Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-10 / 19. szám

és diplomácziával, az ő földi ingadozó koronája érdekében, — és egy másik, belső, még izgalmasabb, dogmatikai subtilitásokkal, az igazság érdekében. Ne bántsuk ezeket a subtilitásokat, ezek voltak akkor a lényeg, ezekért járt ő egyik Gamalieltől a másikig. Az ő nevét kereste — és ez elég; alkalmazzuk rá a Paskal szavait: Te nem keresnél engemet, ha nem tudnád az én nevemet. — Emlékezzetek a másikra, a ki a lelkiismeret szabadságát proklamálta, abbaim világban, a melyet a szabadság véres tetemeitől füstölgő máglyák világosítottak meg. A harmadikra, a kiről alig emlékezik a történet, a ki nem is tett semmit egyebet, mint azt, hogy minden zászlós tábornál s minden külső hatalmak által megpecsételt békekötésnél erősebb biztosítékot szerzett a reformácziónak, abban a Bibliában, mely az ő oltalma alatt kelt szárnyra és századokról századokra sok millió lelkeket táplál és vezérel az idvességre. A negyedikre, ötödikre, hatodikra, kik kevély ellenségeiket anyaszentegyházunk tiszteletére megtanították, s nyugodalmat szereztek a felingerelt protestantizmusnak. Tudjátok, mit csodálok én ezekben a nagy hadakozókban ? Ok nem dárdával és paizzsal jártak, hanem a seregek urának nevével. Rövid életökben, örök harczaikban főgondjuk volt az ő törvényére. Az egyikről fel van jegyezve, hogy huszonhatszor olvasta el a szentírást; a másik tizenkétszer az egészet ós harminczkétszer az Újtestamentumot, s ezenkívül nemzetének ajkaira új éneket adott az öreg Graduálban. És ne felejtsétek aranykorotok alkonyán az utolsót, ki egy nagy theologiai munka tanulmányozásában kereste és szerezte meg elborult lelkének,a nyugodalmat és vigasztalást. Erőszakoskodók talán sokban, de mindig alázatosak Isten előtt; fösvények talán mindenben, de tékozlókká válnak, mihelyt az ő nevének dicsőségéről van a szó. Az ő neve! Olvassátok át meg át, miként én sok ízben könnyezve olvasom, a ti nagyanyáitoknak, azoknak a megtört szivü, de nagyszivű aszonyoknak naplóit, levelezéseit, útiemlékeit, melyeket elhagyattatásaikban vagy üldöztetéseikben, férjök vagy fiaik sorsán való keserűségeikben, nem a világ számára, jegyezgettek: csodálni fogjátok, a hitnek micsoda erejévél hatotta át szivöket az ő neve. Az Ő neve I Ássátok meg tudós iskoláitok és templomaitok fundamentumát; azoknak legalsó szegletkövén megtaláljátok bevésve az 0 nevét. És szálljatok le ezekből a magasságokból azokba a völgyekbe, melyekben a ti desolata ecclesiáitok rejtekeznek: öt-tíz háznép egy-egy roskadozó templom körül; mi tartja meg ós össze őket nemzetünknek és egyházunknak ? Az ő neve, mely annak a templomnak homlokára fel van írva; vagy talán csak nyoma van már a névnek; de a nyoma meg van és ez elég ! Keresztyén reform. Anyaszentegyház gyermekei ! Tartsátok és őrizzétek meg, mint egy nagy hitbizományi, a Krisztus nevét! 0, ha ti feledni találnátok, azok a nagy nevek, azok a kegyes és fájdalmas szivek, azok a kegyeletkövek, azok a rejtett völgyek kiáltanák fületekbe az Ő nevét. Ebben keressétek az életnek gyümölcsét, ebben győzedelmeskedjetek, ez a ti nálatok letett kincs, melytől nem foszthat meg semmi; sem magasság, sem mélység, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem semmi teremtett állat, hacsak ti magatok meg nem tagadjátok azt. * * * És most, ha szabad, — ó ha csak egy pillanatra s szabad e dicsőséges boltozatok