s tevékenysége a vasárnap megünneplésére mennyiben gyakorolt befolyást, arról megvallom semmit nem tudok. De bogy feladatát még nem oldotta meg, kitűnik abból, hogy kiküldetése még mindig fennáll. Talán nem csalódom, ha a bizottság improduktivitását annak tulajdonítom, hogy a feladat, melyre kiküldetett, a bizottságnak, sőt magának az egyházkerületnek is hatáskörét és erejét messze túlhaladja; a czél megvalósításához szükséges külső segítséget és támogatást pedig mind a társadalmi s mind különösen az államhatalmi tényezők részéről, eddigelé nélkülözni vou kénytelen. Most azonban, úgy tetszik, kedvező alom nyílik a bizottság munkálkodásának f( tására, s az egyházkerületre nézve is üt a cse^., ís órája. A folyó évi költségvetés képviselőházi tárgyalása alkalmából, a kereskedelmi miniszter bejelentette, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló új törvényjavaslatot már legközelebb beterjeszti az országgyűlés elé. E körülmény egyenesen kötelességévé teszi minden keresztyén egyháznak, ezek között a mienknek is, hogy a kérdéssel foglalkozzék s kívánságainak kellő időben és nyomatékkal adjon kifejezést az illetékes tényezők előtt, nehogy ismét rólunk nélkülünk határozzanak. A vasárnapi munkaszünet nemzetgazdasági és szocziális jelentőségét nem czélom ezúttal fejtegetni; az állam a maga törvényét elsősorban bizonyára e szempontokból fogja megalkotni. Hogy azonban ezek mellett a vasárnapi munkaszünet kérdésének valláserkölcsi vonatkozásai figyelmen kivül ne maradjanak, sőt az állani által is kellőleg honoráltassanak: erre nézve egyházi hatóságainknak, most a 12-ik órában, minden tőlük telhetőt meg kell tenni. Hogy melyek legyenek ezen teendők s meddig mehetünk el követelményeink meghatározásában, azt egyházunk vezetőinek bölcsesége majd meghatározza. Egynehány ilyen követelményt azonban felemlítünk. Egyik ilyen, már a vármegyei hatóságok részéről is hangoztatott követelmény: a korcsmák és pálinkás boltok vasárnapi zárvatartása. E kívánalomnak valláserkölcsi vonatkozása annyira világos, hogy bővebb indokolásra valóban nem szorul. Kiegészítendő volna azonban ezen követelmény azzal, hogy vasárnapon mindennemű kereskedők részesüljenek a munkaszünet áldásaiban, tehát a dohánytőzsdék s egyéb üzletek is zárva tartassanak. Egy másik követelmény, hogy mindennemű hivatalok vasárnap zárva legyenek és így a hivatalnokok nagy serege ne legyen megfosztva állása miatt attól, hogy templomát legalább vasárnap fölkereshesse. Ha igaz, hogy keresztyén államban élünk, úgy az államnak módot kell adni arra, hogy hivatalnokai keresztyénül élhessenek és a vasárnapot megszentelhessék, s nemcsak magának nem szabad hozzájárulni az ünnep megrontásához, hanem másoknál (magán-, részvénytársulatok stb.) sem szabad eltörnie azt. Főképen falusi gyülekezeteinkre nézve feltétlenül megvalósítandó követelmény a munkaszünetnek a mezőgazdasági munkára való kiterjesztése, kiváltképen pedig a vasárnapi vásárok eltörlése. Az előbbi ellen még csak tudunk valamennyire védekezni a valláserkölcsi neveléssel és igehirde-41