Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-03 / 18. szám

Zsilinszky Mihály szóbanforgó műve a 48-iki törvényhozás eme mozzanatát ragadja ki a homályból. Hogy pedig teljes képét adhassa a XX. t.-cz. létrejöttének, visszavezet az 1830-as évek vallásügyi tárgyalásáig. Festi a főpapság magatartását és hatalmaskodásait, melyeknek abszurd volta nemcsak a protestáns, hanem a r. kath. követek lelkében is visszatetszést szült, annyira, hogy ezek küzdöttek leglelkesebben a főpapok ellen, a kik a 30-iki 12 pontot az alsóház ellenére megakadályozták, A 43—44-ik országgyűlés már épen a papi javakhoz akar nyúlni; de ez azután erős összetartásra is készti a főpapságot és megkezdik a harczot, minden, a vallás terén felbukkanó újítás ellen. Ámde mind hiába! Az 1848-iki események szinte magukkal vonták a szabadság keresztülvitelét a vallási kérdésekben is. Leírja szerző a protestánsok és a főpapság mozgolódásait. Azok az egyházért, ezek pedig önmagukért küzdöttek. Igen érdekes része ez a könyvnek. Hogy a vallásügyi kérdések megoldását mellőzni nem lehetett, annak oka a liberális közszellemben keresendő. Közli Kossuth 1871-ben kelt levelét, melyben magyarázatát leljük, hogy az 1848-iki kormány miért nem foglalhatott állást az egyház és állam teljes elválasztása mellett, miért nem lehetett „az uralkodó egyház szörnyetegét" letiporni. E levélben és Deák egyik beszámolójában feltárja, hogy a vezetők felfogása a viszonosság és egyenlőség elvét illetőleg egyezik, de homlokegyenest máskép fogja fel azt a főpapság. Az alsó tábla egyhangúlag elfogadja a törvényczikket, de a főrendek élénk tárgyalás alá veszik. Ez a tárgyalás a munka központja. Érdekesen tárja fel az akkori főpapok felfogását a vallási jogegyenlőségről. De daczára a javaslat ellen irányuló harczuak, mégis V. Ferdinánd elé kerül az, bár ellene a főpapság óvást emel. Igen érdekesen írja le szerző a törvény megvalósítására irányult törekvéseket, br. Eötvös József és a protestánsok intézkedéseit, indítványait, a klérusnak a vagyont féltő aggodalmait, rettegését az egyház „uralkodó" jellegének netáni elvesztése miatt és papsága útján a törvény ellen indított országos mozgalmat. Egyetlen főpapot említ, lierczeg Hohenlohe Sándor nagyváradi kanonokot, ki nem fél a szekularizácziótól, ki röpiratában azt mondja, hogy : „földi javak nélkül is képesek Istennek szolgálni, sőt minél hálátlanabb lenne irántuk a világ_ annál buzgóbban teljesítenék szegényül is a haza iránti kötelességüket!" De bizony ez a röpirat nem tetszett főpaptársainak! A harcz folyt továbbra is a törvény ellen, s kezdete lett volna a végnélküli vallásfelekezeti villongásnak, de ezt megakadályozta az egymás ellen harczoló felekezetek közös fegyverkezése a hazáért. A mű az akkor szereplő nagyok képeit is közli: (Kölcsey Ferencz, Beöthy Ödön, br. Wesselényi Miklós, Deák, Szécsényi, Palóczy L., Szemere, Petőfi, V. Ferdinánd, br. Eötvös, Kossuth, Batthyányi, Pázmándy, br. Vay Miklós, Tihanyi F., gróf Teleki Domokos, gr. Zay Károly, br. Radvánszkv, br. Prónay, Szoboszlai Pap István, Haubner Máté, Hohenlohe herczeg, Pákh Mihály, Polgár Mihály, Székács József). A mű méltán megérdemli, hogy minden protestáns ember megszerezze ! Kájel István. BELFÖLD. A ref. egyetemes konvent ülései. (Folytatás és vége.) A második napon, ápr. 24-én dr. Baksa Lajos kon ven ti előadó a lelkészi özvegy-árva gyámintézet 1907. évi működéséről és 1908. évi költségvetéséről tett jelentést. A jóváhagyott jelentésből kiemeljük a következő fontosabb adatokat. Az 1907. évi kirovás összege 117,955 K 18 fillérre rúgott, a melyből 100,883 K 88 f. fizettetett be. Az intézet vagyona 1907 végén 2.234,145 K, a mely az előző évi vagyonállapottal szemben 229,745 K gyarapodást mutat. Özvégy-árvá segélyekre kifizettetett 199,725 K 16 f. 1908-ra a bevétel 824,275 K 59 fillérben, a kiadás szintén ugyanennyiben irányoztatott elő. A kiadások között szerepel 595,275 K 59 f. tőkésítés, továbbá 360 lelkészözvegy és 333 árva segélyezésére 211,754 K 51 fillér. Ugyancsak dr. Baksa Lajos jelentette ezután, hogy a nyugdíjintézet ügyeinek vezetését a középponti iroda átvette ; és referálta a nyugdíjintézetre vonatkozó kérvényeket s azok között az ORLE. választmányainak kérvényét is. Miután a konvent már a mult ősszel kimondta, hogy a nyugdíjtörvény ügyében a zsinatot nem tartja szükségesnek összehívni, az azt kérő felterjesztések felett napirendre tért. De miután a kérvények közül nem utasította el a limine az ORLE. választmányáét, hajlandók vagyunk ebből azt a következtetést vonni, hogy az egyesülettel szemben már más a konventi elnökség álláspontja, mint volt kezdetben. Dókus Ernő a kongrnabizottság jelentéseit terjesztette elő. Ezek során tudomásul vette a konvent, hogy a kultuszminiszter megengedte a nyugd. intézeti járulékoknak a kongrua segélyből való levonását; továbbá, hogy a kultuszminiszter, a konventnek tavaly előterjesztett ama kérését illetőleg, hogy a kongruás lelkészek 1%-os nyugdíjintézeti járuléka a kongrua összeg megfelelő emelésével pótoltassék, véleményt kér a konventtől a kérelem pénzügyi hatását illetőleg. A konvent, a bizottság jelentésének megfdelőleg kimondotta ugyan, hogy fillérnyi pontosságú kimutatást erre nézve nem képes ugyan beterjeszteni, mert a tényleges helyzet hétről-hétre is változik, de alapul nézve az 1908. jan. 1. állapotot, azt a jelentést teszi a miniszternek, hogy az 1% pótlására évenként körülbelül 22,000 korona volna szükséges. A káplántartási segélyekre a mult évben 42,530