alatt az Örökkévaló nevén kivül bármely más névnek ünnepeltetnie, hadd vezéreljem sziveteket annak szivéhez, kit ti a közöttetek való legfőbb isteni szolgálatra elkötelezni méltónak ítéltetek. Eddig arra buzdítottam a lelkeket : tartsátok meg a kincset, mely nálatok vagyon; most hozzá teszem: tartsátok meg a cserépedényt, melyben ez a kincs, az 0 neve lelketek javára őriztetik. — Kenessey Béla az erdélyi keresztyén ref. Anyaszentegyháznak e naptól fogva püspöke, ez az ő Urának nevével és lelkével megteljesedett szív.. . tartsd meg ezt keresztyén Anyaszentegyház azzal a szeretettel, a melynek mostani megnyilatkozása az ő eddigi hívségének legédesebb jutalma, ezutáni szolgálatának pedig leghathatósabb segítsége lészen. És te, Istennek szolgája, szolgatársam ! Nagy útra hivattál el, nagy útra bocsáttatol. Sokon voltál hív, most a legtöbbre bízattatol; munkára, melynek lesznek örömei, jutalmai, de lesznek kötelességei, felelősségei, terhesebbek másokénál; sőt keserűségei is, annál nagyobbak és gyötrŐbbek, minél erősebb lesz benned a szeretet, melytől vezéreltetel. De nyugodt vagyok; te annak az apostolnak vagy tanítványa, a ki megoldotta azt a nagy titkot: a szenvedésekben is örvendezni tudni. Váradtól Zágonig, az északi Kárpátoktól a déli Kárpátokig és még ezeken túl messzire. Ezt védelmezték nagy fejedelmeink, az ő emiékezetök erősítse szivedet; ezt építgették 38 tiszteletre méltó elődeid, az ő palástjokkal szálljon rád az ő hitöknek és égő buzgóságuknak kettős mértéke. Ezek mutatják néked az utat, melyen járnod kell, és mutatják a rád váró kötelességeknek nehéz fegyverzetben zörgő légióit. Megkisebbíteném a te innepednek méltóságát e kötelességek részletezésével. Bátorítani, téríteni, feddeni, kiáltani, vigasztalni, felemelni, világítani, vezetni, kényszeríteni az élő Istenhez a lelkeket; felszedni a maradék darabokat, hogy semmi abból el ne vesszen; összegyűjteni és lélekkel megeleveníteni a szótszórt csontokat; szolgálni mindeneknek tűréssel, alázatosságal: ez minden lelkipásztor tiszte mindenütt, Erdélyben pedig mindenek fölött; és ezekben a dolgokban előljárni a püspönek mindenütt, Erdélyben pedig mindenek fölött. Mit tudom még a többit? Elgondolom mindazt, a mit Pál apostol részletezve szivünkre köt; én azt egy csomóba foglalva egy szóban kötöm szivedre : az 0 neve ! Ebben a szóban van nálad letéve kötelességeid összege. Ennél többet nem kiván tőled, de kevesebbet el sem fogadhat. Vedd át, tartsd meg, őrizd meg, hogy senki a te koronádat el ne vegye. És hol vészed hozzá az erőt?. Gyermekségedtől fogva tudtad az írásokat, a 25 óv folyamán szerzetted alapra másik 25 esztendő tapasztalatait helyezted ; felövezted magadat erővel. De nem magad vagy; körülötted a te idősebb szolgatársaidnak bölcsesége, a lábaidnál nevekedett ifjúságnak palástba öltözött serege, kik ma már nagy számban a te jobb-és balkéz felől való fegyvereid és fegyverhordozóid; azok a világi férfiak, kik kötelesség szerint ós szivük szerint őrködnek oltáraink felett: imé szövetségeseid a munkában, fegyvertársaid a harczban, és ha Isten arra méltóztat, bátorítóid és mártyrtársaid a szenvedésben ezek a nevek lesznek, de ezek az erők és nevek egybefoglalva vannak és lesznek ebben az egy szóban : az 0 neve. Ezt tartsd meg, hogy senki a te koronádat el ne vegye. Az 0 nevének erejével és méltóságával bocsátunk téged munkád megkezdésére és megáldunk téged.