Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-29 / 39. szám
nap emlékeül egy díszes kivitelű albumot nyújtott át neki, mely első két lapján a gondnok és esperes urak, többi lapjain az egyházmegye lelkészi ós világi tanácsbiráinak s tisztviselőinek, az egyes lelkészeknek s a tanítótestület két képviselőjének fényképeit foglalja magában. A világi tanácsbirák részéről Vásárhelyi Géza legidősebb tanácsbiró köszöntötte az ünnepelt férfiút. Majd Forgács Endre sárbogárdi lelkósztársunk — „a traktus poétája" — adta elő nagy hatást keltett alkalmi költeményét, mely zajos tapsokat aratott. Végül gondnokunk ragadta meg a szót, mély háláját fejezve ki a rá nézve megbecsüllietetetlen megtiszteltetésért s a kedes ajándékért ; ígéretet téve, hogy ezentúl is igyekezni fog egyházunk s közelebbről egyházmegyénk javára minél hathatósabban közreműködni. A közgyűlés s az ünneplő közönség szíves óváczióban részesíté a jubiláns gondnok urat, a kit ezenkívül meleghangú sürgönyökben üdvözöltek : a dunamelléki egyházkerület összes esperesei, valamint Baksay Sándor püspök és Darányi Ignácz főgondnok urak is. Ez üdvözlő sürgönyök egyenkint felolvastatván, meg-megújuló éljenzés lőn rájok a visszhang a közgyűlés részéről. A napirendre térve, következett esperesünk szokott évi jelentése, melyet mindig nagy érdeklődéssel hallgatunk végig. Az esperesi jelentés az újabb egyházi törvényekből folyó teendőket sorolja fel egész részletességgel. Hosszasan foglalkozik a lelkészi nyugdíjintézetről szóló törvénnyel, s az ennek folytán a lelkészi karra háramló nagy terhet igen reális világításba állítja, midőn ezeket mondja: „A lelkészi fizetés már eddig is levonásokkal, különféle újabb adókkal tetemesen csökkentve van. Az egyházpolitikai törvény a stólák törlésével, kivonatdijak elmaradásával nagy levonást tett a papi fizetéseken. Az egyházmegyei, különösen az országos gyámintézet, belépési és évi járulékaival állandó teherként nehezül a lelkészekre ; konviktus-járulékot minden lelkész fizet; az új törvény a lelkészi konvencziót egyházi adóval terheli; most ezekre jön a nyugdíjintézet nagy terhe. Ezeknek fedezése után ház-fentartásra, gyermekneveltetésre a legszerényebb számítás szerint sem marad elegendő fedezeti összeg. Tiszteletteljes kérésünk tehát — mondja tovább az esperesi jelentés — hogy azon 400,000 koronából, melyet az állam évenkint a nyugdíjintézet számára felajánlott és adni fog, legalább 200,000 korona fordíttassék a lelkészi fizetés könnyítésére.." Ezután áttér a jelentés az egyházmegye életének rövid vázolására, felsorolva a hiányokat s beszámolva az örvendetes jelenségekkel. Kiemeli, hogy a kebelbeli egyházak ez évben — püspök úr felhívására — 456 koronát gyűjtöttek a tűzvész által elpusztult Szádelö felsegítésére. Továbbá táblás kimutatásban tünteti fel az egyházi és iskolai ügyek előbb vitelére tett kiadásokat és adakozásokat, melyek teljes összege 48,721 kor. Részletezve ez összeget: perselypénz czímén befolyt 251 kor., Isten dicsőségére 1940 kor., állami adó után kivetett összeg 1983 korona, egyesek adománya 13,446 korona, építkezésre fordíttatott 19,219 korona, testvéregyházak felsegítésére adatott 630 korona. Az egyházmegye népessége a szórványokkal együtt 40,464 lélek. A szülöttek száma volt a mult évben 1277, a halottaké 942 ; házasságot kötött 338 pár; ezek közül három pár egyházi áldásban nem részesült; konfirmált 710 növendék. E lelkes éljenzéssel fogadott esperesi jelentés után, alulírt előadásában, az egyházkerületi rendszabályjavaslat vétetett tárgyalás alá. Az egyházmegyei értekezletek által már alaposan megbeszélt s előkészített ügyekkel elég gyorsan is