Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-24 / 47. szám

personas assumendo accedente etiam Chori capacitata non nisi 252 personas capere posse. Supercuíusmodi praevio modo per nos peractae Investigationis serie praesentem facimus J. Universitati et V. Capitulo humillimam Relationem Coloeae die 20 Xbris 1781. Michael Jeszenszky Ordin. Jud. Pest Johannes Margalits V. Jud. mp. Közli: Molnár János, erzsébetfalvai ref. lelkész. NEKROLOG. SZA8ZY ISTVÁN (1835—1907) A református lelkipásztori pálya csodálatos egyesülése az alázatnak a fenséggel. A lelkipásztor — Carlyle szerint — a nép lelki kapitánya, ki azt a földön keresztül a menny felé vezérli. A békességes idők áldott reformátora. Magas hivatás, nehéz körülmények, gyenge emberi erő: — megaláztatás; világgyőző hit, örök evangéliom, isteni kegyelem : felmagasztaltatás. A mi magyar református egyházunkban még különös nehézségek is járulnak az általános nehézségekhez. Anyagi szegénység, népünk keresztyénségének a külföldi keresztyén népekénél alacsonyabb színvonala, lelkészképzésünk hiányai; a felületes, közönyös, anyagias és hitetlen korszellem, az elhatalmazott emberi bűn ugyancsak nehézzé teszik a keresztyén lelkipásztori hivatást. Vegyük hozzá még a falusi gyülekezetek állapotát, hol a szellemi légkörnek, az élet versenyének, kritikájáuak és pálmájának hiánya könnyen elernyedésre és parlagiasságra szoktatják az embert, — s nagyjában elgondolhatjuk a falusi református lelkipásztori pálya nehézségét. Szászy István is falusi református lelkész volt és pedig az értékes emberek közül való. Kiváló theologiai képzettség, józan hit és szónoki talentum, meleg családias kedély és erős akarat, igénytelenség és nemes önérzet és ritka lelkiismeretesség valának tulajdonai. Es eme tulajdonokkal 50 évig munkálkodott az Úr anyaszentegyházában, s jubilálni most tért haza, a halálnak, jobban mondva az örökéletre hívó kürt szavára, az örökkévalóságba. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak hosszú éveken át munkatársa volt Ballagi Mór idejében. Mindenkép méltó róla e helyen megemlékeznünk. 1835. deczember 3-ikán Somogyturban született, Atyja István, odavaló lelkész, anyja Szikszay Lidia, mindketten több ivadékra visszamenőleg ároni családból. Elemi iskoláit részben Nagyszokolyban, részben Székesfehérvárott és Budán végezte. A két utóbbi helyen a német nyelv elsajátítása végett mint cseregyermek. A gimnáziumot Pápán, minden osztályt kitűnően. Mint nyolczadik gimnázista az önképzőkörben egy ódájával Thaly Kálmán elől nyerte el az első díjat. Az érettségi vizsgát tanulótársai tapsa mellett tette le ugyanott. Orvosi pályára akart lépni s ezért az 50-es évek abszolutisztikus kultúrpolitikájának intézkedése értelmében Győrbe ment, orvosi pályára is képesítő érettségi vizsgát tenni. A 18 évet még be nem töltött ifjút nem bocsátották vizsgára és így lett theologus. Két évig Pápán tanulta a theologiai tudományokat, 2 évig pedig Bécsben. Ez utóbbi helyen tanulótársai voltak Farkas József budapesti ref. theol. tanár és néhai Papp Károly, volt budapesti lelkész. 1857-ben a pesti skót ref. misszió tanítókáplánja lett. A következő évben a torzsai német ajkú gyülekezetbe ment h.-lelkésznek, Poór Károly, az ekkor már világtalan, kiváló lelkipásztor mellé. Ennek halála után, 1860-ban ugyanott lelkésszé választatott. Innen aztán, több kellemetlen tapasztalat s intrika következtében, Török Pál püspök közvetítésével a pestmegyei Pócsmegyerre került, állást cserélve a püspök sógorával, Kármán Pál ma is élő torzsai, akkor pócsmegyeri lelkésszel. Ugyanazon évben házasságra lépett Poór Károly nemeslelkű leányával, Etelkával s mint ifjú házas, 26 éves ember foglalta el pócsmegyeri lelkészi állását 1861. október 12-én. Ettől az időtől fogva mind haláláig, több mint 46 éven át, ebben a gyülekezetben munkálkodott, — sem Török püspök 0-Budára hívását, sem az ujsoóvéi gyülekezet meghívását nem fogadván el. Ifjúi erővel fogott a gyülekezet felvirágoztatásához. Egyházi magtárt alapított, mely hivatva lett volna majdan az adófizetés megszüntetésére s az egyházi szükségletek fedezésére. A gyülekezet hitbuzgóságát fejlesztette, mely az 1863-iki ínséges évben az alföldi Ínségesek számára való adakozásnál igen nemesen nyilatkozott meg. Az egyházmegye iskolavizsgáló körlelkésszé választotta, a mely tisztét nagy lelkiismeretességgel töltötte be; a rossz tanítók eltávolításától sem riadt vissza, s az erélyes munkának az iskola fellendülése lőn az eredménye. Később, családi ügy miatt nem jelenvén meg az egyházmegyei gyűlésen, a remélt tanácsbiróságot nem nyerte el, sőt körlelkészi állásától is felmentetett. Érzékeny és nagyon önérzetes lelkének fájdalmával visszavonult egyszerű gyülekezetébe, annak építésén fáradozott és csak irodalmi uton vett részi a szélesebb körű egyházi életben. A Ballagi Mór szerkesztette Prorestáns Egyházi és Iskolai Lapnak több éven át rendes munkatársa volt s részint önálló czikkekben, részint fordított és átdolgozott értekezésekben vett részt az egyházi élet fejlesztésének munkájában és a Ballagi* Kovács Albert s társaik által megindított reformmozgalomban, mint az ú. n. modern theologia híve. (Krisztus tana és korunk prédikácziója. Politika a szószéken. Az ó-szövetség prófétáinak jelentősége korunk prédikácziójára. A prot. egyház legfontosabb feladata, a papválasztásról. A stólailletékek. stb.) A Fördös-féle papi dolgozatokban is több dolgozata jelent meg. Később irodalmi munkáját is abbahagyta.