Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
Rátkay Mátyás, kassai lutheránus magyar pap, elítélőleg és gúnyosan nyilatkozott egyik református hitczikk, a praedestinátió felől. A gyászközönség református tagjai természetesen rögtön hírül adták ezt nagytudományú papjoknak, Czeglédi Istvánnak, ki is felszólította Rátkayt, hogy temetési beszédét közölje vele írásban. Rátkay ezt készségei megtette, abban a jámbor hitben lévén, hogy Czeglédit a maga véleményére térítheti. Czeglédi uram azonban nagyon komolyra fogta a dolgot: azonnal bepanaszolta Rátkayt Abaujvármegyénél, mint a ki ama halotti beszédben nemcsak a református vallást, de magát az Istent is káromolta. A vármegye viszont Kassa város tanácsát kereste meg, Rátkay méltó megbüntetése végett. A városi tanács pedig olyanformán hárította el magától ezt a kellemetlen ügyet, hogy azt az 1656. május 15-én tartandó eperjesi lutheránus zsinathoz utasította, mint az illető lelkész illetékes hatóságához. A vármegye újra követelte a városi tanács intézkedését, végre is azonban bele kellett nyugodnia abba, hogy a zsinat tegyen igazságot, A nevezett napon megtartott eperjesi zsinat tárgyalta is a Rátkay ügyét; azonban nem a halotti beszédében foglalt sértő pontok miatt, hanem azért ítélte el, hogy prédikáczióját egyházi felsőségének engedélye nélkül adta ki Czeglédinek. Ezért a vétségért bocsánatot kellett kérnie, s a zsinat ülésezése alatt az iskola egyik szobájába elzárták. Ez az egy — vagy kétnapos szobafogság volt Rátkay egész büntetése. A zsinat aztán nagy körültekintéssel írott levelében tudósította a nemes vármegyét, hogy Rátkayt „méltóképen megbüntette." A nemes vármegye azonban nem bízott egészen a tisztelendő zsinat méltányosságában s 1656. június hó 7-én az alispánt, Pongrácz Kristófot és Székely Boldizsár szolgabírót rákíildötte a kassai bölcs ós körültekintő tanács nyakára, azzal a kérdéssel, hogy miben is állott hát az a büntetés, melyet a zsinat Rátkayra szabott ? A városi tanács őrizkedett néven nevezni a gyermeket, hanem egész általánosságban arra kérte a nemes vármegyét „legyen contentus (elégedjék meg, azzal a büntetéssel), melyet Osztropataki uramra vetett a tiszteletes synodus (zsinat) s ne vegye kétségben és suspicióban (gyanúba) a nemes öt városok pecséte alatt ezaránt emanált (kiadott) levelet, mely egyébaránt mind a tiszteletes synodusnak, mind pedig az öt szabad városoknak nagy despectusára (kisebbségére) lenne." E határozat megvilágosítása végett megjegyzem, hogy ez időben Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse és Kisszeben városok egymással úgy polgári, mint egyházi ügyekre nézve a legszorosabb szövetségben állottak s közös néven „öt város" (pentapolis) néven említtetnek. A nemes vármegye követői a június 12-én tartott megyegyűlésen tettek jelentést eljárásuk eredményéről, s jelentésök tudomásul vételével a kellemetlen ügy befejeztetett. Révész Kálmán. EGYHÁZ. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a díjak sürgős beküldésére. Lelkészválasztások. A nagyrozvágyi ref. gyülekezet Janka Károly, homonnai missziói lelkészt, — a kispest-erzsébetfalvai evang. missziói egyház Máthé Károly, budapesti segédlelkészt hívta meg lelkipásztorává. Lelkészi jubileum. Urbán Adolf, topolyhanusfalvi evang. lelkész, kérdeniük sáros-zempléni főesperes, folyó hó 8-án ülte meg lelkipásztori működésének ötvenéves fordulóját. Ebből az alkalomból az egyházmegye lelkészi karából számosan sereglettek össze a gyülekezetbe, hogy azzal együtt örüljenek. Képviseltette magát az eperjesi kollégium is; a kerületi és egyházmegyei elnökség s a vármegye fő- és alispánja pedig táviratilag üdvözölték a jubilánst. A jubileumi ünnepély a templomban folyt le, a hol Pollyák Jenő, kapinémelfalvi lelkész oltári szolgálata után Szlabey Mátyás, bártfai lelkész tartotta az alkalmi egyházi beszédet. Ezután Liptay Lajos, alesperes magyar, Halmi Aladár, laposi lelkész pedig tót nyelven méltatták a jubiláns érdemeit, A legmegindítóbb volt, a mikor a lelkésztestvérek ünnepélyesen megáldották az agg lelkipásztort s Isten áldását kérték életére. A jubiláris istentisztelet után barátságos ebéd volt a lelkész lakásán. Megújított templom. A kisújszállási református hívek temploma nagyobb javítás alatt állott és a javítás idején az istentiszteletet a városházán, majd a főgimnázium dísztermében tartották meg. A csinosan elkészült javított templomot deczember 1-én vették használatba, a mikor is a hívek serege megtöltötte azt. Az alkalmi beszédet Nagy István lelkész tartotta. (D. P. L.) Lelkészbeiktatás. Sárkány Béla, a kecskeméti ev. gyülekezet új lelkipásztora f. hó 15-én foglalta el hivatalát, A beiktatást Sárkány Sámuel, volt bányakerületi püspök végezte. Egyházkerületi képviselőválasztás. A tiszáninneni ref. egyházkerületben most ejtetnek meg a szavazások a sárospataki főiskola theologia és jogi szakainak képviselőire. A mint a M. Sz. írja, a theologia képviselőjévé Nóvák Lajos választatott meg, — a jogakadémiai képviselőségre pedig dr. Szabó Sándornak van kilátása. A budapesti ref. egyház köréből. Mint már említettük, a budapesti ref. egyház elöljárósága, kérvényt intézett a főváros tanácsához, hitoktatási segélye felemeltetése tárgyában. Az egyház azonban nemcsak a hitoktatási, hanem a hitfelekezeti segély arányos felemelését is kéri egy másik beadványában. Az egyház ezen a czímen most 14,000 korona évi segélyt kap. Beadványában azonban részletesen kifejti, hogy ez az összeg sem a szükségletnek, sem a felekezeti számaránynak nem megfelelő. Míg ugyanis a róm. kath. egyház ezen a czímen évenként 635.000, az evangelikus egyház 44,800 korona segélyt kap, a mi lélekszám arányában a róm. katholikusoknál 1 kor. 33 fillért, az evangélikusoknál 1 kor. 12 fillért tesz ki, addig a reformátusok segélye fejenként csak 68 fillér. Reámutat továbbá a kérvény arra, hogy az egyházra, a hívek gyors felszaporodása következtében (a lélekszám ma 70,000), olyan kötelezettségek hárulnak a lelki gondozás terén, a melyeknek a bevonható híveknek már a maximumra felemelt adójából meg nem felelhet. Ma már 11 helyen tart rendes istentiszteleteket s a lelkészi állások számát legalább kettővel kell szaporítania, ha a hívekről csak megközelítőleg kíván gondoskodni. A hívek gondozásán