Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-10 / 6. szám

buzgólkodnak templomuk felépítésén, de nem sok eredménnyel. Ez a kalamitás talán még hasznukra is válhat, a mennyiben égetővé teszi a templomépítés ügyét. A görög keleti szerb egyház belviszálya. Régóta húzódó belső torzsalkodás mérge ütődött ki a görög keleti szerb egyház Karlóczán tartott kongresszusán. Ez egyház vezetői közül sokan nem voltak megelégedve Brankovics György pátriárka kormányzásával és gazdálkodásával már régi idő óta. Az elégedetlenek azonban, kisebbségben levén a kongresszusokon, nem törhették meg a pátriárkát. A most folyó kongresszuson azonban számuk erősen megnövekedett és így sikerült kivinniök, hogy az egyházi vagyon hűtlen kezelése tárgyában emelt s régen hangoztatott vádak megvizsgálására bizottság küldessék ki. A bizottság megejtette vizsgálatát és azt a jelentést tette, hogy a pátriárka, még temesvári püspök korában, hetvenezer koronával tudatosan megkárosította az egyházi vagyont. Ennek alapján azt indítványozta, hogy a kongresszus kötelezze a pátriárkát a kár megtérítésére. Az indítványt csaknem egyhangúlag elfogadták. Sőt elfogadták Musiczky Dömének azt az indítványát is, a mely szerint a kongresszus sajnálatát fejezi ki a pátriárka eljárása felett, és méltóságában való megmaradását az egyház tekintélyére és a nép nyugalmára károsnak tartván, reméli, hogy a pátriárka a határozat konzekvencziáját le fogja vonni. Egyszóval a kongresszus túlnyomó többsége nem akarja tovább a pátriárkái székben látni Brankovics Györgyöt. — A pátriárka a kormánynál keresett védelmet a kongresszus határozatával szemben, s a kormány, a mint Wekerle miniszterelnök a hozzá intézett interpelláczióra kijelentette, meg is fogja vizsgálni az ügyet. S azután mit fog cselekedni? Erre vagyunk kíváncsiak, mert úgy áll a dolog, hogy a magyarországi görög keleti szerb egyház autonomiája oly bölcsen meg van alkotva, hogy a pátriárka felett sem a kongresszus, sem a kormány, még a király sem ítélkezhetik. A vizsgálat akármit derített is ki, ha a pátriárka önként le nem mond, őt hivatalából senki el nem mozdíthatja. Ez azután az autonómia! Azt hiszem, ilyet szeretnének a pápás főpapság részére a klerikálisok is! A holt kéz vagyona. A görög keleti szerb egyház belső viszálya és Brankovics György gazdálkodásának szellőztetése alkalmából a Pesti Hirlap f. hó 3-iki száma vezető czikkelyében szól a holt kéz vagyonáról. Ismert szelleme szerint sajnálkozik a felett, hogy a papi vagyon szekularizáczióját még eddig egyetlen politikai párt sem vette fel nyiltan programmjába. Reméli azonban, hogy a megalakulandó radikális magyar párt ezt meg fogja tenni és elkobozza, illetve helyesebb kezelésbe fogja venni a papi vagyont. Az elkobzandó vagyont nem kívánja eredeti rendeltetésétől elvonni, sőt ellenkezőleg, épen az eredeti czéloknak elérésére: a néppel érintkező papság és az iskolák támogatására fordítani, mert ,,még a kik affektálják az istentagadást, vagy a kik semmiféle vallást nem tartanak, ha ismerik a népéletet, kénytelenek beismerni, hogy vallásra, papra szüksége van a népnek. A vallást addig nem lehet eltörölni, núg helyébe nem tehetünk tudást. És ha tehetnénk is, vájjon megadhatná a tudás azt az erkölcsösséget és azt a boldogságot, a mit megad