Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-01 / 9. szám
egyházak képviselői, mintegy 35 missziói társulat kiküldöttei — összesen 2000-re emelték a résztvevők számát. Nem csekély munka lehetett egy ily nagy gyűlésnek oly példás szervezése. Az idegenek legnagyobb része, kb. 1500-an Liverpool és külvárosainak vendégszerető keresztyén családjainál talált szállást. A külföldieknek ellátásáról is gondoskodott a rendezőség. A nagy szeretet és meleg barátság, mellyel bennünket lépten-nyomon fogadtak, elfelejtették velünk, hogy idegen helyen vagyunk. S igy könnyen túltettük magunkat a nehézségeken, melyeket az idegen nyelv s az idegen szokások okoztak. A konferenczia tulajdonképeni székhelye az ú. n. Philharmonic Hall volt. Egy nagy hanverseny-helyiség, melynek 3000 ülőhelye többnyire el volt foglalva. Néhány lépésnyire van tőle a Ker. Ifj. Egyesületnek hatalmas tornacsarnoka, melyet egy misszió-irodalmi kiállítás rendezésére használtak fel. Helyesen jegyezte meg valaki, hogy e kiállítás volt a gyűlés legjobb szónokainak egyike, mert gyakran, ha a fül felejt is, a szem még emlékszik. Ott láthattuk mind az öt világrész megszámlálhatatlan missziói társulatainak, intézményeinek folyóiratait, könyv-és egyéb kiadványait. Az első gyűlés — a megnyitó — 2-án, csütörtökön este tartatott. A következő napok (péntek, szombat, hétfő és kedd) programmja reggel 9 tői este 9 utánig elfoglalta a gyűlés résztvevőit, azonban oly bölcs beosztással, hogy túlságos fáradság miatt senki sem panaszkodhatott. A közbeeső vasárnap szabadon maradt, hogy azt a diákok vendégszerető házigazdáik csendes körében tölthessék. A programmot reggel imaóra nyitotta meg. A következőkből látható lesz, hogy ez nem fölösleges függeléke, hanem egyik legfőbb tényezője volt a konferencziának. Követte ezt egymásután két nagy gyűlés a délelőtt folyamán a Philharmonic Hallban. Egy harmadik nagy összejövetel ugyanott estónként tartatott. A délután folyamán számos kisebb szakgyűlés okozott gyakran nem kis gondot a hallgatóknak. Mert egyidőben tartatott több gyűlés és választani kellett közülök. A pénteki délután például a misszió különböző mezőivel, Kínával, Indiával, Japánnal és Koreával, Afrikával, Dél-Amerikával s a mohamedán országokkal való megismerkedésre nyújtott alkalmat. Egy másik délután szakgyűlései a missziói munka különböző ágaival, evangelizácziói, nevelési, orvosi, zenei munkával ismertették meg hallgatóikat. Itt kell megemlítenem a reánk, magyarokra nézve különösen fontos azon gyűléseket, melyeket Fries Károlynak, a Ker. Diákok Világszövetsége elnökének vezetése alatt a külföldi résztvevők tartottak. Előadták, megvitatták különböző országokban felmerült nehézségeket, problémákat és értékes tanácsokat nyertek a diákmozgalmak tapasztaltabb vezetőitől. De -tartsunk szemlót a nagyobb gyűlések felett. Persze csak a legkiemelkedettebb mozzanatoknál állhatunk meg. Mindjárt ezek közé kell számítanunk a megnyitó gyűlést, csütörtök estéjén. A liverpooli püspök — ki mindvégig élénk részt vett a gyűléseken — az angol államegyház nevében üdvözölvén az egybegyűlteket, reámutatott arra, hogy a kiilmisszió nem valami különlegesség, mellékes intézmény a keresztyén egyházban, hanem annak elsőrendű kötelessége. „A műveltség nagy, de jellemet újjá nem szülhet. A filozófia nagy, de az embernek Isten felé való vágyakozását ki nem elégítheti. A tudomány nagy, de békességet nem adhat. Csak az evangéliom, még pedig a teljes, csonkítatlan, a keresztről, a tökéletes, egyetlen isteni Megváltóról szóló evangéliom elégítheti ki az emberiséget. S az egyháznak, ha ezt bírja, elsőrangú kötelessége terjeszteni". — A szabad egyházak tanácsának, majd a liverpooli egyetemnek képviselői üdvözölték még a gyűlést. Végül az elnök, Evans, oxfordi diák állott fel, hogy elnöki megnyitóját megtartsa. Oly hangokat pendített meg ebben, melyeknél kedvezőbben a következő napon beszédeit bevezetni nem lehetett volna. S a konferenczia látogatói hálát adtak Istennek, hogy e hangok mindvégig alaphangjai maradtak a gyűlésnek. Vázolta az egész konferenczia czélját; de — úgymond — „végelemzésben azért jöttünk össze, hogy látomást lássunk, hogy lássuk Krisztust, az ő dicsőségében". „The vision of Christ", Krisztus látása, ez volt a leggyakrabban hallható szavak egyike. S az elnök várakozása beteljesedett. „Ha őt látni fogjuk a következő napok alatt, a beszédekben, a gyűlésekben, mindenben, akkor nem hiába jöttünk össze". És úgy is lőn. Felejthetetlen lesz sokak előtt a másodnap (péntek) délelőtt a külföldi vendégek üdvözlésére rendezett gyűlés. Szűnni nem akaró tapssal üdvözölte a lelkes angol diákság minden egyes nemzet képviselőit, a mint az elnök felszólítására sorban felállottak. Ott voltak Ausztrália, Uj-Zeeland, Amerika, Kína, Japán, India, Ceylon, Belgium, Csehország, Dánia, Finnország, Franezia és Németország, Hollandia, Norvégia, Svédország, Oroszország és Svájcz képviselői. Magyarország részéről pedig Pongrácz József, jelenleg Edinburgban tartózkodó theológussal e sorok írója. A szívből jövő üdvözletre többen feleltek, átadván a távolból, kiküldőiktől hozott üzeneteket. Többek között nekem is alkalmam volt megköszönni az angol keresztyén diákoknak nagy szeretetüket, melynek a múltban oly sok jelét adták, és reámutatva a magyar keresztyén diák-ügynek remélt dicső jövőjére, megkérni őket, hogy érdeklődésükkel, mindenekfelett pedig imádságaikkal támogassanak továbbra is bennünket. A pénteki, szombati és hétfői gyűlések legnagyobb részét oly beszédek töltötték be, melyek a pogányvilág ós a benne működő misszió nagy problémáit, szükségeit tárták a hallgatók elé. Hallottunk beszédeket a következő tárgyakról: A brit diákok kötelességei a távol kelet diákjaival szemben, — A keresztyénség és India művelt osztályai, — Indiai diákok kiáltó szava a brit egyetemekhez, — Képek a missziói munkából, — A diák-világ és a missziók otthoni alapja, — Indiai diákok a brit egyetemeken, — és hogy kettőt külön említsek:
