Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

Ilyen hangúlatban értem oda, a hol Herbert Spencer, az életműködésekről szólva, meggyőzőleg fejtegeti, hogy azok meghatározott erőnyilvánulások és hogy minden élő lényben három erőnyilvánulás van, t. i. 1. erőfentartás, 2. erőátalakítás és 3. erőkivitel. Minden anyagi változás e három erőnyilvánulás szolgálatában áll. A anyagi berendezés némely élő lényben nagyon egyszerű, másikban nagyon is bonyolult, de a hármas erőnyilvánulás mindenikben feltalálható. Az erőfentartó szervek tulajdonképen erőgyüjtő, erőfelvevő szervek is. Az erőátalakítás a központja minden életnek. Összekötő kapocs az erőgyűjtés és erőkivitel közt. Az élő lény csak annyi erőt vihet ki, vagyis fordíthat valamely munka végzésére, a mennyit felvett; de ezt az erőt csak az erőátalakító szervek útján nyeri meg, a melyek a durva s alsóbbrendű anyagok útján nyert erőket felemelik arra a színvonalra, a melyen az illető élő lény áll. Ez egyszerű, de nagy horderejű igazságok úgy világítottak be lelkembe, mint a villám fénye. Elmémnek a természeti tüneményekre s az evangéliomi igazságokra vonatkozó képzetei más rendben kezdtek elhelyezkedni s egymással összeköttetésbe léptek. Az égiekre s földiekre vonatkozó meggyőződéseim közti válaszfalak leomlottak. Először is az lett előttem nyilvánvalóvá, hogy az élet nagyobbfontosságú tény, mint a hogy gondoljuk. S aztán az életben szeretet is van, tehát a hol élet van, ott legjobban felfedezhetjük az Isten lábnyomait. Nyilván az élet, a mint különben a tapasztalat is mutatja, felülről való. A különböző erők sehol ily lényeges összeköttetésre s állandó együttműködésre nem egyesülnek, mint az élő lényben. Azután az életről való ilyen felfogás különös fényt vet a test és lélek összeköttetésére. Az emberi lélek is három erőnyilvánulás egysége, s az értelem az erőfelvételnek, az érzelem az erőátalakításnak s az akarat az erőkivitelnek felel meg. Nyilvánvaló azonban, hogy a lelki élet tényei nem a testi működés eredményei, mert hiszen akkor a test erőfentartó szerveinek, a táplálkozás szerveinek kellene az értelmi munkával s a vérkeringésnek kellene az érzelmi munkával különös összeköttetésben állania, már pedig a lélek, akármilyen munkát végez, közvetlen összeköttetésben a test erőkivivő szerveinek központjával, az agyidegrendszerrel áll. Mindennél fontosabbnak láttam azonban azt a következtetést, hogy a legmagasabb életet sem foghatjuk fel szürke, merev, mozdulatlan egységnek, hanem azt is három, természetesen teljesen tökéletes erőnyilvánulás egységének kell tekintenünk. S így a tudománynak eme tétele igazolja a hitnek amaz állítását, hogy az Isten nemcsak egység, hanem élő, tehát hármas egység. Messze vezetne annak a részletes kimutatása, hogy az élő lényekben található erőfentartás hogy felel meg az Atya fentartó, igazgató s gondviselő működésének s az erőkivitel hogy tűnik fel az Istenségben, mint mindent megtermékenyítő s magasabb czélokra nevelő Lélek. A legmagasabb átalakító hatalom. A fődolog ránk nézve ez alkalommal az, hogy az élő lényekben található átalakító erőnyilvánulásban bizonyságát lássuk annak, hogy az Istenségben, mint legtökéletesebb életben is kell lennie ilyen átalakító hatalomnak, a mely érintkezésbe jő az alsóbbrendű dolgokkal s azokat az isteni tökéletes élet felé haladásra indítja. Micsoda hatalom az emberi testben a szív, mely ezer meg ezer ér működését indítja s ezek mind arra törekesznek, hogy durva alkatrészeket az emberi test legfinomabb szervei számára alkalmas részekké változtassanak! És milyen felemelő gondolat, hogy az Istennek is van szíve, vagyis van olyan vágyódása, olyan sóvárgása, olyan életműködése, mely őt nemcsak arra indítja, hogy azt fentartsa, a mi jó és czéljának megfelelő, hanem hogy azt is, a mi tökéletlen, a mi czéljától, rendeltetésétől eltér, átalakítsa, a gonosz okok hatása alól megszabadítsa, megváltsa. Ez a körülmény, hogy neki ilyen érettünk dobogó, velünk törődő szíve van, hogy az Isten átalakításra, megszabadításra s megváltásra tör, teszi lehetővé azt, hogy az Örökkévaló a mi segítségünk, Jézusunk legyen, s mondatja velünk azt, hogy Jézus élete nem a földön kezdődik, hanem az örökkéválóságban. Rendíthetetlen bizonyosságai kell tehát nemcsak azt hirdetnünk, hogy az Istenben van Jézus-elem, van valami csodálatos, emberfeletti és természetfeletti, időelőtti s örökkévaló szeretet és mentőerő, a mely már akkor czélba vette teremtettség boldogítását, a mikor az még nem is létezett, hanem azt is, hogy ez erőnek valamiképen s valamikor teljes mértékben kell érvényesülnie. BELFÖLD. Az Országos Protestáns Szövetség alapszabálytervezete. Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület választmánya, a mint lapunk múlt heti számában jeleztük, f. hó 5-én, Debreczenben megtartott ülésében foglalkozott az Országos Protestáns Szövetség létrehozását czélzó akczió megindításával és megállapította a Szövetség alapszabálytervezetét is. Ezt az alapszabály-tervezetet, a Debreczeni Prot. Lap f. évi 50-dik számának publikácziója alapján, a következőkben szószerint közöljük. Részletes méltatásába most nem bocsátkozunk; annyit azonban már most eleve is megjegyzünk, hogy az Orsz. Prot. Szövetségnek mind czéljait, mind szervezetét illetőleg más képe lebeg előttünk, mint a mit az alapszabály-tervezet felmutat. Az alapszabály-tervezet így hangzik : I. Az egyesület czíme és székhelye, czélja és munkaköre. 1. §. Az egyesület czíme: „Országos Protestáns Szövetség." Székhelye: Budapest. 2. §. Az Országos Protestáns Szövetség czélja: egyháztársadalmi és egyházpolitikai érintkezést teremteni a protestáns egyházak között. Az egyháztársadalmi munka együttes felkarolása által a protestáns egyházi élet valláserkölcsi és anyagi felvirágoztatása, a protestáns öntudat ébresztése, fejlesztése és terjesztése, az egyházak szocziális tevékenységének irányítása. Az egyetemes felvilágosodás és nemzeti haladás nagy érdekeinek előmozdítása s e végett egy protestáns tudomány-egyetem létesítése, munkálása, továbbá a reformáczió negyedszázados emlékünnepének méltó előkészítése és rendezése. 3. §. E czélok elérése végett a szövetség évenként nagy gyűlést tart, melyen főképen egyháztársadalmi és egyházpolitikai kérdésekben állást foglal, felolvasásokat, előadásokat tart. A közgyűlésen kívül a szövetség emberbaráti intézmények létesítése, továbbá a sajtó és iroda-