végeztünk, kivéve az egyházi adózás és nyugdíjintézet kérdését, mely ezúttal is élénk izgalmat okozott s már-már háttérbe szorítani látszott minden más, szőnyegen levő ügyet. Áz adócsökkentési segélyre vonatkozólag többen hangsúlyoztuk, hogy vérmes reményeket ahhoz fűzni nem igen lehet; mert hogy abból a többfelé osztandó három milliónyi államsegélyből minden nagyobb terhet emelő egyházat kivétel nélkül fel lehessen segíteni: ezt a legnagyobb optimizmussal sem lehet remélni. De azért még sem szabad letenni arról, hogy a legégetőbb bajok mégis csak orvosolva lesznek s legalább az erőtelenebb egyházak mégis csak meg lesznek mentve az összeroskadástól. A nyugdíjintézet dolgát is meg-meghányták-vetették egyesek, s ismételve hangoztatták, hogy a belépési járulékok mindenesetre az államsegélyből fedeztessenek; valamint tiltakoztak minden jogcsorbítás ellen, mely a VII. t.-cz. ismert 19. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezésnek betűszerinti végrehajtásából származhatnék. De minderről tudósításom első részében részletesen szólottam már. Itt röviden még csak azt említem meg, hogy az egyházkerületi rendszabályjavaslatot, alig valami változtatással, egész terjedelmében elfogadta a közgyűlés; az utasításokból kifolyólag pedig megtett minden intézkedést, pontról-pontra figyelmeztetve az egyházakat, lelkészeket az új törvény életbeléptetésével rájok váró feladatokra. Megválasztotta a nyugdíjbizottságot is, pénzkezelővé esperes urat kérte fel, míg az ú. n. egyházmegyei kiküldöttségbe rendes ragul Báthory Dániel, egyházmegyei s kerületi tanácsbirót, póttagul Urházy Sándor kápolnásnyéki lelkészt választotta be. Az egyházközségi presbiterek s az egyházmegyei tanácsbirák létszámát az eddigiekben állapította meg. A különféle szabályrendeletek elkészítésével egy bizottságot bízott meg. A szórványok beosztására nézve az egyházaknak utasítást adott. A gyülekezeteket felhívta a nyugdíjintézeti 2°/0 ~n a k a költségvetésükbe leendő felvételére, hivatkozással arra, hogy mint a tanítók nyugdíjintézetére az iskolafentartó testületek, hozzák meg áldozatukat a lelkészi állást fentartó egyházak a lelkész-nyugdíjintézet czéljára is. A közgyűlés egyéb tárgyai közül futólag még csak a következőket említem fel. A misszió-bizottság terjedelmes jelentést nyújtott be, melynek a konvent által kiadott rovatos kimutatásra és utazási naplóra vonatkozólag tett észrevételét és javaslatát a közgyűlés is magáévá tette. A tanítók stólájának rendezése a gyűlés polgári rendű tagjai részéről ellenzéssel találkozott s e tekintetben a radikális reformtól óvakodott is a közgyűlés s csak nagyon mérsékelt díjakat állapított meg, mint már mult évi közgyűlésünkön a lelkészek stóláját illetőleg is. A különféle segélyalapokhoz több lelkész-társunk folyamodott azon az okon, hogy 2—3 gyermek taníttatása s neveltetésének költségét a maguk erején megnem bírják. Tökesegélyért 3 egyház nyújtotta be felszerelt kérvényét. A közgyűlés első helyen a csabdi egyházat ajánlja, mely paplak- s templom-renoválás czéljára 8000 K tőke-segélyt kér. Második helyen hozza javaslatba a váli egyházat, mely új templom építésére 20,000 kor. tőkét, harmadik helyen pedig Iváncsát, mely ugyancsak új templom építésére szintén 20,000 koronányi tőkesegélyt kér. A tanítók közül egyszerre nyolczan esküdtek fel, a zsinati törvények értelmében, a közgyűlés szine előtt. Egyházkerületi képviselökül Mészöly Győző alcsúthi lelkész és dr. Szüts Gedeon egyházmegyei ügyész, székesfehérvári ügyvéd ; póttagokul Nyikos Lajos dobozi lelkész és Végh János vil. tanácsbiró s közjegyző választattak meg. A kisebb ügyeken gyorsan átsuhanva, már-már
