Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-23 / 8. szám

Dr. Bartók György váratlan elhunyta után több erdélyi parókhus lelkész neve került forgalomba, mint püspökjelölteké. A legelső sorban állott azonban, mint komoly jelplt: Kenessey Béla, a kerület főjegyzője, a kolozsvári theol. fakultás igazgatója. Mellette a többi jelöltek egymásután visszavonultak, úgy hogy az utóbbi hetekben már teljesen bizonyosra lehetett venni Kenessey Béla megválasztatását. Ez tényleg meg is történt és pedig oly ritka egy­hangúsággal, a mely nem csupán Kenessey Béla kiváló­ságát, hanem az erdélyi egyházkerület érett megfontolá­sát és részrehajlatlanságát is bizonyítja. A püspökválasztó rendkívüli közgyűlésről, az eddig nyert hirek alapján, a következőkben számolunk be. A közgyűlést Kenessey Béla főjegyző, mint püspök­helyettes nyitotta meg buzgó imádsággal. Ezután báró Bánffy Dezső elnök mondott megnyitó beszédet, kegye­letes szavakkal emlékezvén meg néhai Bartók György­ről és annak érdemeiről. Majd pedig jelezte a gyűlés legfontosabb tárgyát: a püspöki szék betöltését. S ki­fejezte azt a reménységét, hogy a közgyűlés meg fogja találni azt a férfiút, a ki méltóképen töltheti be Erdély­nek régi híres püspöki székét. A gyűlés hivatalos megalakulása után nyomban megejtették a püspökválasztó titkos szavazást, a mely­nek eredményeképen, a beadott 141 szavazattal, egy­hangúlag Kenessey Béla lett az erdélyi ref. egyházkerü­let új püspöke. Az elnök indítványára az új püspököt köldöttség hívta meg a gyűlésbe. Báró Bánffy Dezső elnök nagyon melegen üdvözölte Kenesseyt, örömének adva kifejezést, hogy épen őt választották meg püspökké, a kinek igaz vallásossága és szép múltja biztosítéka áldásos működé­sének. Szükséges is, úgymond, most, a nehéz munka idején, a mikor attól kell félnünk, hogy még nehezebb viszonyok közé jutunk. Reméli, hogy elnöktársával egyet­értve fog működni. Kenessey, elfoglalva az elnöki szék mellett levő püspöki széket, első szavával háláját és köszönetét fejezte ki a belé helyezett bizalomért. Szeretné dicséretét zen­geni, úgymond, az erdélyi magyar reformátusságnak, a mely mindig meg tudja érezni, mikor van szüksége benső összetartásra. Néhány héttel ezelőtt az elnöki székből hallottuk a figyelmeztető szót. Vegyük észre, hogy meg­nehezült az idők viharos járása felettünk és értsük meg a jóslást, hogy esetleg még vészesebb felhők is tornyosulhatnak "fölöttünk. Az egyházkerület meghallotta vezérének tömörülésre felhívó szavát. Programmja igen rövid. Ő az egyházkerületnek egyszerű, igénytelen misszio­náriusa akar lenni, ha úgy tetszik, mint Arany János mondatja Lajos királlyal: Hiszen én vagyok az ország számadója 1 Ezután kifejtette, hogy az adminisztratív teendők tulaj donképen a főgondnok kezében vannak, és nagy elismeréssel emlékezett meg báró Bánffy Dezsőről, a ki a főgondnoki kar élén áll és a kinek az adminisz­tráczióban munkatársa akar lenni. Azután így folytatta: De én Uramnak, Jézus Krisztusnak azt a parancsát kívá­nom teljesíteni, hogy: Elmenvén, prédikáljatok és ezt mondjátok: elkövetkezett a mennyek országa, betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasz­szatok és ördögöket űzzetek. Az új püspök kijelentette végül, hogy a más feleke­zetűek iránt tisztelettel és szeretettel fog viseltetni, mert a felekezeti harcz tiszta negatívum, míg az evangéliom a legfelségesebb pozitívum. Yégiil üdvöt és áldást kért az egyházkerületre. A közgyűlés lelkesedve fogadta az új püspök nyilat­kozatait és elhatározta, hogy a megtörtént választást a kultuszminiszter útján bejelenti a királynak. A beiktató közgyűlés időpontját pedig április hó 7-dikében állapí­totta meg. * * * Az új püspök rövid életrajzát a következőkben közöljük. Kenessey Béla, Kenessey Albert hajóskapitány és magy. kir. vasúti és hajózási felügyelő fia, 1858. szept. 14-én született Szegeden. Mint elemi iskolás gyermek a budapesti ref. egyháznak még akkor fennállott elemi iskolájába került s ettől az időtől kezdve iskoláit Buda­pesten folytatta, előbb a ref. főgimnáziumban, azután egy évig az egyetem bölcsészeti fakultásán, majd pedig a papi pályára lépve át, a ref. theol, akadémián. Az 1881/82-diki iskolai évet az utrecht i egyetemen töltötte s ugyanakkor nagyobb tanulmányutat tett Hollandiában, Angliában és Németországban. Külföldről visszatérve, mint a budapesti theol. akadémia egyik legkiválóbb növen­déke, ennek az intézetnek lett az 1882/83-dik iskolai évben ifjúsági seniora s az iskolai óv második felében magántanára, a mikor a bibliai teheologia köréből tar­tott előadásokat. Néhány hónapi budapesti segédlelkész­kedés után a dunamelléki kerület 1884 őszén, az akkor rendszeresített hatodik theol. tanszékre rendkívüli, 1886-ban pedig rendes tanárrá választotta, a héber nyelv és írásmagyarázat s a bibliai theologia előadására. 1891-ben a kerület aljegyzőjévé választatott. 1892-től egészen a mult évig, az egyetemes konventi előadói hivatal szer­vezéséig, az orsz. közalap előadói és jegyzői tisztét viselte, s e mellett ő volt az egyetemes adócsökkentési alap szervezeti szabályainak előkészítője és az idevágó statisz­tikai adatok ritka buzgóságú feldolgozója. 1889-től 1895-ig a Prot. írod. Társaság titkára volt és szerkesz­tette annak kiadványait, főként a Protestáns Szemlét. 1883 óta választmányi tagja az Orsz. Prot. Árvaháznak is, s mint ilyen szerkeszti 1892 óta a Prot. Árvaházi képes naptárt. 1895-ben Szász Domokos püspök a Kolozs­várt szervezett ref. theol. fakultás örökös igazgatójává hivta el s ez idő óta az erdélyi egyházkerületben műkö­dött, mint a fakultás igazgatója, majd dr. Bartók György püspökké választása óta, mint a kerület generális jegyzője. Irodalmi munkásságát még theologus korában kezdte meg s 1879 óta belső dolgozótársa a Protestáns Egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom