Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

toka, a mely ellen támadni ellenkezik a 10-dik parancsolattal. Beszéde e részét zajos közbeszólások és tiltakozások kisérték, s a hangulat csak akkor vált az egyetemes felügyelővel szemben kedvezőbbé, a mikor a szabadgondolkodók hazafiatlan és vallásellenes törekvéseit bélyegezte meg. Baltik Frigyes püspök a megnyitó beszédnek jegyzőkönyvbe foglalását indítványozta, a gyűlés azonban ellenmondásokkal fogadván az indítványt, maga Prónay Dezső is kérte, a jegyzőkönyvek költséges voltára is tekintettel, beszédének a jegyzőkönyvből kihagyását. A megalakulás után Zsigmondy Jenő főjegyző olvasta fel az évi elnöki jelentést, a melynek egyes pontjait a gyűlés tudomásul vette, más pontjait pedig, mint tárgyalandókat, napirendre tűzte ki. Az elnöki jelentéssel kapcsolatban elhatározták, hogy feliratot intéznek a miniszterhez, az iránt, hogy a reformáczió emléknapján ne csak a tanulókat, hanem az evang. tanárokat is mentse fel az állami iskolákban a tanításon való megjelenés alól. Sztehló Kornél egyetemes ügyész a jogügyi bizottság jelentését terjesztette elő, a mely behatóan foglalkozott azokkal a törvényhozási és miniszteri intézkedésekkel, a melyek sérelmesek az autonómiára, s a melyek azt mutatják, hogy a jelenlegi kultuszkormány a felekezeti egyenjogúság terén retrográd irányt követ. Sztehló ezeket a sérelmeket memorandumba foglalta össze és a bizottság nevében azt javasolta, hogy az terjesztessék fel a kormányhoz és a törvényhozáshoz. A jogügyi bizottság eme javaslata hosszabb, keserű panaszokkal teli vitát eredményezett. Szentiványi Árpád kerületi felügyelő ellene volt a feliratnak, mert az autonomia sérelmét seholsem látja, (Elég baj ! Szerk.) és a memorandum igazságtalanul vádolja a kultuszminiszter^?!). Oyurátz Ferenez ép, az ellenkező véleményen van. Sérelmeink tényleg megvannak, s azok ellen tiltakozni nemcsak joga, de kötelessége az egyetemes gyűlésnek. A memorandum tehát a közös bizottság útján felterjesztendő. Szeberényi Lajos Zsigmond pártolja a felterjesztést; de mivel a sérelmek általában az iskolák körében merülnek fel, azok megszüntetése végett sürgetni kell az összes iskolák államosítását. Laszkáry Gyula szerint az 1907. XXVII. t.-cz. 35. §-a tényleg nagy mértékben sérti az egyenlőséget és viszonosságot, kívánta tehát a memorandum felterjesztését. Hevessy Bertalannak, Haviár Dánielnek ós Scholtz Ödönnek a feliratot pártoló beszédei után Zsilinszky Mihály bányakerületi felügyelő emelkedett szólásra s hosszabb beszédben, konkrét adatokkal mutatott reá a jelenlegi kultuszkormány retrográd irányzatára. Ahhoz, hogy a felirat némely passzusai sirníttassanak, hozzájárul ugyan, de ahhoz, hogy belőle a retrográd irányzatra vonatkozó megjegyzés kihagyassék, egyáltalában nem. Meskó László államtitkár tagadja a retrográd irányzatot és a kultuszminiszternek a 48. XX. 2. §-ára vonatkozólag a közös bizottsághoz intézett válaszát is úgy magyarázta, hogy a miniszter igenis hajlandó a sérelmek orvoslására. Hogy a képviselőház küldöttségileg vett részt az Urnapi körmenetben, annak egyszerű oka csak az (?!!), hogy arra meghívót kapott. Ha a prot. egyház is meghívja a Házat a maga ünnepére, a Ház azokon is képviseltetni fogja magát (?!). Veress József szintén a feliratot pártolta s csupán annak némely kifejezését kívánta szelídíteni. A gyűlés, Sztehló Kornél záró felszólalása után, elfogadta a feliratra vonatkozó indítványt s a Sztehló által készített memorandumot és elhatározta, hogy azt, némely kitételek szelidítésével, felterjeszti a kormányhoz, a