Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-17 / 46. szám
Elégnek is tartom, ha az események csak főbb vonásokban adatnak, mint Bátory és S. Szabó József könyvében látjuk; de ezek mellett nagyon jó szolgálatot tesznek az olyan történeti olvasmányok, mint a melyeket Tanhó Béla három füzetében találunk. Az első füzet tartalma négy szakaszban: A ker. egyház Nagy Konstantin koráig; A római egyház és a pápaság; A római egyház hanyatlása; A keresztyénség Magyarországon. Az őskeresztyénség s ebben Jakab, János és Pál apostolok jellemzése, Konstantin ós utódai alatt a keresztyénség küzdelme és szenvedése, az egyházszervezet és pápaság, továbbá az istentisztelet fejlődése, az erkölcsi élet alakulása és az egyházi tan kialakulása tekintetében nyújt jellegzetes képeket, a melyek a hit és erkölcsi élet megszilárdulására szolgálnak. A középkori énekekből a füzetben találjuk Ambrosius reggeli és esteli himnuszát, továbbá Tárkányi Béla fordításában: „Te deum laudamus", „Jesu dulcis memória", „Dies irae, dies illa", „Stabat mater dolorosa". A római egyház hanyatlása és a keresztyénség Magyarországon czímű szakaszokban feltünteti a pápaság erőfeszítését, jellemzi Leót, festi az előreformátorok és reformáló zsinatok küzdelmeit, majd szól a magyarok ősvallásáról s a keresztyén vallásra való térésükről s a keresztyénség hódításáról és megerősödéséről. A második füzetben a reforinácziótól kezdve napjainkig ad érdekes szemelvényeket Luther, Melanchton és Zwingli irataiból, melyek nemcsak érdekesek a tanulóra nézve, hanem értékesek is, mert a nagy reformátorok szelleme közvetlenül nyilatkozik meg bennök. Szépen jellemzi Kálvint s ismerteti az általa folytatott reformácziót, majd „A keresztyén vallás alapvonalai" czímű munkáját Nagy Károly fordításában. Érdekes szemelvényeket találunk a „római egyház védekezése a reformáczió ellen" s „a protestantizmus belső fejlődése és átalakító hatásai a Szellemi és erkölcsi művelődés terein" czímű részekben. E szemelvényekből német és magyar egyházi íróink tollából sok értékeset tanulhatnak növendékeink. A harmadik füzetben a magyar reformáczióhoz tartozó, azt ismertető és világosító olvasmányokat találunk, melyek föltétlenül erősítésére szolgálnak a protestáns s főként a kálvinista öntudatnak. A reformáczió s a kálvini reformáczió elterjedésének okai, Szegedi István és Dávid Ferencz jellemzése, majd Bocskay, Bethlen és I. Rákóczi György élete és munkálkodása s az általuk eszközölt békekötések gyakorolnak ránk felemelő hatást. A protestáns egyházakra vonatkozó törvények, a császári rendeletek s a szenvedések világából felsorolt olvasmányok mind alkalmasak a vallási és egyházi élet emelésére és erősítésére. Az olvasmányok általában jól vannak összeválogatva, s én hiszem, hogy a füzetek alkalmas és hasznos segédeszközül fognak szolgálni az egyháztörténelem tanításánál. Melegen ajánlom a vallástanárok figyelmébe. Keresztesi Samu. BELFÖLD. Az abauji ref. lelkészegyesület feliratához. Lapunk f. évi 44-dik számában megemlékeztünk az abauji ref. lelkészegyesületnek, a lelkészi javadalom rendezésére és a lelkészi korpótlékok sürgetésére, sőt követelésére vonatkozólag a konventhez intézett feliratáról. A feliratnak egy passzusát azonban kifogásoltuk. Erre a kifogásolásra a következő megjegyzéseket vettük : „Az abauji ref. lelkészegyesületnek a konventhez intézendő felirata tartalmát, a Prot. Egyh. ós Isk. Lap szerkesztősége a lap 44-dik számában az Egyház rovatban aláírja. Ez bizonyára örömére szolgál a lelkészegyesületnek és ezt a körülményt, a mikor újabb gyűlését fogja megtartani, majd emlékezet okáért föl fogja jegyezhetni. Kifogásol azonban a feliratban egy kifejezést s azt kihagyandónak véli. Ez a kifejezés a következő: „nem ül a csúfolódók székébe, nem halad a kongreszszusok útján, hanem a hivatalos egyház körén belül emeli fel saját ügyében esdő szózatát" ; és ebből azt állapítja meg, hogy a mi lelkészegyesületünk szept. 12-én tartott gyűlésében ítélt a 18-án megtartandónak jelzett kongresszus felett. Ebből az a valóság, hogy az abauji lelkészegyesület előzetesen állást foglalt a kongresszus megtartása ellen, és erre vonatkozó álláspontját már a f. évi tavaszi gyűlésen körvonalozta és az e tárgyban felvett jegyzőkönyvét már akkor megküldötte dr. Baltazár Dezső alsószabolcshajduvidéki esperes úrhoz. Aggódva szemlélte már akkor, hogy a tervezett kongresszus meg akarja kerülni a hivatalos egyházat, a világi elemet ki akarja zárni köréből és némelyek csúfolkodtak a konventnek úgynézett bátortalan magatartása felett. Ez ellen a vélemény ellen szól az abauji lelkészegyesületnek feliratából kivett amaz idézet. Bizonyosan nem a szept. 18-án megtartandónak jelzett kongresszusnak ilyen vagy amolyan határozata ellen. Azt nem tudhatta még, hogy a kongresszus nem fogja a hivatalos egyházat kikerülni és hogy az abauji lelkészekével azonos kérelmet fog szerkeszteni. Ennek viszont csak örvendeni fognak az abauji lelkészek s felette nem fognak csúfolkodni. De hogy az eredményt a hivatalos egyház útján, a konventen szereplő hatalmas világi elem segélyével fogjuk-e elérni, vagy a kongresszusok útján, a jövő fogja megmutatni. Az abauji lelkészegyesület az előbbi útat tartotta ecldig czélravezetőnek. Oláh Péter, lelkészegyesületi elnök. * * * Kiadtuk a reflekcziót, a mely az abauji lelkészegyesület álláspontját kívánja igazolni. A nélkül azonban, hogy a dolgot kiélesíteni akarnánk, sőt épen azért, hogy kölcsönös megértésre jussunk a lelkészegyesület körül, egynehány megjegyzést hozzáfűzünk Oláh Péter lelkószegyesületi elnök úr nyilatkozatához.