Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-17 / 20. szám

juk, hogy a kegyelemnek Istene áldja meg bőséges kegyelmével, mind vezetőit, mind tagjait, mind munkáit, hogy ezeknek a munkáknak áldásos hatása mindinkább szembetűnőbb legyen a budapesti ref. egyház életében, s hogy az azokból kiáradó erő százait, ezreit teremtse meg a hasonló buzgóságú gyülekezeti nŐegyesületeknek! (Folyt, köv.) H. I. NEKROLOG. DR. DUKA TIVADAR 1825—1908 Egygyel ismét kevesbedett azoknak a száma, a kik összekötő kapcsok a magyar és a külföldi protestantizmus között, s a kik a messze idegenben, irántunk való igaz szeretettel karolják fel ügyeink ismertetését és támogatását. Dr. Duka Tivadar, nemzetünk e kiváló szülötte s külföldön élve is mindhalálig hű fia, élete 83-dik évében, f. hó 5-én Bournemouthban, váratlanul elhunyt. Megilletődéssel, őszinte fájdalommal vesszük e gyászos hírt, s a gyásznak czipruságát mi is kegyelettel tesszük le messze idegenben domborodó sírjára. Méltán gyászolhatjuk Őt;

mert ha valaki szeretett bennünket, magyar protestánsokat, s ha valaki lelke egész melegével karolta fel külföldi protestáns véreink előtt ügyeinket, úgy az dr. Duka Tivadar vala, s az ő elköltözése valóban érzékeny veszteség reánk nézve! Dr. Duka Tivadar eléggé változatos, sőt hányattatott, de mindig becsületben töltött életre tekinthetett vissza. A sárosmegyei Dukafalván ringott bölcső és az angolországi Bournemouthban domborodó sír között csaknem teljes 83 év hosszú pályafutása esik. Sok viszontagságon ment át addig, míg e pályát megfutotta. Nagy átalakulások történtek életviszonyaiban. De egyben: magyarságában, szülő nemzetéhez és nevelő magyar protestáns egyházához való szeretetében, meg nem változott soha! Mint a korabéli nemes ifjak általában, a jogi pályára készült Ő is. Jogi tanulmányait az eperjesi kollégiumon végezte s 1846-ban ügyvédi oklevelet nyervén, megyei szolgálatba lépett. A csendesen és sablonosan induló közpálya azonban rövid idő alatt nagy megtöréseket szenvedett, a melyek a lelkes ifjú életében egymásután hozták elő a nagy átalakulásokat. Elkövetkeztek csakhamar a 48-as nagy idők. Hívogatta a nemzet fiait, jogai, élete megmentésére. És Duka Tivadar is, mint annyi más hű fia hazájának, letette kezéből az aktákat intéző írótollat, s kard ot fogott helyette az édes anya védelmére. Bátorsága, intelligencziája csakhamar kiemelte az egyszerű honvédek sorából, s mint tiszt a 7-dik hadtestbe, Görgey Arthur oldalára került. Nem is vált meg onnan, a míg csak a Világosnál elkövetkezett katasztrófa megválásra és az idegen hatalom által győzelemre segített ellenfél nemtelen bosszúja elől való menekülésre nem kényszerítette. Mint segédtiszt, bátorságával, hűségével és lelke nemességével egészen közel jutott a vezér szívéhez, úgy hogy egyikévé lett amaz ötöknek, a kiket Görgey a tisztek közül a legszívesebben látott oldala mellett. Duka Tivadar kitűnő katonának bizonyult; kedvelte a veszedelmekkel járó katona-bravúrokat, s a csatákban, a melyekben részt vett, mindig a legveszedelmesebb pontokon szeretett forgolódni. Buda ostrománál, a döntő éjszakai támadásnál, szintén egyike volt a legelső szerepet vivőknek. Világosnál orosz fogságba került, azonban betegsége révén pár hét alatt megszabadulván, Gráfén bergben keresett gyógyulást. A testi betegség meg is gyógyult. De gyógyulatlan maradt a lelki seb, a melyet rajta a nemzet ügyének elbukása s az ennek nyomán támadt kegyetlenségek és vádaskodások vágtak. Nem is volt kedve visszatérni a leigázott országba, a hol reá sem várt volna más, mint vagy a börtön, vágtáz osztrák ármádiába való besoroztatás. Külföldön maradt tehát s összeköttetésbe lépett az emigránsokkal, azt remélvén ő is, mint annyian mások, hogy még nincs teljesen elveszve a nemzet ügye. Mint emigráns tartózkodott Drezdában, Párisban, s végre Londonba került és ott is telepedett meg. A magyar prókátori diploma azonban nem nyújtott az idegenben megélhetést. Pályát cserélt tehát másodszor is. Az orvosi tudományra adta magát ós három év alatt megszerezte az orvosi diplomát. Ez a diploma oly munkatérre vezette, a melyen csak egyetlen egy magyar ember fordult meg előtte: a magyar faj bölcsőjét kereső és a messze idegenben elhunyt Körösi Csorna Sándor. Orvosi diplomájával ugyanis a kelet-indiai angol hadsereg tábori orvosává neveztetett ki, és angol eredetű nejével , együtt a mesés Indiába költözött. Húsz évet töltött indiai szolgálatban, s ennek ideje alatt nemcsak orvosi hivatását teljesítette lelkiismeretesen, az európai ember életére nézve annyira veszedelmes éghajlat alatt, hanem a tudomány terén is oly érdemeket s a magyar névnek oly becsületet szerzett, hogy a Magyar Tudományos Akadémia már 1863-ban levelező tagjává választotta. ' Nagy szorgalommal gyűjtött történeti ós irodalmi emlékeket, természeti és művészeti tárgyakat, s értékes gyűjteményeit a Nemzeti Múzeumnak adományozta. A magyar hírlapokban és folyóiratokban értékes ismertetéseit adta a mesés Indiának, természeti, társadalmi és kulturális viszonyainak. Majd. elsajátítván a perzsa nyelvet is, összeállíiotta a magyarral rokon perzsa szavakat. Legnagyobb fáradtsággal járó és legértékesebb munkája volt azonban az, hogy Körösi Csorna Sándor tibeti útjának nyomait felkutatta és ti küzdelmeire és munkájára vonatkozó adatokat összegyűjtötte. A feltalált nyomok és összegyűjtött adatok alapján írta meg azután 1885-ben Körösi Csorna Sándor életének és munkálkodásának történetét, Life and Works of Alexander Csorna de Kőrös czím alatt, a melyet a Magyar Tud. Akadémia magyar nyelven is kiadott.