Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-01 / 9. szám

a foglalata annak a szolgálatnak, a melyet tisztelettel ajánlok fel, hogy ezzel rójam le hálámat a Főtiszt, egyházkerületnek. Immár elég hosszú tanári pályám alatt jóformán egyetlenegy órára sem mentem be a nélkül, hogy ne könyörögtem volna magamban bölcs Salamonnal: „Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja megítélni a te népedet és liogy tudjon választást tenni a jó és gonosz között." (I. Kir. III. 9.) Most is ezzel a könyörgéssel szivemben kivánom átvenni a szolgálatot, a melyre a Főtiszt. Egyhker. közgyűlés kegyes volt elhívni. Üdv, áldás, kegyelém, békesség és dicsőség az erdélyi ref. egyházkerületnek ! KÖN Y VISMERTETÉS. A mit az életből és bibliából tanultam. Egyházi beszédek Mitrovics Gyulától. Kiadja fia : ifi- Mitrovics Gyula. Debreczen. Hegedűs és Sándor kiadása. Ara kötve 7 kor. Immár két kötetre terjedő egyházi beszédgyűjteményt bocsátott közre fenti czim alatt ifj. Mitrovics G-yula tanár, édesatyja szellemi hagyatékából. A fiúi hálás kegyelet sugallata folytán szedegette elő és rendezgette újból a sárguló lapokat, simítgatott azokon gundos figyelemmel és készített a beszédekhez jegyzeteket. Mitrovics nagy tudományú tanára és vezérfia volt annak a kerületnek, a melyből élte vége felé, az előszóban is jelzett okból kifolyólag távozott más egyházkerületbe, más munkakörbe. Ha egyéb forrásokból nem tudnánk is, az előttünk fekvő beszédekből is világosan megláthatnánk, hogy Mitrovics azon modern theol. felfogásnak volt nagy tudósa, harczias képviselője, ékesen író és szóló hirdetője, a melyet a mult század 70-es éveiben ama rövid életű egyháztársadalmi egyesület: a Protestáns Egylet is igyekezett kiadványai útján meghonosítani. Eleshangú és a nálunk divó szokás szerint, személyeskedésbe is átmenő hitviták folytak le akkor a különböző irányzatok képviselői között. Az akkor még egyházkerületi széttagoltságban élő magyar ref. egyház nehéz időket élt akkor is. A zsinatra való előkészülés, a szervezkedés elvei fölötti csatazajba belevegyültek az „orthodox dogmatizmus" és a „szabadelvű modernizmus" között folyó harczi kiáltások. Nem csoda, ha ennek a harczi lármának bántó hangjai itt-ott a szószékről is hallhatókká lettek, az eféle küzdelmektől távol álló gyülekezetekben. Hiszen a kiadó is jól jegyzi meg előszavában azt, hogy nálunk a theol. kérdéseknek akár tudományos, akár népszerűbb alakban történő megvitatása nem a nagy közönség előtt szokott lefolyni. Mitrovics prédikácziói közül is néhányban ott látjuk azt a prédikátort, a kit elragadott a furor theologicus és a ki éles szavakban fordul a protestantizmus szent nevében, nem a hitetlenség, nem is e világ bűnei, hanem a „maradiak", az orthodoxok dogmatizmusa ellen. Azt hiszem, midőn így, ilyen hangon szólott a nagynevű szerző, tulajdonképen nem az előtte ülő gyülekezetnek prédikált, hanem azok voltak ott lelki szemei előtt, a kikkel e őtte való napon más téren, talán egy vezérczikkben mérte össze éles fegyvereit. Peccatur intra et extra .... Felvonulnak a Mitrovics prédikáczióiban is az írástudók, farizeusok, fecsegők, szószátyárok stb., csak azért természetesen, hogy ezekben tüntesse fel azokat, a kik talán tegnap épen őt pocskondiázták le szabadelvű dogmái miatt. Nagyon könnyedén, igazságtalanul és egyoldalúlag vádolunk sokszor másokat türelmetlenséggel. Itt eszembe jut az, a mit a napokban olvastam, hogy t. i. a szabadgondolkodók párisi kongresszusán elhatározták, a szabadgondolat ápolásának nagyobb dicsőségére, hogy felkérik a törvényhozó testületet egy oly törvény alkotására, a mely megtiltja a szülőknek, hogy gyermekeiket a keresztség szentségében ^részesítsék és konlirmáczióhoz bocsássák. A szabad gondolkodás ugyancsak nagyobb dicsőségére a madagaszkári franczia kormányzó megtiltotta a lakosoknak, hogy gyermekeiket a missziói iskolákba járathassák ! Ne dobálódzzunk hát oly könnyedén tetszetős jelszavakkal és ne vádoljunk egyoldahdag. Ezekben az előttem fekvő beszédekben is van dogmatikus elfogultság. Hogy Mitrovics mennyire kardoskodott az ő nézetei mellett, az abból is kitűnik, hogy jónak látta még egy konfirmácziói beszédében is éles kirohanást intézni az álbölcsek, a betű emberei, a türelmetlenek, értsd az orthodoxok ellen (II. K. XX.). „A ki elhányja a régi gyepűt, megmarja a kígyó". A kik a régi gyepűt elhányják, azok ő és elvtársai, a kígyó: a fentemlítettek. Ot és elvtársait is maró kígyók fenyegetik, ebben hasonlítanak Krisztushoz, a kit nem a bűn, hanem a rosszakarat juttatott keresztre! Szükségtelen mondanom, hogy ilyen „megvilágítással" több helyen találkozunk. A szerző, theol. álláspontjának erősítgetésére untalan idéz a bibliából. Ki keli jelentenem, hogy ez sok helyen bántóan, igaztalanul történik és a bibliából való ú. n. torkoskodás jellegét hordja magán. Idézi ama krisztusi mondást: „nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre . . . hanem fegyvert", mondja, hogy a Krisztus tudománya kovász és csak arra való, hogy izgasson bennünket az igazságkeresésére. Krisztus nem mondotta azt, hogy valami Jobb és megbízhatóbb magvakat olcsóbban senki sem ad, mint w r r •• FÁBIÁN BEL A magkereskedése, Budapest, Uílőí-út ÍI. s^ám-Kálvin-tér mellett. Tessék próbát tenni.