Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-15 / 50. szám

és tanfelügyelői ellenőrzés nélkül, meg fogják-e kapni az állam által nyújtott fizetéskiegészítést s nem fog-e ez a, nem is a tanerők nevére, hanem az iskolafentartó kezéhez egy összegben utalványozott államsegély bennrekedni a rendnek egyébként is gazdag pénztárában? A miatt ugyan, hogy az így jogos javadalmazásuktól elesett szerzetes vagy apácza hogyan fog megélni, nem fáj a fejünk, de az igenis érdekelhetne bennünket, hogy az állam által nyújtott és a rend pénztárában bennrekedt segély hova, mire fordíttatik s nem használtatik-e fel valami olyan hazai vagy külföldi rendi czélokra, a melyeknek támogatása a magyar államnak, mint ilyennek, feladata nem lehet? Ki fog erről bizonyosságot szerezni, a mikor a rend évi elszámolásának ellenőrzése nincs biztosítva, s a mikor az államsegély kéréshez szükséges jövedelmi kimutatás sem megy át a megyei közigazgatási bizottság hivatalos és szigorú ellenőrzésén, hanem elég ahhoz az Utasítás 50. §. 6. pontja értelmében „a három utolsó iskolai évről . . . kiállított, nem okmányolt számadási kivonat és költségelőirányzat" bemutatása! Ugy hisszük tehát, Logy nem kákán is csomókeresés a törvény eme kivételes rendelkezésével szemben táplált amaz aggodalmunk és gyanúnk, hogy itt ismét valami olyan előny biztosíttatott a r. kath. egyház javára, a mely nemcsak a többi iskolafentartók hátrányának tekinthető, de a mely az ultramontán reakcziónak oly fegyvert ad a kezébe, a melyet a többi iskolafentartók soha meg nem ragadhatnak. A 1*2. szakasz értelmében az iskolafentartók 1910 jún. 30-ig kötelesek alkalmazottaiknak a törvény 2—3. §-aiban megállapított minimális járandóságot biztosítani, akár a magok erején, akár államsegéllyel, mert ellenkező esetben a minimális javadalmazás a közigazgatási bizottság által állapíttatik meg az iskolafentartó terhére; ha pedig az így megállapított javadalom behajtható nem volna, a 13. szakasz értelmében az iskolafentartási jog megszűnik. A törvény eme rendelkezéséről, az anyagiak tekintetében már előzőleg szólottam; de szólnom kell felőlük az autonomia szempontjából is. A törvény 12. §-a a szerzetesrendü tanerőkkel ellátott iskolákra ki nem terjedvén s az ilyen iskolák alkalmazottaik számára csak 600, illetve 400 kor. minimumot lévén kötelesek biztosítani (Utas. 50. §), világos dolog, hogy könnyebben megélhetnek államsegély nélkül, mint a más felekezetű iskolák. De mivel megélhetnek, nincsenek is arra kényszerülve, hogy az államsegély fejében autonómiájuk, vagy mondjuk: függetlenségük jelentékeny részét áldozzák fel. Egyáltafában nem irigyeljük, sőt csekélynek tartjuk a világi tanítók fizetésének a törvényben megállapított összegét; de világos, hogy azok a felekezeti iskolák, a melyek a 600, illetve 400 koronás fizetésen kivül sem megfelelő lakással, sem egy negyed holdnyi kerttel, sem korpótlékkal, sem nyugdíjjal el nem látott, sem özvegyeket és árvákat hátra nem hagyható szerzetes tanerőkkel nem operálhatnak, kényszerítve vannak az államsegély igénybevételére, a mi pedig nyomban az iskolai autonomia csorbulását vonja maga után, biztosíttatván a miniszter ama joga, hogy a 200 koronán felül levő állami segély esetén ő hagyhassa jóvá a megválasztott tanerő megválasztatását, sőt kifogása meg nem hallga ttatása esetén ő nevezze ki a tanítót; hogy a választás körül felmerült vitás ügyekben ő legyen a legfőbb döntő fórum; hogy az államsegélyes tanító a miniszter által fegyelmi vizsgálat alá vonathassák, állásától, javadalmazásától felfüggesztethessék, s az iskolafentartó által belköriileg lejáratott fegyelmi per után is csak a miniszter jóváhagyása mellett mozdíttathassék el (21., 23./24. §). Oh! ha a protestáns gyülekezetek alkalmazhatnának 600 koronás tanítókat és 400 koronás tanítónőket, korpótlék és nyugdíjbiztosítás kötelezettsége nélkül, szívesen adnák még a megfelelő lakást is, és mégsem fordulnának az államhoz segélyért, csakhogy iskolai autonómiájukat csorbítatlanul megőrizzék! De reájok nézve a törvény mást rendel, mint a mit rendel a 35. §. és az Utasítás 50. §-a a szerzetesrendű alkalmazottak által ellátott iskolákra! S ha a követelményeknek meg akarnak felelni s iskoláikat a bezáratás veszélyének ki tenni nem akarják, vagy magokat kell kétszeresen, háromszorosan megterhelni, vagy pedig az állani segítségéhez fordulni s ennek fejében önrendelkezésüknek legdrágább kincseit feláldozni! Vájjon nincs-e itt ismét jogtalan előny az egyik részen, meg nem érdemlett hátrány a másik részen? Nincs-e meg ebben a tényben a „jogsérelem" kritériuma? Gondolkozzanak e felett mindazok, a kik az 1907. XXVII. 35. §-ában semmi sérelmet nem látnak. Gondolkozzanak addig is, a míg a következő alkalommal egyéb rejtelmeit is leleplezgetjük ennek a hírhedt §-nak! Hamar István. ISKOLAÜGY. Újabb sérelem. Berzeviczy Gergely, a tiszai evang. egyházkerület hírnév s felügyelője, a protestáns egyházon elkövetett sérelmekről 1822-ben ily czímű könyvet írt: „Nachrichten iiber den jetzigen Zustand der Evangelen in Ungarn." Ebben a könyvben elősorolja a tudós szerző mindazokat 90'