Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-16 / 7. szám

lenség után is, maga az Uraság akarja testek után lelkeket is gyötörni. 8. A' minthogy a' Prédikátornak is azt mondotta egyszer Tek. Horányi Uram: Tudod-é, hogy én Pápista vagyok, és kivánom azokat szaporítani. Szaporítja is erőszakossan. Te is igy szeretnéd, ha a' Kálvinisták gyarapodnának. 9. Hogy minden gonoszoknak indítói légyenek az ide járó Barátok, személly szerint legközelebb P. Márton és P. Sámuel, ebből tettzik meg, mert ők kötődnek, valamikor itt vágynák, a' Jobbágyokkal, a' Prédikátorra illetlen Huntcfutozással, gazlással izengetnek. Fel is állították a' két vallású Lakosok között az izetlenséget igen nagyon. Ezen esztendőben a' Kis Birót kivettette, a' Birák az ő vádjára megverették. A' sem lett elég, másszor kijővén, a' Pápista Templom eleibe hozatta, ott kinevettette P. Sámuel. így húzott három bőrt rajta. 10. A' Barátot kéttzer háromszor is hordozák Budáról ki 7

s bé. Ha itt vágynák, hordoztatják magokat ide 's tova egy napon kéttzer, háromszor is, kivált vasárnapon. És a' hordozás ezelőtt a' Pápista Harangozó kötelessége vólt, ki ezért just veszen, mint akármellyik Jobbágy; de ezt el vesztette Tek. Horányi Antal Uram. 11. Ha tíz vagy tizenegy órakor mégyen is ki a1 szegény ember a' munkára, a' Barát gyertyára bünteti és • osztán azért hurtzoltatja. 12. Ezért agyarkoclik kiváltképen a' barát Prédikátorra, hogy mikor így izent néki: NagyPéntekenne harangoztasson, — ezt felelte : Én pápista nem vagyok, pápista lenni nem is akarok, azért a' pápistaság Czeremóniáinak megtartásokra, Ország Törvényei szerint, köteles nem is vagyok. Mikor ezért megfenyegette a' Barát, a' Prédikátor így felelt: senki maga Birája nem lehet. Vágynák Birák, mennyünk oda. Igaz is az, hogy már Tek. Horányi Antal Uramnak Földes Uri Jussa nintsen. Appellál azért a' Prédikátor a' F. Kamara Nagy Méltóságú Tisztjei eleiben, ha tovább is motskolódásit úgy folytatja. Arendába, vagy miképen bírja mostan a' falut ideig, nem tudjuk. 11 Sokszor hallotta a' Prédikátor a' szegénységnek a' nagy terheltetés alatt panaszszát. De bíztatta Őket: Szenvedjetek, Atyámfiai, az Isten jó végét adja. Vólt is haszna intésének : mert még eddig mindennyi inség alatt is, sem a' Ns Vgye, sem az Uraság szolgalatjában hátra nem állottanak. Itt ilyen megjegyzésre való dolgok vágynák. 1. Hogy Tek. Horányi Antal Uram mindent sine praevia admonitione tselekszik : egybe véghez viszi a' motskot. 2. Hogy a' szegénység olyan, hogy mikor hallya az éktelen káromoltatását Prédikátorának, egy kevéssé megindul, felbuzdul valamire ; de hamar felejt, és nem tudja, hogy az ő dolga forog legnagyobb veszedelemben. Ezért kell fel venni az ő ügyöket az Istentől előállíttatott Patronusoknak. Annyival inkáb, mert tsak most a' meg esett rút Casus után Tek. Horányi Uram a' Bírónak ezt mondotta, hogy a' Kálvinista mestert ki vetteti, és pápistát hoz bé helyébe, még pedig két hetek alatt. 3. Én azon tsudálkozom, hogy a' T. Nemes Vgyénél tudva lévén e' kis hellységnek régtől-fogva való fenyegettetése, még is a' F. Kamarának Nagy Méltóságú Praesesse 's több Fő tisztjei, a' Falu dijjának felvétele után is, engedik Tek. Horányi Uramnak nyomorgatni. Már ugyan Tek. Praefectus Uramnál megfordultának a' szegény emberek, és így felelt: Nem azért hagyattatott új esztendő napig Tek. Horányi Uramnál a' Falu, hogy azt rongállya, hanem hogy addig eltakarodjon. Ne félljen kegyelmetek, tartozom én kegyelmeteknek pártját fogni etc. De félő, hogy addig sok gonoszt viszen véghez. 4. A' más papirosson megirattatott rút Casust a' szegénység béadta Tekéntetes Consiliarius Vice Ispány Uramnak Instantiában, a' Prédikátor hire nélkül, felbuzdulván, hogy látták sok keserűségét. De siető útban lóvén, akkor instantiájokat el nem olvasta, hanem szóval kérdezte, mit kívánnak? Kik feleltek, hogy a' Barát a' harangozásért a' Prédikátort ne motskollya. Mellyre mondotta: Mondja meg kegyelmetek a' Prédikátornak: Én parancsolom, harangoztasson, mikor tudja idejét;

a' Barátra semmit se vigyázzon. 5. A' mi néz a' másik papirosson lévő 6-dik Punctumra, a' maga magát meghazudtollya. Mert ha úgy vólt, vagy vólt valami a' féle, miért kellett ennyi időre halasztani? Ösztönözött ugyan egy néhány embert Vranovits József nevű hitetlen Tiszttartó 1761-dik eszt. arra, hogy mondják: A' Prédikátor szóllott F. Királyné Asszonyunk ellen Prédikatiójában, sok ígéretekkel. De ugyan semmire nem mehetett. Azután a' dolog forgott Tekéntetes Consiliarius Horányi Gábor Ur előtt. Ki gondolná, hogy Consiliarius hív létére, ha tsak egy köröm feketényi hibát talált vólna is a7

Prédikátorban, elhallgatta vólna? így nem tudva édes Attyát is hűségtelenséggel miképen vádollya, 6. Tekéntetes Horányi Gábor Uram ennek előtte egyenesen igyekezte ezt a' kis Ecclésiát elveszteni. Tartatott is Inquisitiót ez ellen Tek. Miszlay Gábor Processualis Sz. Biró Ur által. De mellyik esztendőbe, nem tudom. Mutassanak az Urak útat miképen kellyen kivenni azt az Inquisitiót. Tek. Horányi Antal Uram pedig az Attya halála után erőszakossan, törvénytelenül. 7. Vólt itt ollyan Tiszttartó, a' ki a' Prédikátornak tíz, tizenkét tsomóból álló Gabonáját meg akarta dézmálni. Mellyre felelt a' Prédikátor: Nem vólt még az a' dolog Magyar országba', ő kegyelme el sem kezdi. A' mint a mostani is így szóllott a' Prédikátor szénája iránt a' Bírónak, épen tsak mostanában: Hogy mertek az Atta eb Prédikátorjának dolgozni, elhordatom a szénáját. 8. Az lílyeneknek nints itten száma. Mint p o. 6-ta Augusti a' Kis Biró által így izent a' Barát a' Prédikátornak: Mond meg annak a' gaz embernek: Hogy mert elébb harangoztatni, mint én. Meg igérte a' Tekéntetes Ur a' vasat, meg is adatom néki. etc. Közli: Molnár János, erzsébetfalvai ref. lelkész. 14