Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

A klerikális sajtó nem téved, a mikor azt mondja, hogy „meggondoltam magam": csak a magam meggondolásának az időpontjára nézve csalatkozik. Ennek időpontja ugyanis a szekularizáczió kérdésének felvetése előtti időre esik; határozottsága pedig erős bástyafal a módosulás és változás lehetősége ellen. A szekularizáczió kérdését az országos ref. lelkészegyesület ezidőszerint még mint tanulmány tárgyat kezeli; de úgy hiszem, nem csalatkozom, ha azt remélem, hogy mikor határozat tárgya leend, ugyanazt a formát nyeri, a melyet én nálam nyert: mert így nem jelent tulajdonjog-fosztást; sőt a tulajdonjog megzavart rendjét állítja helyre s a viszonosság és egyenlőség törvényi elvének diadalát fogja jelenteni. Dr. Baltazár Dezső. * * * Dr. Balt;)zár Dezső e nyilatkozatához a következő megjegyzéseket fűzzük: 1. A kinek van füle a hallásra és szeme a látásra, hallhatja és láthatja e nyilatkozatból, hogy mit akar a lelkészegyesület. Láthatja mindenki (ha csak készakarva nem akar látni), hogy dr. Baltazár Dezső egyéni felfogása és a lelkészi kongresszus hivatalos álláspontja között igen nagy a különbség. Dr. Baltazár az állami eredetű egyházi javak bevonását kivánja. nem is egyházi, hanem magasabb nemzetgazdasági és szocziális szempontokból; a lelkészi kongresszus pedig csak a 48. XX. becsületes végrehajtását követeli, az állami eredetű egyházi javak szekularizácziója nélkül, de a hathatósabb állami felügyelet biztosításával és a vagyon jövedelmének a nemzet javát szolgáló egyházi és iskolai közczélokra fordításával. S a mikor a lelkészi kongresszus' ezt követeli, nem gáncsot és kárhoztiltást, hanem dicséretet kellene, hogy érdemeljen, nemcsak a hivatalos protestáns egyház, hanem még a római katholikusok részéről is. 2. Dr. Baltazár Dezsőnek az állami eredetű egyházi javak szekularizácziójára vonatkozó egyéni véleményét tiszteletben tartjuk, annyival is inkább, mivel meg vagyunk győződve a felől, hogy törekvésében csakugyan nem a mások többje iránt való irigység ösztönzi lelkét. Nincs semmi kifogásunk az ellen sem, hogy véleményének megnyerni igyekezzék „a magyar liberális közvéleményt". Egyet azonban komolyan kérünk a lelkészegyesület elnökétől, és ez az, hogy véleményének elfogadtatására csak „a liberális közvélemény" körében törekedjék, de az akczió vezetőjéül ne igyekezzék felhasználni a lelkészegyesületet. A mint a 48. XX. végrehajtására vonatkozó határozati javaslat bevezetésében, majd az a felett és a Kutas Bálint indítványa felett megindult vitában is felmutattam, a szekularizáczió és a 48. XX. végrehajtása nem tartoznak együvé, sőt, a felekezeti háborúság elkerülése végett, gondosan elkülönítendők egymástól, A 48. XX. becsületes végrehajtásának követelése joga és kötelessége a lelkészegyesületnek, — a szekularizáczió sürgetése azonban, még. a dr. Baltazár által értelmezett alakban is, nem lehet feladata az egyesületnek, annál kevésbé, mert, a mint a tények mutatják, ellenfeleink azonnal az irigység és az egyházrablás vádját sütik reánk s mesterséges lármájukkal és szemfényvesztő ügyességükkel nemcsak a gondolkozni nem szerető nagy tömegnek, hanem még a saját egyházi vezetőinknek a fejét is megzavarják és tiszta látásukat elhomályosítják. A szekularizáczió követelését hagyjuk azért arra a „liberális közvéleményre", de a lelkészegyesület feladatai közé ne sorozzuk. Én a lelkészegyesületnek, daczára az ellene emelt vádaknak és daczára annak az ódiumnak, a melyet az érdekében kifejtett tevékenységem folytán itt-ott magamra vontam: őszinte híve vagyok, mert az az édes reménység táplál, hogy az egyesület a maga komoly és a saját maga által megalkotott keretben tartott munkálkodása által nagy áldására szolgál egyházunknak. De épen ezért káros dolognak tartanám, ha a lelkészegyesület, túllépve határait, oly kérdések megoldásába bocsátkoznék, a melyek feladatán kivül esnek és a szoros értelemben vett társadalmi és állampolitikai élet hatáskörébe tartoznak. Hamar István, szerkesztő. BELFÖLD. A ref. egyetemes konvent ülései. (Folyt, és vége.) A 24-diki ülésen, az elnökség javaslata alapján, megválasztották az adóalapi végrehajtó-bizottságok elnökeit. Megválasztattak, Dunamellékről: Lévay Lajos, Sógor Endre, Bagossy Károly, r

Csontos Andor; Dunántúlról: Antal Lajos, Kutassy Ferencz, Mórócz Mihály, Mosonyi Sándor; Erdélyből: Jancsó Sándor, Józsa Sándor, Lénárt József, Péter Károly; Tiszáninnenröl: Vadászy Pál, Nagy Ignácz, Ragályi Béla, Révész Kálmán; Tiszántúlról: Andrássy Kálmán, György Endre, Pap Imre, Török Imre. Kenessey Béla a közalapi végrehajtó-bizottság nevében a közalapi jövedelmek miként leendő felosztására vonatkozólag tett javaslatot, a mit a konvent el is fogadott. Dókus Ernő a közalapi hely építtetése ügyében kiküldött bizottság javaslatát mutatta be, a központi előadó személyére és javadalmazására vonatkozólag. Megválasztásra dr. Baksa Lajos konventi tagot, Szeged város rendőrkapitányát hozta javaslatba. Javadalmát évi 12,000 koronában cs 4000 kor. lakáspénzben kivánta megállapi-