Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-27 / 4. szám

Újabban megjelent müvek. Szerkesztőségünkhöz újabban a következő megjelent munkák küldettek be: Bibliai tanulmányok. Badácsi György sárospataki theol. akadémiai tanár. I-ső kötet. 8°. 170 oldal. Ára fűzve 2 korona. Kapható szerzőnél. Tárcza rovatunkban mutatványt közlünk belőle. Papi dolgozatok. I. kötet. Halotti imádságok. írta Jánosi Zoltán debreczeni ref. lelkész. 8°. 235 oldal. Ára díszes vászonkötésben 6 kor. Kapható Hegedűs és Sándor könyvkiadóknál Debreczenben. Ismertetésükről gondoskodunk. EGYHÁZ. Lelkész választások. A Filó Lajos elhunytával megüresedett lelkészi állást f. hó 20-án, illetve 21-én töltötte be a nagykőrösi ref. gyülekezet. Először meghívás utján próbálták betölteni a lelkészi állást, ez azonban nem sikerült s így ki kellett hirdetni a pályázatot. Tizennégyen adták be pályázatukat s ezek közül kellett kiválasztani a gyülekezetnek azt, a kit Filó Lajos örökére méltónak ítélt. A sok jelölt köziil nem volt könnyű a választás, a mit mutat az is, hogy az első szavazáson egyik jelölt sem tudott abszolút szótöbbséget nyerni. A jelöltek közül Bakó József kenesei lelkész, országgyűlési képviselő, Molnár Albert fóthi és Biczó Pál kosdi lelkészek kaptak jelentékeny szavazatot. Mivel az első szavazás nem vezetett eredményre, a választást vezető bizottság f. hó 21-re szűkebb körű szavazást rendelt el Bakó József és Molnár Albert között, a melynek eredménye az lett, hogy Molnár Albert 640 szavazatával szemben 754 szavazattal Bakó József választatott meg. — Az orczi-i (Belső-Somogy) ref. gyülekezet Bús József piskói lelkészt választotta meg lelkipásztorává. Kun Bertalan ünneplése. A tiszáninneni ref. egyházkerület püspöke: Kun Bertalan, f. hó 21-én töltötte be élete 90-dik esztendejét. Az agg pátriárka 65 év óta áll az Úr szolgálatában, s e nagy időből 40 esztendő óta ül a kerület püspöki székén és mint hivatalára nézve legidősebb püspök, 23 év óta lelkészelnöke a konventnek. Valóban különös kegyelme az Istennek az a testi és lelki erő, a mellyel a magas kor és a tisztségeivel együtt járó sok munka daczára még ma is rendelkezik. Miskolczi gyülekezete s a kerület egyházi és iskolai hatóságai szivélyes ünneplésben részesítették az ősz pátriárkát a nagy évforduló alkalmából. — Igaz tisztelettel és ragaszkodással kívánjuk neki mi is, hogy a kegyelemnek Istene maradjon az ő hűséges szolgájával továbbra is! A könyörületes szívekhez! Megindulva olvastunk egy felhívást a Pesti Hirlap f. hó 24-diki számában, s ezt a felhívást mi is megismételjük, appellálván vele olvasóink könyörületes szívére. Az említett felhívás írója a felől ad hírt, hogy Újpesten egy 90 esztendős özvegy ref. lelkészné nyomorog, rokonok nélkül, mindenektől elhagyatva. Krizsán József volt veszprémi, majd tabi ref. lelkész özvegye ez a nyomorgó matróna. A szegény asszonyt rokonai vitték Újpestre. Rokonai azonban elhaltak mellőle s egy év óta már csak az a 33 kor. 60 fillér az összes jövedelme, a melyet az egyházmegyei özvegy - árva - gyámintézettől húz. Kilenczven esztendő terhével, szerető szívek nélkül ezen a kegydíjon élni valóban rettenetes nyomorúság. A könyörületes szivekhez fordulunk tehát, azzal a kéréssel, hogy ha már a hivatalos gyámintézetek nem tudnak segíteni a szegény öreg asszonyon, — segítsünk legalább rajta egyháztársadalmilag. Mi már