törvényhozáshoz és egyszersmind átteszi a protestáns közös bizottsághoz is. A második napi, okt. 24-diki ülés még izgalmasabb volt, mint az első napi. Legelőször Zsigmondy Jenő főjegyző ismertette a kultuszminiszternek a 48. XX. végrehajtása módozataira vonatkozó leiratát, s azt a felhívást, hogy az evang. egyház jelölje meg azt a szervet, a mellyel a dotáczióra vonatkozó törvényjavaslat tárgyában érintkezhetik. Az egyetemes gyűlés ilyen szervnek a prot közös-bizottságot jelölte meg, a melyben az evang. tagok számának négygyei szaporítását is kimondta, a következő napi ülésre tűzvén ki a négy tag megválasztását. Sztehló Kornél a prot. közös-bizottságnak amaz intézkedéséről számolt be, a melyet a protestánsoknak a r. kath. egyház javára történő megadóztatása adatainak összegyűjtése iránt tett. A gyűlés helyeslőleg vette tudomásul az intézkedést és egyszersmind a leghatározottabban elitélte Hammersberg László egyházfelügyelőnek e miatt Zelenka Pál püspök ellen intézett támadását. Az egyet, ügyész által referált gyülekezeti sérelmi ügyeket a közös-bizottsághoz tették át. Ezek után Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő emelkedett szólásra, hogy az előző nap elhangzott elnöki megnyitó egy pontjára nézve felvilágosítást kérjen. Eleve kijelentette, hogy a szekularizáczió kérdésének vitatásába nem kiván belemenni, de kell, hogy az egyház e fontos kérdés körében világos álláspontra helyezkedjék a róm. kath. egyház kezében levő vagyon jogi természetét illetőleg. Az elnöki megnyitó a szekularizácziót olyképen mutatta fel, mintha az a r. kath. egyház privát vagyona ellen irányulna. Tisztában kell tehát lennünk a felől, hogy a r. kath. egyház kezében levő vagyon r. kath. vagyon-e vagy pedig államvagyon ; mert ha államvagyon, akkor, nem ugyan a r. kath. egyházzal, hanem az állammal szemben, arra vonatkozólag nekünk i-s jogos igényeink lehetnek. Kérdi tehát az elnöktől, hogy kit tart a róm. kath. egyház kezében levő vagyon jogos tulajdonosának? Báró Prónay Dezső nyomban felelt Zsilinszky kérdésére és hosszabb vagyonjog-történeti fejtegetések után kijelentette, hogy az a tulajdonos, a kinek nevén a vagyon telekkönyvileg áll. Hogy a róm. kath. egyház kezén levő vagyonból mi az, a mi állami és mi az, a mi privát eredetű, nem keresi, mert ezzel még a kiküldött állami bizottság sem tudott tisztába jönni; előtte az a döntő, hogy a vagyon kinek a nevén áll a telekkönyvben. S mivel a r. kath. egyház nevén áll, tehát az övé is a vagyon és szerencsétlenségnek tartaná annak elkobzását. Prónay beszédét és annak a r. kath. egyház kezén levő vagyon jogi természetét illető felfogását oly zajos ellenmondások kisérték, hogy Prónay egy ízben kénytelen is volt beszédét félbeszakítani, annak bevégzése után pedig, lelkében teljesen felindulva, elhagyta az elnöki széket. Kis idő múlva újra megkezdődvén a tanácskozás, Sztehló Kornél és Meskó László a tárgynak a napirendről levételét indítványozták. Szentiványi Árpád helytelenítette Zsilinszky felszólalását, szavait és egy közbeszólásra adott nagyon is világias riposztját azonban elnyomták a zajos ellenmondások. Zsilinszky Mihály végül ismét kijelentette, hogy felszólalásával nem a szekularizáczió kérdését kívánta szőnyegre hozni, hanem csupán az elnöknek a papi vagyonjogi természetére vonatkozó álláspontjával kivánt tisztába jönni. A radikálizmusnak az elnök által hangoztatott vádját visszautasította és ajánlotta, hogy ilyen kérdések tárgyalásánál se a szenvedély, se a pártpolitikai felfogások ne szerepeljenek. S ezzel a kérdés le is vétetett a napirendről.