Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-08 / 49. szám

nyugdíjintézetbe foglaltassanak össze. A nyugdíj mindenkire nézve egyforma legyen, a theol. tanárok azonban a 2400 kor. lelkészi nyugdíjnak kétszeresét kapják. 10 évi szolgálat után az özvegyek, vagy a szolgálatképtelenné vált lelkészek az összegnek felét nyerjék meg. A budapesti ref. egyház városi segélye. A székesfőváros közoktatásügyi bizottsága a mult héten tárgyalta a budapesti ref. egyháznak az iránt benyújtott kérelmét, hogy tekintettel a reformátusok számának gyors szaporodására és azokra a fokozódó feladatokra, a melyeket az egyháznak a vallástanítás terén meg kell oldania, az egyház jelenlegi 34.000 kor. hitoktatási segélye 70.000 koronára emeltessék fel. A bizottság azt a javaslatot teszi a tanácshoz, hogy a hitoktatási városi segély 66-000 koronára emeltessék fel. Őszintén kívánjuk, hogy a budapesti ref. egyház a javaslatba hozott segélyt tényleg meg is kapja. De őszintén kívánjuk azt is, hogy az egyház elöljárósága a megnyert többletből már működő, különösen pedig családos katechetái fizetését oly módon rendezze, hogy azok nyomasztó anyagi gondok nélkül lelkük minden tehetségét hivatásuknak szentelhessék. Egyházi törvények. Az 1904. évi november hó 10. megnyílt második budapesti országos református zsinat által alkotott s Ő Felsége legfelsőbb jóváhagyásával és megerősítésével 1907. február hó 14. ellátott egyházi törvények példányonként 3 korona 24 fillér (azaz három korona és huszonnégy fillér) beküldése mellett portómentesen megrendelhetők Debreczenben (városháza) Keresztessy István nyomdai művezető úrnál, kit az egyetemes konvent e törvények hivatalos kiadású példányainak raktározásával és árúsításával megbízott. Áz ugyanott személyesen átvett példányokért csak 3 (három) korona fizetendő. Sass Béla, ref. theol. akad. tanár, zsinati jegyző. A klerikálisok túlkapásai Ausztriában is tiltakozásokra adnak alkalmat. S ez nem is csodálandó, mert hiszen a magyar klerikális törekvések szülő anyjokként és tanító mesterükként az osztrák klerikalizmust tisztelhetik. A legutóbb tartott osztrák r. kath. nagygyűlés teljesen azokat a húrokat pengette a politikai, a társadalmi és a nevelés-tanításügyi kérdésekben, mint a melyeknek zenéjét mi is hallottuk a pécsi kongresszusból és a rkath. tanáregyesület alakuló gyűléséből kihangzani. azzal a különbséggel, hogy az osztrák „keresztény szocziálista párt" nagyszájú vezére, Lueger bécsi polgármester még harcziasabb beszédet mondott üdvözlő beszédében, mint Görcsöni Dénes a pécsi kongresszuson és erős, antiszemita izű támadást intézett a bécsi egyetem tanári kara ellen és hangoztatta, hogy a „keresztény" szellemet be kell vinni az egyetemekre is. A rkath. nagygyűlés állásfoglalása és Lueger úr kirohanása nemcsak a bécsi egyetem tanárait kényszerítette a tiltakozásra, hanem megmozdította a német szabadelvű politikai pártokat is. A német haladó, a német radikális párt és a német nemzeti szövetség, a melyhez a német agrárius párt is tartozik, teljes ülést tartott, hogy állást foglaljon a klerikális reakczióval szemben. A gyűlés a következő határozati javaslatot fogadta el: „A katholikus nagygyűlés eseményei azt bizonyították, hogy a klerikálisok elérkezettnek látják az időt helyzetük kiaknázására. A maguk fenhatósága alá akarják keríteni az iskolákat, a tanítási és kutatási szabadságot meg akarják semmisíteni és a főiskolák színvonalát le akarják nyomni. E merészség ellen a német szabadelvű pártok