elküldtük czímére a magunk filléreit. Szeretettel kérjük olvasóinkat is, hogy cselekedjenek hozzánk hasonlólag. A szegény agg nő czíme: Özvegy Krizsán Józsefné, Újpest. Mező-u. 3. Hegedűs Sándor emlékezete. A dunántúli ref. egyházkerület, f. hó 31-dikére Komáromba összehívott rendkívüli közgyűlésével kapcsolatban, ugyanazon napon, d. e. 10 órakor tartja meg elhunyt főgondnoka: Hegedűs Sándor gyász-emlékünnepélyét. Az ó-budai ref. egyházban, a hozzánk beküldött évi jelentés szerint, a lefolyt 1906. évben az egyháztagok száma 2485 volt. Született 81, meghalt 51, konfirmált 28, hozzánk áttért 1, tőlünk kitért 3 egyén, eskettetett 11 pár. Bevétel volt 13,378 K 1 f., kiadás 9326 K 71 f., pénztári maradvány 4051 K 30 fillér, a mely az 1905. évi vagyonállapottal szemben 109 K 93 f. emelkedést mutat. Mint ritka dolgot jegyezhetjük fel, hogy a kivetett egyházi adóból és a domesztikai járulékokból mindössze csak 179 K 80 fillér maradt hátralékban. A junktim. Az „Alkotmány" cz. néppárti napilap nagy elismeréssel adózik gróf Ápponyi Albert kultuszminiszternek a kultuszvita'során tett ama kijelentéséért, hogy a prot. egyházaknak kilátásba helyezett 3 millió kor. segély biztosítására vonatkozó törvényjavaslatot majd csak akkor fogja benyújtani, ha az egyházak ügyének az a párhuzamos rendezése, a melyre törekszik, olyan stádiumba jutott, hogy annak egyértelműséggel és teljes harmóniában való elfogadása a képviselőházban is biztosítva lesz. Konstatálja tehát az „Alkotmány", hogy a prot. egyházak segélyezése és a r. kath. egyház ügyeinek az 1848. XX. alapján való rendezése junktimban vannak egymással. Ezzel a junktimmal majd legközelebb foglalkozni fogunk; most azonban csak az „Alkotmány"nak s vele együtt a néppártnak akarunk valamit válaszolni entrefiléje végső soraira. Az „Alkotmány" ugyanis örvend azon, hogy a miniszter a protestáns ügyek rendezésével kapcsolta össze a r. kath. ügyek rendezését. De csak azért örvend, mert ha így lesz, „akkor — úgymond — nem félünk, hogy ismét csak a remény és Ígéretek kátyújában fogunk megfenekleni; mert a protestánsok még mindig dűlőre tudták vinni a maguk ügyeit és kívánságait. A párhuzamos rendezés tehát majd csak magával ránt minket is a stagnálásból". — Erre a dicséret mezébe burkolt vádra csak azt feleljük, hogy ha mi protestánsok zörgettünk, ennek megvolt és megvan az igaz, a jogos alapja; és ha valamit sikerült elérnünk, csak azért történhetett, mert igaz és jogos alapon állottunk. Hogy azonban most görcsösen ragaszkodik a klerikalizmus az 1848. XX-hoz, a melyre pedig még csak nemrégen is anathemát és delendumot kiáltott, s hogy most ennek a törvénynek a révén az állam nyakába akarja akasztani azokat a terheket, a melyeket a főpapságnak és az egyháztagoknak kellene viselniök, — az már sem az igazságnak, sem a jogosságnak az ismérveit nem hordja magán, hanem csak ügyes jezsuita furfang. Mi hangoztatjuk igaz és jogos követeléseinket ezután is; de vegye tudomásul az „Alkotmány", hogy nem a junktimmal, hanem a junktim nélkül, mert semmi hajlandóságunk sincs arra, hogy a gesztenyét mi kapargassuk ki a tűzből a klerikalizmus számára és újabb milliókat szorítsunk ki az államvagyonból a temérdek milliókkal rendelkező „szegény és nyomorgó" r. kath. papságnak, s mindezeknek a millióknak a ráadásául pedig megcsináljuk azt az autonomiát, a mely után a klerikális urak vágyakoznak.