Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-03 / 5. szám

Ötvenedik évfolyam. 5-dik szám. Budapest, 1907. február 3. PROTESTÁNS" EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó cs felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, elólizelési cs hirUctcsi díjak síb. intúzendök. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillír. TARTALOM. Vezérczikk: Egyházi törvényeink „szentesítése". Pokoly József. — Országos Református Lelkészi Egyesület. Morvay Ferencz. — Iskolaügy: Felhívás a hazai ev. ref. tanítósághoz. Simon Károly. — Belföld: Az ország 1905. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Misszióügy: Kultura és keresztyénség. Takaró Géza. — Külföld: A német képviselőválasztás tanulsága. H. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések. Egyházi törvényeink „szentesítése". A ref. zsinat által alkotott egyházi törvények legfelsőbb jóváhagyása körül a jelenlegi kormány által követett s az eddigitől eltérő új eljárás élénk eszmecserére adott alkalmat úgy a zsinaton, mint a sajtóban. Es ez természetes is, mivel régi gyakorlatnak indokolatlan megváltoztatása nem jelentéktelen dolog. Különösen nem, ha a változtatás oly fontos és kényes területen merül fel, mint az egyház és állam közötti viszony, és oly államban, hol a felekezeti egyenjogúság, minden írott törvény daczára is, nem érvényesülhet teljesen. Vegyük még ezekhez azt is, hogy a való életben, épen a kormány részéről, merültek fel egyes jelenségek, melyek a felekezetközi egyensúlyra nézve nem kedvezők. Mind ezek együtt érthetővé teszik, ha a kormány új eljárása nemcsak feltűnést kelt, hanem egyszersmind nyugtalanságot is okoz. ily körűim ínyek között igen kivánatos a bennünket oly közelről érintő kérdés tisztázása. És azt hiszem, hogy nem végzek felesleges munkát, mikor e tisztázáshoz hozzájárulok. Teszem pedig ezt annyival inkább, mivel a tárgy körül kifejlett eszmecsere mindkét oldalán több oly mozzanatot látok, a melyeknek kiemelése, eliminálása, felettébb szükséges az oly annyira kivánatos tisztánlátás és megnyugvás érdekében. Miután a tényállás mindenek előtt egészen ismeretes, kerülöm annak ismétlését. De annál nagyobb súlyt fektetek annak hangsúlyozására, hogy az egyházi törvények legfelsőbb jóváhagyásának joga egyedül és kizárólag a legfőbb felügyeleti felségjog folyománya. £ Ez utóbbinak hangsúl yozása azért szükséges, mive már a zsinaton is igen erősen kidomborodott egyik oldalról a „királyi jog" emlegetése, de még inkább azért, mert épen ezen lap 2. számában a felségnek oly jogok tulajdoníttattak, a melyek ellen, autonomiánk érdekében, őseink folyvást küzdöttek s küzdeni nekünk is kötelességünk volna, ha illetékes helyen hangoztatnák azokat. A kérdés átlátszó tisztasága érdekében vissza kell utasítanunk minden olyan felfogást, mintha a király a prot. egyházak törvényhozásában, az egyház törvényes képviselete, a zsinat mellett egyenjogú társtényező, „a törvényhozás másik faktora" volna. Hiszen ez azt jelentené, hogy az egyházunk ügyeiben való intézkedésre egyedül jogosult egyházi hatalom, az „ecclesiastica potestas", meg van osztva az egyház és az államfő, vagyis az egyház és állam között. Pedig a mi autonomiánk jellege épen abban van, hogy az „ecclesiastica potestas" mindenestől fogva, a maga teljességében, az egyház tulajdona s abból az uralkodó sem személyesen, sem királyi méltóságánál fogva, nem bír csak egy szemernyit sem. A XVIII. századbeli magyar királyok, sőt a pátens idejében a jelenlegi uralkodó is, egyházfőséget vindikáltak maguknak egyházainkkal szemben. De mi eme törekvésnek mindig ellentállottunk s jogainkat, illetőleg autonómiánkat megvédelmeztük a konzisztoriális egyházalkotmány kovászával szemben. Az 1790/1. évi 26. t.-czikk ennek egyik törvényes bizonysága, s a pátens visszavetése a másik történelmi dokumentum. A ki a magyar királyt a magyar prot. egyházak törvényhozása egyik faktorának állítja, az ellentétbe kerül ¥ Vegyünk orosz teát, rumot, likő?t Schnitzer Mór teaüzletében BUDAPEST, VI., Váczi-körút 9. Alapíttatott 1850. Jf *