Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-19 / 16. szám

veszedelmeinek felsorolását. Az ifjúi önérzet, a mely nagyon sokszor jár hamis nyomon, szintén megteszi a magáét; a társadalom konvenczionális bűnei pedig, hajh, minő rettenetes rombolást visznek végbe az ifjúnak lelkén ! Szinte kötelességévé teszik a bűnt, férfiatlannak tüntetvén fel az életet, egészséget, lelket emésztő bűnöktől való okos tartózkodást. Hogy mennyi kár érte már ezen a réven Magyarország leendő vezető generáczióit, azt egykönnyen kiszámítani sem lehet; s a kár, merem állítani, legnagyobb részben helyrehozhatatlan. Azonban épen ez a körülmény hívja ki teljes érdeklődésünket az ifjúság iránt és követeli, hogy teljes figyelemmel mérlegeljünk minden eszközt, a mellyel, ha csak részben is, segíteni lehet. Tudvalevő, hogy az első Christian Endeavor (keresztyén szövetség) megalapítása annak köszönhető, hogy dr. Clark annak idejében szintén kénytelen volt azt tapasztalni, hogy az ifjúság igen hamar elfelejti az Úrnak tett fogadalmát, idegenné lesz egyházához, s rátér ama széles útra, a mely örökös veszedelmet jelent a rajta járók számára. Tehát a C. E. egyleteket is, mondhatnám, az ifjúság iránti érdeklődés hozta létre. Az ifjúság sorsával való törődés tehát ott van a ker. szövetségek főczéljai között, az első helyen. A ker. szövetségek munkája czéltalan, ha komoly megfontolás tárgyává nem teszik ezt a kérdést: miképen érhetjük el, hogy ifjaink a Krisztust elfogadják megváltójuknak és eszményképüknek? Itt ismét számolnunk kell az ifjúság különleges helyzetével. Az ifjú már nem gyermek, bizonyos szabadsággal rendelkezik s ezért nehezebben érhető el, mint a gyermek. De viszont az ifjú még nem férfi, bár szereti magát hamis önérzettel annak hinni, s épen azért már nem igen szeret tekintélyt tűrni maga fölött, daczára annak, hogy férfikorában gyakran épen az ellenkezőjét vallja annak, a mit ifjúkorában vallott. Kétségtelen tehát, hogy az ifjúság a gyermeknél és férfinél sokkal nehezebben nyerhető meg. Nehezen nyerhető meg a Krisztus zászlaja alá is. Azonban ha figyelembe vesszük azt, hogy például a budapesti egyetem hallgatóinak igen jelentékeny részét sikerült már a szocziáldemokrata apostoloknak megliódítaniok teljesen materiális elveik számára, láthatjuk egyfelől, hogy az ifjúságot igenis meg lehet nyerni kellő eszközökkel; másfelől, hogy a ker. szövetségeknek nincs egy percznyi veszíteni való idejük sem. S most már legyen szabad egy-két gondolatot fölvetni konkrét formában arra nézve, hogy mit s hogyan kellene tenni arra nézve, hogy az ifjúságot Krisztus zászlója alá gyűjthessük. 1. Bizonyos, hogy az ifjakat az ifjak által lehet és kell megközelíteni. Ha van tehát szövetségünkben egy vagy több ifjú, a ki az ő Mestere által már békét és örömet talált, akkor ezeket kell munkába állítani. Szebb foglalkozást a szövetségeinkhez tartozó komoly ifjaknak bizonyára nem adhatunk, mint hogy ifjú társaikat vezessék el a Megváltó lábaihoz. 2. Meg kell keresni az érintkezési pontokat az ifjúsággal, Vannak ifjak, ha nem is sokan, a kik érzik a társadalmi hazugságok, bűnök terhét s szabadulni óhajtanak ezektől. Ha ezeket kellő módon figyelmeztetjük a szabadulás útjára és módjára, sokszor érhetünk el eredményt ; elérhetjük azt, hogy az ifjakat meggyőzhetjük a megváltás szükségességéről és a Megváltó nélkülözhetetlenségéről. Ha ezt elértük, nyert ügyünk van; s ezzel egyszersmind megvédtük az ifjút a kizsákmányoltatástól s attól, hogy testi s szellemi kincseit könnyelműen odadobja áldozatul. 8. Az ifjúság tüzes lelkesedése nagy ideált és nagy czélt keres; adjunk neki ilyent. Az ideál Krisztus, a czél az Istenországa. Nem kell hozzá más, mint ker. bölcseség, hogy a Krisztus utolérhetetlen fenségét, szépségét úgy állítsuk az ifjú elé, hogy minden más ideált másodrendűnek tekintsen. Legyen szabad csak egy példát fölhoznom. Sehol a világon több szó nem esik a hazaszeretetről, mint a magyar ifjúság körében; de hány ifjúnak van helyes fogalma arról, hogy a haza puszta éljenekből meg nem él? Nagyon kevés ifjú tud arról, hogy a hazáért dolgozni és áldozni kell. S merem állítani, hogy még kevesebb van köztük, a ki tudná, hogy a hazáért imádkozni is kell és hogy milyen torzképe az a hazaszeretetnek, a mely frázisokban, szoborleleplezésben és bankettekben merül ki, mint manapság látjuk. Be kell az ifjú előtt bizonyítani, hogy Krisztusnál jobban senki sem szerette a hazát és hogy az 0 tőle nyert erők nélkül sohasem lesz ennek a hazának erős gerinczű ifjúsága, a mely meg tudja védeni a hazát, ha kell, viharos időben, de tud érte dolgozni is a béke idejében. Be kell mutatnunk az ifjúság előtt, hogy ker. szövetségeink a hazaszeretetet a legeszményibb értelemben fogják fel. A szövetségek szülőhazájában, Amerikában, ezt ma már távol álló emberek is készséggel elismerik. Ne nyugodjunk, míg szövetségeink Magyarországon is el nem nyerik ugyanezt a jelentőséget. 4. Végül, ha az Isten kegyelme eredményt enged látnunk a föntebb jelzett irányban, nem lesz nehéz az sem, hogy a megnyert ifjúságnak megfelelő munkát tudjunk adni. A munkatér magától kínálkozik, mert ha az ifjak már felismerték az értékét annak, hogy Krisztussal lehetnek együtt, mint az Ő barátai, bizonyára ők maguk fogják természetesnek találni, hogy a nyert kincset megosszák másokkal. Ez az a fenséges munka, a melyben az ifjú, gyermekké lévén az alázatosságban, férfimunkát végezhet az Isten országának terjesztésében. Márk evangéliomát, a mint már sokan mondták, az a különös szépség jellemzi, hogy igen festőileg tudja az eszményeket szemléltetni. Ilyen az evangéliomi gazdag ifjú története is: „Jézus pedig reátekintvén, megkedvelő őtet". Jézus most is kedveli az ifjúságot, mert tudja, hogy épen ennek van Ő reá legnagyobb szüksége. Jézus íme a maga részéről megszabta azt a viszonyt, melynek közte és az ifjúság közt lenni kell. 0 szereti mélységes szeretettel az ifjúságot. Siessünk az ifjúságot ennek tudatára juttatni. Ker. szövetségeinknek Jézusnak eme mélységes szerelmét át kell vállalniok és érvényesíteniük. ]Licr

theol, Kovács Lajos,