a hit? Nem szabad tehát, még a legtúlzóbb felekezetnélküliség szempontjából sem kicsinyleni a papnak hivatását s az egyháznak fontosságát az — állani érdekében." — A vallásnak s a papságnak a jelentőségére vonatkozó fejtegetés és ítélet hozzá illik a P. H. ismert szelleméhez. Csak lóhátról beszél róluk, mint — mondjuk — a prostitucziónak, mint nélkülözhetetlen rossznak a szükségességéről. Vallást, papot csak a tömegre, az állami érdekekre való tekintetből tart szükségesnek, de nem az egyéni élet újjászülése és megszentelése szempontjából. E felfogását rettenetes tévedésnek minősítjük ugyan, azt azonban, a mit a ma szabad prédálásra eresztett papi vagyon szekularizálását, illetve annak az eredeti rendeltetés szerint való kezelését illetőleg mond, mi is aláírjuk. Nekünk, protestánsoknak, nincs mitől félnünk. A mi kis vagyonunk van, az szabályszerűen, a kellő ellenőrzés mellett, rendeltetésének megfelelőleg kezeltetik most is. Az ellenőrzéstől csak azoknak van okuk félni, a kik nem hűséges kezelői a reájok bízott vagyonnak! ISKOLA. A kassaiak a harmadik egyetemért. A kassaiaknak nagyszámú és tekintélyes küldöttsége járt f. hó 4-ikén a kormány tagjainál, hogy átadják a harmadik egyetemet Kassának kérő memorandumot. A küldöttség szónoka Takács Menyhért jászói prépost, a kassai egyetem lelkes előharczosa volt. A küldöttség felkereste gróf Apponyi kultuszminisztert, Wekerle Sándor miniszterelnököt, gróf Andrássy, Kossuth és Darányi minisztereket és Justh Gyula házelnököt. Gróf Apponyi válaszában ismét csak titkolózott a harmadik egyetem helyét illetőleg. ígéretet nem tett a kassaiaknak, legfeljebb azzal nyújtott nekik némi távoli reménységet, hogy miután a harmadik egyetem még nem lesz elég, hanem egy negyedikről is kell gondoskodni, — azok a versenyző városok, a melyek a harmadik egyetem felállításával lemaradnak, egy, talán nem távol jövőnek bíztató reményében élhetnek. Wekerle és Andrássy jogosnak ítélték a kassaiak kérését, Kossuth és Darányi szintén méltányolták azt, azonban ennél többet nem igen mondtak s nem igen ígértek, mert hiszen a kérdés eldöntése legelső sorban a kultuszminiszter hatáskörébe tartozik. — Hát Debreczen nem látná szükségesnek a mozgolódást?! Jó volna ott is valamit tenni, mert ha, a mit feltétlen bizonyosra veszünk, nem Debreczen kapja meg a harmadik egyetemet és ha e miatt utólag keseregnek, az lesz reá a válasz, hogy hiszen nem is kérték! EGYESÜLET. i A Budapesti Bethlen Gábor-Kör f. hó 6-án, a ref. főgimnázium dísztermében, segítő-alapja javára szépen sikerült szeretetvendégséget rendezett. A rendezőség a tea mellé érdekes és élvezetes műsorról is gondoskodott. Az estély közénekkel és Maday Gyula elnök imádságával vette kezdetét. Oöde Lajos ref. theol. szenior, a kör belmissziói alelnöke a B. G. K. vidéki vándorestélyeiről szólott. Némethy Albert, a kör tagja, hegedűn játszott Krausz Gyula zongora-kísérete mellett. Fröhlich Ilona szavalt. Kacziány János evang. lelkész - esperes beszédet mondott a prot. ifjúság jövő feladatairól. Czimbalmon játszott Magyar Mariska. Költeményeiből olvasott fel Lampérth Géza, a Petőfi-Társaság tagja. Énekelt Tóth József ref. vallástanár; zongorán kisérte Krausz Gyula. Az estélyt Wolf József evang. segédlelkész imádsága és közének fejezte be. /