Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-22 / 12. szám

hogy Jézus itt a buddhista lélekvándorlás eszméjének javára beszél, sőt az okkultizmusban u. n. „reincarnatio"nak, az újratestetöltésnek hive. Midőn a kérdést tárgyalja, Lukácsot kiegészíti Mátéval, tehát Lukács szavahihetősége a többi evangelista iránt való bizalomra bírja és mint maga bevallja, az előszó idevágó nyilatkozatát kijavítja. A Simon farizeus házában végbement történet fejtegetése tele vau tévedéssel. A Jézust megkenő bűnös asszonyt Máriának, Lázár nénjének mondja. Az evangéliomi történetírás nem jelöli meg közelebbről e Mária kilétét, de az bizonyos, hogy nem Lázár nővére volt, inkább lehetett Mária Magdolna. János evangéliomának hasonló elbeszélésével erőszakosan azonosítja ez elbeszélést. János Lázárról és Máriáról, de nem a bűnös asszonyról beszél. Nagy Heródest, a bethlehemi gyermekek gyilkosát és nem különb fiát, Heródes Antipást összetéveszti. Simonnak kételkedését és gonosz gondolatát nem tartja elégségesnek Jézus iránt való becsülésünk elvetésére. Hogy Jézus Simon lelkébe látott, éles megfigyeléséből és a gondolatolvasás lehetőségéből magyarázza. A Magdalai Mária hét ördögéről szóló szakaszban Mária Magdolnát Lázár nővérével azonosítja — tévesen. Mária Magdolna hét ördöge nem idegrendszerében gyökerező morál insanity, hanem előzetes szuggesztióbehatásból származott; nem életbeli, mondjuk hisztéria, „megszálltság". Ebből gyógyítja ki őt Jézus, a mit Jézus példája szerint mások is gyakorolnak ma. A vihar lecsendesítése — úgymond — lehetett a véletlen játéka is, de akkor is előre kellett volna azt tudni Jézusnak. Azonban nem csak jóslásnak tekintendő ez az eset. A hirtelen megszűnő viharra és a vihar után órákig háborgó Balatonra, mint analógiákra hivatkozik. A felemelkedett asztal esetével és más spiritista tüneménnyel akarja megvilágítani s elfogadhatóvá tenni, mint természetes tüneményt, mely a hasonló tények meghosszabbítási vonalára esik. A megszállt ördöngöst a mai dühöngő őrültek ősi példányának tartja, — s ma is előforduló analóg példával világítja Jézus gyógyító eljárását. A megszállt disznók esetét — a törvényszéki orvosszakértők elébe és a theologiába utalja. Döntsék el, nem oly bűn volt-e az, mily a dögvész bevivése az egészséges állatok közé, ós illik-e Istennek néha dögvésszel látogatni meg az embereket?! Ez kritikus hely, de ilyen hangon és szellemben tárgyalni — Ízléstelen és istentelen dolog. A Jézus ruhája érintése által meggyógyult nő esetét drasztikus hangon tárgyalja. A Jézusból kiáradt gyógyító erőt „od"-erőnek mondja. Hogy Jézus nem tudta, ki ért hozzá — az ő szentlélekmentes pillanatairól tesz bizonyságot Wajdits szerint. Jairusz leánya csak haldokló volt, Jézus távolba látott és a szentlélek által köbre emelt magnetizmusával életre keltette. Az apostolok gyógyítása a magasabb erőből nyert magnetizmus eredménye. A csodás kenyérszaporodást a spiritizmusban emlegetett anyagritkulással és tömörüléssel, az anyagvonzóerő befotyásoltatásával magyarázza. A Péter hite és vallástétele — öntudatlan médiumitásának magasabb szuggesztiónak eredménye, ötletszerű tudás, mennyből eredt hit, az emberi lélekhez fizikai tulajdonság gyanánt tapadó hitszikra, a Szentlélek operácziója. Ebben a szellemben fejtegeti az oldás és kötés gondolatát is. A Tábor-hegyen való megdicsőülés a szomnambul tanítványok transcendentalis állapota csupán. Az epilepsziás fiú meggyógyitását szintén magnetikus módon fogja fel. A 9. 57—18. 30-ig tartó, ilyen gyógyításokat nem tartalmazó rész magyarázását a filozófusnak (?) engedi át. Ezek után János evangélioma alapján a vakon született meggyógyitását fejtegeti, Lukács hasonló elbeszélésével kapcsolatban. A csodát, mint az eddigiekben, itt is elejti és a magnetizőr szájnyál-therapiájából, oderejéből származtatja a gyógyulást. A betegség egy előbbi élet következménye a reinkarnácziós létben, a mint fennebb is tárgyalta ezt. A Nikodémusnak magyarázott újjászületést szintén reinkarnácziónak tartja s ennek folytonosságát örökkévalóságnak. Zakeus, Natanael esete és a szamár vemhénelc elhozatása a távolbalátás tényei. A feltámadás és az abból folyó megjelenések a spiritizmusból ismert szellemjelenésekké, illetőleg materializácziókká válnak Wajdits magyarázatában. Függelékben a Lukácsnál elő nem forduló rokoneseteket tárgyalja. A kánai mennyegzőben (Ján. 2.) a víz borráváltozását nem kell csodának tartani; a mai fejlett műborgyártás ennek elkerülésére int. A Szentlélek erejével cselekszi azt Jézus, persze úgy, a mint már előbb is fejtegette Wajdits. Jézus magatartását anyjával szemben hamisan magyarázza és két felfogás között enged választást az olvasónak. — Az adódrakma története (Máté 17.) távolbalátás, nem térben, mint Natanael esetében, hanem időben és a jövőre vonatkozólag. A megátkozott fügefa megszáradása (Máté 21, Márk 11.) az emberi test magnetizmusának a növényi életre való hatása. A napkeleti bölcsek csillaga (Máté 2.) lehetett realitás, a Wajdits felfogása szerint való Szentlélek vetíthette eléjük e közös képet. Lázár feltámasztása (Ján. 11.) tárgyalásánál habozik, hogy Jánost áldatlan csempészéssel vádolja-e meg azért, mert Lukács ez esetről nem szól, — vagy pedig igaznak tartsa-e azt? A mozgóasztal és a fényképező lemezre ható szellemalak jelenségeire hivatkozva, Jézus ilyen természetű magasabb erejéből magyarázza a feltámasztást, a mely talán mutatvány volt amaz utolsó nap programmjából. A levegőből tömöríthető feltámadt test (materializáczió) magyarázza a különböző megjelenéseket, zárt ajtókon át is; sőt ezzel vannak összefüggésben a názáreti „általmenés", a kánai bor (levegőből való tömörülés), a vízen-járások és és elrejtőzések is. A végszóban oda konkludál, hogy a lelki világnak terén tapasztalható némely jelenségből kialakulhat a „Jézus-kaliberű ember" fogalma, mint a hogy az értelmünkkel át nem gondolható magasabb mennyiségek fogalma kialakul a mathematikában az 1-ből. „Ha tehát