Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-03 / 18. szám
téren mi is ellenezzük azt, de egyházi téren annál kevésbbé! A tárgyalások során azonban ők is megkapták és pedig a férfiakkal teljesen egyenlő mértékben. Kimondták ugyanis, hogy tekintet nélkül arra, vájjon svájczi, avagy idegen származású-e valaki, férfi-e vagy nő, 18 éves korától fogva szavazati joggal bír. A nők azonban sem az egyházfanács, sem a konzisztorium tagjaiul nem választhatók. A XlX-es bizottság tárgyalásai április 3-án értek véget. Az utolsó gyűlés méltó betetőzése, mintegy koronája volt az előzőknek. Lélekemelő a tárgyalást olvasni, mely arról folyt, hogy / rotestáns nemzeti egyháznak (Eglise protestante nationale) hivassék-e az egyház, avagy pedig — mint azelőtt — nemzeti protestáns egyháznak (Eglise nationale protestate) ? A tárgyalások során is többször fölhangzott az egyház nemzeties irányának háttérbe szorulásától félők szava, de végre is] a szabadelvű : az idegeneknek is teljesen ugyanazokat a jogokat biztosító irányzat került mindig túlsúlyra. Az egyház elnevezésénél azonban a nemzeti szellem győzedelmeskedett. Az egyház nemzeti jellegének kidomboritása érdekében egymásután szólaltak föl a XlX-es bizottság oszlopos tagjai: Fulpius, Bard, Cherbuliez, Claparéde, Poulin, Pallard. Erveik előtt — egy szavazat kivételével — az egész bizottság meghajolt. Tehát az új egyház is először nemzeti és csak azután protestáns. A genfiek kinyitották egyházuk kapuit az idegenek számára. Beléphetnek, de nem egy nemzetközi, hanem egy nemzeti egyházba! Ezt a szent örökséget,: a nemzeti jelleget, melyre mi7 magyar kálvinisták is oly büszkék vagyunk, a több nyelvű genfi nép is megőrizte. Nemzetiek maradtak, még akkor is, mikor a június 30-iki plebiscitum megvonta tőlíik az állami támogatást! Az elfogadott egyházalkotmány-tervezetet az összes választásra jogosult egyháztagok által választott 167 tagú alkotmányozó gyűlés (Assemblée constituante) elé terjesztik még végső megerősítés végett; ha pedig a választók 5%-a kívánja, az összes választók szavazata alá bocsátják. A tárgyalások ideje alatt az államtanács márczius 31-iki ülésén az egyház és az állam szétválasztását kimondó s a kultuszbudget-t megszüntető június 30-iki népszavazást — a megvizsgálására kiküldött bizottság márczius 11. és 12-én tartott üléseinek indítványa alapján — a nélkül, hogy ellenvélemény merült volna föl, szavazat nélkül, egyhangúlag megerősítette. Ugyanis Svájczban a javaslatok előbb a kantonok száztagú nagytanácsában (Grand Conseil) tárgyaltatnak. Az alkotmány megváltoztatását czélzó határozatok azonfelül alkotmányozó gyűlés (Conseil General) elé terjesztetnek, hol népszavazás dönt azok sorsa fölött. A végső szankczió pedig az egyes kantonok választottaiból alakuló államtanács (Conseil des Etats) kezében van. Ezeken az utakon immár átment s így törvényerőre emelkedett a genfi kantonban az egyház és az állam szétválasztását kimondó határozat. De minden ilyen törvényerőre emelkedett határozatot meg lehet szüntetni, avagy változtatni is. Az összes választásra jogosultak 10%-ának, — így a genfi kantonban 2500 választónak az aláírásával — kérni lehet valamely tárgynak újból a nagytanács és az alkotmányozó népgyűlés elé vitelét. Erre gyűjtik még most is az aláírásokat azok — kivált a Philipert-Berthelier egyesület tagjai, — kik sehogy sem tudnak beletörődni az egyház és az állam szétválasztásába s szeretnék a régi állapotot visszaállítani. De fáradozásuk hiábavaló! A nagytanács, melynek mindössze 23 tagja szavazott a szétválasztás ellen, most se fogja nézetét megváltoztatni. A nép értelmesebb]ei is belátják, hogy ezt az áramlatot ideig-óráig föl lehet ugyan tartóztatni diadalmas útjában, de visszaszorítani képtelenség I De nemcsak Svájczban, hanem másutt sem. A történelmi fejlődés kerekének megakasztását jelentené! Pedig a történelem szekere a vele haladókat viszi, míg az ellene szegülőket magával vonszolja! Kálvin városának példája azt a kérdést állítja mindannyiunk elé: helyes-e akkor, a mikor a külföldi egyházak egymásután szakadnak el az államtól, mind szorosabbra és szorosabbra fűzni az egyházunkat az államhoz bilincselő kapcsokat?! Nem veszedelmes-e minden reménykedésünket egyedül az állami támogatásba vetni ? ! A kálvini elv : „szabad egyház szabad államban" megvalósulófelben van szerte a világon! Amerikában államegyházat nem is ismernek! Skócziában már hat évtizeddel ezelőtt megszületett a „szabad" egyház (a Free Church). Ez az irányzat Angliában is egyre erősödik. Napról-napra jobban háttérbe szorítja az anglikán egyházat. Francziaország, egyházai ellenére kimondta a szeparácziót. Genfben maga a nép szavazott mellette. A genfi kanton után a többiek is mozgolódnak. Már Bázel-hői is hallunk hasonló híreket. S ne gondoljuk, hogy ez az eszme ott megáll! Eljön az tovább is és nem áll meg a mi határaink előtt sem ! De bízunk abban, hogy azokban az elkövetkezendő nehéz időkben a mi helvét hitvallású egyházunk is elmondhatja magáról, a mit a svájcziak: „Confusione hominum et providentia Dei Helvetia regitur": az emberek zűrzavara közepette az isteni gondviselés kormányoz bennünket! Dr. Kováts J. István. IRODALOM. Konfirmácziói káté. Magyar reform, növendékek számára. Irta Soltész János, ombodi lelkész. Ez a káté már 4-dik kiadásban jelent meg, a mi eléggé bizonyítja kelendőségét, ez pedig a könyv czélszerű voltát. Ara 24 fillér. Kapható az „Igehirdető" kiadóhivatalában, Nagybányán. Legalább 10 példány rendelésénél a könyv ára 20 fillér. ^ ' . Évzáróvizsgákra és ünnepi emlékkönyvek ül ajánlhatók Vaday József protestáns jellemképző, hithűséget és hazafiságot ébresztő, részben egyházkerületi 1 eg is ajánlott és appvobált ifjúsági könyvei (Réthy és Góró rajzaival). Ezek:
