Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-27 / 4. szám
az egyházpolitikai törvények óta „a magyar államjog s főként a közigazgatási jog felette fontos részének tekint hető". S itt szerencsésen egyesül az íróban a magyar jogász alapossága és határozottsága a meleg ev. egyházszeretettel a közigazgatás összes ágaiban. Művét a hit, vallás, egyház, egyházjog és annak irodalma bevezető kérdései után két nagy könyvre osztotta, a melyeknek elsejében az alkotmánytörténetet, jogforrásokat s az egyház és állam, valamint a felekezetek közötti viszonyt, — s másikában a zsinati törvény (alkotmány) beosztását követve, az evang. egyház alkotmányát és közigazgatását tárgyalja. Legeredetibb s teljesen új nyomokon halad a második könyv, a melynek a szabályrendeletekből készült „lelkészválasztásról" szóló nagy része külön tanulmány alakjában a minap a Schling-Griedberg-féle „Deutsche Zeitschrift fiir Kirchenrecht" szakfolyóirat XVII. évf. 1. s következő füzeteiben német nyelven is megjelent. A testes mű használatát rendkívül megkönnyíti a végén XIX lapon található „betűrendes tárgymutató", a melynek gondos és minden tekintetben megbízható elkészítéséért hálával tartozhatik neki a szakember és a művelt laikus olvasó egyaránt. A „Rövidítések" is igen czélszerűen vannak felsorolva. Eveken át szemtanúi voltunk e nagy mű keletkezésének, a mellyel szerző hatalmas útbaigazító vezérfonalat és tájékoztatót adott az ev. egyház életében forgolódó lelkész és felügyelő kezébe, s a mellyel csakugyan méltóképen lerótta a magyar evang. egyház iránti hálaérzetét, a mely egyház — ma már egyetlen jogi főiskoláján — tíz évvel azelőtt az egyházjog és jogtörténet tanszékére hívta meg s az önkormányzati igazgatás valamennyi fokozatán számtalanszor bizalmával tisztelte meg. Nem lehet czélunk e nagy mű szakszerű bírálata, a mit más illetékesebb szakférfiakra kell bíznunk.* Csak jelezni akartuk a mű megjelenését s mintegy megjelölni annak külső technikáját. A midőn még megyjegyzem, hogy a művet a lelkészek, tanítók és theologusok a szerzőnél Eperjesen 10 koronáért kaphatják meg, s a mű megírásáért a legteljesebb elismeréssel adózom, Őszinte örömmel — az írónak legbecsesebb jutalma gyanánt — felhívom reá az olvasók szíves érdeklődését s a szakférfiak jóakaratú bírálatát. Olvassák és tanulmányozzák szorgalmasan magyar hazánk és evang. egyházunk javára és boldogulására. A szerzőnek tíz éves fáradozása mindenképen megérdemli e jutalmat. Sz. M. * A mű beható és szakszerű ismertetésére szívesen ad helyet a Szerk. BELFÖLD Az ország 1905. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai, (Folytatás.) A felekezetileg vegyesházasságok száma 18,032-t tett ez évben, az összes házasságoknak 10'57%'át; de míg az anyaországban H'92% volt a vegyesházasságok aránya, a társországokban ez arányszám csak 1"95%A vegyesházasságok arányszáma általában véve folytonos emelkedést mutat; az utolsó 25 óv alatt 7'2Q°/0 -YÓ\ 10'577o'r a emelkedett fel. A felekezetek mind nagyobb keveredésének, különösen a városokban, továbbá a szabadabb gondolkodás terjedésének egyaránt része van abban, hogy a vegyesházasságok aránya növekszik; de hogy a polgári házasság behozatala — mondja a jelentés — is növelte a vegyesházasságok számát, az a fentebbi táblázatból világosan kitűnt, mert az arányszám emelkedése a polgári házasság behozatalának első öt évében a legerősebb. Igen, ez áll; de még sem oly arányban, mint hirdetve volt, s a még sem oly nagy emelkedést a jelenlegi kulturális és közlekedési viszonyok mellett valószínűleg egyébként is elértük volna. A nemzetiségileg vegyesházasságok csekély száma pedig épen az ellenkezőt bizonyítja, különösen azt, hogy a nyelvi különbség sokkal erősebb válaszfal az emberek között, mint a vallás különbözősége, mely válaszfalat eddig a polgári házasság behozatalának sem sikerült ledönteni; s nem is fog sikerülni, mert azt csak a magyar nyelv és a magyar kulturának intenzivebb és nagyobb terjedése döntheti le, ez pedig független a polgári házasságtól. Addig, míg lehet hazánkban oly felekezet és oly számos iskola, mely ridegen elzárkózhatik a magyar nemzeti nyelvtől és kultúrától, ne is beszéljünk e tekintetben konszolidáczióról, s nevetséges, önmagát és mást ámító az olyan politika, mely e tekintetben a csekély különbözetet már nagy eredménynek tünteti fel. Báró Bánffynak e tekintetben tökéletes igaza van. Leggyakoribbak a vegyesházasságok a róm. kath. és az ev. ref. (6207), továbbá a róm. kath. és az ág. h. ev. (3004) között; e két kombináczió maga több, mint felét teszi az összes vegyesházasságoknak. A keresztyénizraelita házasságok száma 480 volt; 20-szal kevesebb, mint az előző évben. A születendő gyermekek vallására nézve az anyaországban a vegyesházasságoknak 25'9%"ában történt szabályszerű megegyezés; ha pedig a római és görög katholikusok között kötött házasságokat, a melyek egyházi szempontból nem tekintetnek vegyesházasságoknak, figyelmen kivül hagyjuk, az esetek 29'9%-ában létesült megegyezés. A vegyesházasságra lépők mind sűrűbben élnek e jogukkal. A polgári házasság első esztendejében, 1896-ban, a vegyesházasságoknak csak 17°/o_ ában kötöttek megegyezést, azóta ez arányszám folytonos emelkedéssel a 30%-ot is majdnem elérte.