és a nép nagy többsége határozottan és minden tekintet nélkül állást foglal." A pártok elfogadták Hoffman-Wellenhof következő pótindítványát is: „A német szabadelvű képviselők gyülekezete nyomatékkal visszautasítja a katholikus nagygyűlés alkalmából főiskoláink ellen elhangzott alaptalan václakat." íme, az általunk annyira dehonestált Ausztria liberális politikai pártjai látják a klerikálizmus veszedelmeit és nyiltan állást foglalnak azokkal szemben; nálunk pedig nemcsak, hogy nincs liberális párt, a mely ezt megtenni szükségesnek látná, vagy megtenni merné, hanem még arczulverésben és lehurrogatásban van részük azoknak a protestánsoknak is, a kiknek háza fedelét már gyújtogatja a klerikális csóva s a kik a miatt panaszt mernek emelni! Bizony, sajnálatos fordulata ez az időknek! ISKOLA. Középiskolai tanárok kongresszusa. A középiskolai tanároknak, állásuk anyagi és erkölcsi rendezésére irányult mozgalma országszerte rokonszenvre talált a középiskolai tanárok körében. Az országos kongresszus rendezésének ügyét az orsz. középiskolai tanáregyesület vette a kezébe, s a szervező-bizottság a mult héten tartotta meg első, érdemleges gyűlését, a melyen a kongresszus idejéül decz. 28. és 29. napjait, helyéül Budapestet állapították meg; továbbá megvitatták és megszövegezték a kongresszus elé terjesztendő határozati javaslatokat. Szent Margit-Kollégium. Decz. 1-én újból egy, nemcsak humánus, de a r. kath. egyház érdekeit szolgáló intézmény valósult meg a fővárosbau. A főváros főiskoláin tanuló ifjak számára már évekkel ezelőtt felállították az internátussal ellátott Szent Imre-Kollégiumot. Most pedig megnyitották az egyetemi hallgatónők és a középiskolákat vagy szakiskolákat végző r. kath. leányok számára a Szent Margit-Kollégiumot, a melynek internátusában egyelőre 30 bennlakó nyerhet lakást;

ellátást és lelki gondozást. Nem felekezeti türelmetlenségből, de az ilyen internátusok felállításának nagy jelentőségéből kifolyólag, irigykedve tekintünk a római katholikusokra, akkor, a mikor mi, protestánsok hasonló intézményekkel nem rendelkezünk. S irigységünk nemcsak arra az anyagi erőre vonatkozik, a mely mellett a magyar róm. kath. egyház az ilyen intézményeket bőkezűleg támogathatja, hanem arra az egyháztársadalmi buzgóságra és áldozatkészségre is, a mellyel az ilyen kezdeményezéseket felkarolják és megvalósuláshoz segítik. Mikor fogjuk vájjon meglátni ezt a buzgóságot és áldozatkészséget a magyar protestantizmusban ?! Tarczy emlékünnepély. A pápai ref. főiskola, egykori nagynevű tanára s a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának: Tarczy Lajosnak, születése századik évfordulója alkalmából f. hó 6-án a főisk. tornatermében emlékünnepélyt rendezett, a következő műsorral: 1. Ünnepi nyitány. Szerzé Gáty Zoltán, előadta a főisk. ifj. zenekar, zongorán Radácsi Mariska és Gáty Lenke tanítónőképző-intézeti növendékek. 2. Megnyitó beszéd. Tartotta Antal Gábor püspök. 3. Tarczy Lajos életrajza. Irta és fölolvasta Sebestyén Dávid főgimn. tanár. 4. Rózsavölgyi kesergő. Vonós hangszerekre alkalmazta Gáty Zoltán. Előadták Gáty Zoltán, Rácz Dezső főgimn. tanárok, Fazekas Mihály, Rácz István, Konta Dezső papnövendékek, Szőke Andor VII., Zeke Lajos V., Weisz Frigyes III. o. tanulók. 5. Emlékbeszéd. Tartotta Eötvös Károly országgyűlési képviselő. 6. Zárszó. Mondta Thury Etele főiskolai igazgató. 7. Ima Erkel Ferencz „Bánk bán" cz. operájából. Férfikarra alkalmazta Gáty Zoltán. Előadta a főiskolai ifjúsági énekkar.