Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-15 / 11. szám

Töprengésében kezébe keriil Horváth Cyrillnek „ Csécsi világ Patakon" czímű s a XVI. és XVII. század protestáns íróiról és iskoláiról szóló könyv. Mennyei világosság gyűl agyában. Az Eg küldte ezt a könyvet nékem, hogy az „eretnekek" elleni könyörtelen hadjáratot megkezdjem. Fölveszi rettenetes tollát. Eretnekek! Reszkessetek ! A nagy Dionizinsz ítél elevenek és holtak felett, lm halljátok: „ Obskurus prédikátorok, néhány alkalmi vers, mosdatlan hangú prédikáczió, vagy jól-rosszul lefordított theologiai elmélkedés alapján bekerülnek a magyar irodalom Pantheonjába; a pár hónapig külföldön csavargó (!) pásztorokat irodalomtörténeteink megteszik a külföldi műveltség tudomány szomjas búvárainak . . .; a kálvinista és lutheránus iskolák pedig mindmegannyi forrásai a nemzeti szellem dolgában utolérhetetlen tudományosságnak ..." Mintha a „mocskolódó szájú" Sámbár Mátyás jezsuita hangját hallanók! Első hallásra nem is tételezzük fel, hogy csakugyan lehetséges a XX. században valamelyik komolyan vételre számottartó, irodalmi színezetű lap hasábjain ilyen hangon írni! Nem akarjuk elhinni, hogy még az ilyen hangot választó biráló is beszélhet „mosdatlan" hangú prédikácziókról s még az ilyen elfogult és szemeit a történeti, művelődés- és irodalomtörténelmi igazságok előtt szántszándékkal behunyó biráló is „obskúrusoknak" nevezheti a hitükért s hazájukért azokban a küzdelmes századokban annyi nehéz megpróbáltatást, bebörtönzést, gályarabságot is elviselő hitvalló őrállóinkat! A XVI., XVII. századoknak — mint ismeretes — sokkal csiszolatlanabb volt a hangja, mint a miénknek. Ha ismerné Görcsöni úr annak a kornak a polemikus irodalmát, tudnia kellene, hogy római katholikusok, protestánsok egyaránt nem nagyon válogattak a kifejezésekben. Ha nem hiszi, olvassa csak el Balásfi Tamás pozsonyi prépostnak, később boszniai püspöknek, durvaságoktól csak úgy hemzsegő s dühtől csak úgy égő iratait, avagy az előbb említett Sámbár Mátyás jezsuitának Pósaházival és Matkóval folytatott vitatkozásait. Ezek is tele vannak goromba, faragatlan szavakkal. Azután jusson az is eszébe: „ne ítélj, hogy ne ítéltessél!" Friedreich István úrnak fáj, hogy a mi „obskurus prédikátorjaink" bekerülnek a magyar irodalom pantheonjába, oda, a hova ő, a nagy Görcsöni Dénes is igyekszik — de aligha ér el. Egy szerény kérdést bocsájtunk előre: nem fél a mi rettegett bírálónk, hogy ha ezeket az „obskurus prédikátorokat", a „mosdatlan hangú" prédikácziók íróit a magyar irodalom történetéből kihagynók : egy egész század lapjai üresek maradnának ?! De elfelejti a mi elfogulatlan (?) bírálónk azt is, hogy ezek közül az obskurus prédikátorok közül kerültek ki első bibliafordítóink, az első magyar nyelven írt világtörténelem, magyar történelem, magyar nyelvtan s az első magyar bölcsészeti munka stb. írói mind! Már pedig, ha valaki egyáltalán megérdemli azt, hogy egy nemzet irodalmának a pantheonjába bekerüljön, úgy a nemzeti nyelv első tudományos művelői bizonyára megérdemlik azt. Ha Bethlen Gábor, a nagy protestáns fejedelem, nem vetette meg a jezsuitákat sem, sőt visszafogadta őket monostori és gyulafehérvári házaikba, egyiküket: Káldi Györgyöt, a jeles bibliafordítót pedig kiválóan kegyelte is, akkor már csak Görcsöni Dénes — a magyar irodalom pantheonjának hivatásos őre is —megengedheti, hogy Káldi mellett a kiválóbb protestáns bibliafordítók: ErdösiSzilveszter János, Heltai Gáspár, Károli Gáspár, Komáromi Csipkés György is helyet foglaljanak a magyar irodalom történetében, ha „külföldön csavargók" voltak is valamennyien! Mint történész, talán azt is kegyes lesz megengedni, hogy két „obskurus" és külföldön „csavargott" elődje: Székely István, az első magyar világtörténelem írója s Heltai Gáspár, ki egyebek között Bonfinius nyomán az első magyar történelmet („Chronica az Magyarocnac dolgairól") írta, szintén helyet kapjanak ott. Erdősi Szilveszter Jánosnak pedig még akkor is megkegyelmezhetne, ha nem ő fordította volna is le legelőször az új-testamentumot, mert hisz ő írta az első magyar nyelvtant ugyan latin nyelven. Talán azt is belátja, hogy ha Pázmány Péter neve meg van örökítve a magyar irodalom lapjain, akkor talán nagy ellenfele: Alvinczi Péter is igényt tarthat erre ? Ha Méliusz Juhász Pétert, Sztárai Mihályt, Melotai Nyilas Istvánt, Geleji Katona Istvánt stb. ki is zavarná onnan a kérlelhetetlen r

bakter" : Szenei Molnár Albertet, a ma is használatos zsoltárok versbe szedőjét talán mégis megtűrné ott, — bár az is nemcsak pár hónapot, hanem majdnem egész életét külföldi „csavargásban" töltötte. Nagy nélkülözésekkel küzdve bejárta Német- és Olaszországot, Svájczot. Nem engedné meg könyörtelen SZÍVŰ kritikusunk, hogy talán még sem annyira a „csavargási" vágy űzhette, mint inkább a tudományszomj? Mintha ezt látszanék bizonyítani, hogy „csavargásai" közben a strassburgi egyetemen a bölcsészetbol baccalaureátusi fokot nyert, meg egy csomó munkát írt. (Folyt, köv.) Egy nemrégiben hazatért „csavargó". KÜLFÖLD. Amerikai egyházi szemle 1907-ről. II-ik közlemény. Repüljünk most át a lélek szárnyain az aranykalászokkal rengő Ohio államba. Ennek déli részén, elszórt bánya-falvacskák magyar lakói között szép missziót végez a kicsiny Dillonvale és vidéki magyar ref. egyház, mely a „Ref. Church" kormányzata alá tartozik, a kies fekvésű Dillonvale központtal, hol a templom és parokhiális épület is van. Jelenlegi lelkésze az amerikai képzettségű Radácsi Sándor. Az egyház szellemi és anyagi téren a haladás képét tárja elénk, a mi t. i. mult évi történetét illeti. A templomteret újabb telek vásárlásával nagyobbították; az Úr szent hajlékát, továbbá a parókhiát s iskolát villanyvilágítással látták el, mintegy 1000 kor. költséggel, a templom padlózatát szőnyeggel borították be stb. Anyakönyvi és pénztári adatok: Született 31 gyermek, házasságra lépett 16 pár, eltemettetett 9, koníirmáltatott 1. Bevétele egész évben . 1644 doll. 29 cent Kiadása „ „ . 1047 „ 89 „ Maradvány . . 596 doll. 40 cent Társegyháza : Maynard Crescent, hol minden hónapban tartatik rendes istentisztelet és a szent vacsora szent jegyei is a bevett rendtartás szerinti időközökben pontosan kiszolgáltatnak.