Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-22 / 38. szám

A választmány megalakítása, hogy a kerületek jelöltjeiket megállapíthassák, a második napi ülés első pontjául tűzetett ki. Ezzel az első napi ülés be is záródott, d. u. Vjj'3 óra után és a kongresszus tagjai a Drechsler-féle vendéglő helyiségében megtartott és nagy számmal látogatott közebédre vonultak fel. A közebédről természetesen nem hiányoztak a felköszöntők sem ós a kongresszus tagjait csak a színházak és egyéb szórakozó helyek meglátogatni akarása keltette fel a fehér asztaloktól. (Folyt, köv.) A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete és közgyűlése. Egyházi értekezletünket szeptember 11-én, közgyűlésünket másnap, 12-én tartottuk Kápolnásnyéken. Mindkettő igen látogatott s érdekes és tanulságos mozzanatr kban bővelkedő volt. Az ú j egyházi törvények életbeléptetésével kapcsolatos ügyek foglalták el időnk javarészét s kötötték le kiváltképen a figyelmet. Egyházi értekezletünket énekléssel s Kulifay László abai lelkész által mondott imádsággal kezdettük, Konez Imre esperesünk s Vásárhelyi Géza világi tanácsbiránk kettős elnöklete alatt. Mindenekelőtt alulírt adta elő titkári jelentését az egyházi értekezlet s a fiók-körök mult évi működéséről, különösen kiemelve a Székesfehérvárott folyó évi július 23-án tartott összejövetelt, melyen kivételesen mind a három kör együtt volt s behatóan megbeszélte a zsinati törvényekből folyó teendőket ós pedig első sorban az egyházi adózásra és a nyugdíjintézetre vonatkozókat. Ue még mindig sok homály, nem egy tisztázatlan kórdós maradván fenn: a kartársak közül többek újból szőnyegre kívánták hozni ennek a két, egyházakra s lelkészekre nézve oly égetően fontos törvényczikkelynek a megvitatását, a mit az értekezlet el is fogadott, csakhogy a tárgysorozat pontjainak letárgyalása utánra halasztott. Előbb hát a közalapi és köznevelési törvényczikkek kerültek megbeszélésre. Alulírt előadó arra figyelmeztette az értekezletet, hogy ha a közalapot az újabb törvény értelmében a lélekszám utáni 8 fillérrel vetjük ki, egyházmegyénk eddigi közalapi járandósága meglehetősen csökkenni fog; holott pedig az összes létszámból(40,000-ből) még a fiók-egyházakban ós szórványokban lakó hívek lélekszámát is (mintegy ötödfélezer lelket) levonásba kell hozni; minek következtében a járandóság még alacsonyabbra száll. E felett hosszas vita indult meg. Volt olyan társunk, ki azt hangoztatta, hogy az anyaegyházak fizessék meg a szórványban lakó hívek után is a közalapi járulékot. Viszont azok a lelkészek, kiknek egyházához nagyobb népességű (2—3—400 lélekből álló) szórvány tartozik, joggal hivatkoztak arra, hogy ezek után, az anyaegyház fentartásához épensóggel semmivel nem járuló szórványbeli hívek után a közalapi járandóságot az anyaegyházakon követelni: teljességgel nem volna igazságos. Az eddig rájok kivetett járulékot is —- mivel behajthatatlan volt — jobbára az anyaegyházak fizették ki ugyan helyettök, úgyde ez összeg aránytalanul mégis sokkal kevesebb volt, mint lenne ezentúl, t. i. a lélekszám szerinti kivetés folytán. Vértesaljának, melynek egész Dunamellékén úgyszólván legnagyobb népességű szórványai vannak, különösen érdekében áll e kérdés tisztázása. Idáig a szórványok össze-vissza csak 121 koronát fizettek s ennek jórészét is néhány földbirtokos szolgáltatta; holott ezentúl, szorosan a lélekszámot nézve, épen háromszorosát kellene fizetniök az anyaegyházaknak, vagyis 4500 lélek után 360 koronát. A vita eredménye az lőn tehát, hogy értekezletünk (s másnapi közgyűlésünk is) szívesen elfogadta a IV. t.-cz. végrehajtására vonatkozó kerületi szabályrendelettervezetet egész terjedelmében s igy azon részét is, hogy „a szórványok lakói a közalapi járulék meghatározásánál nem veendők tekintetbe". Egyúttal azonban hangsúlyozza, hogy az anyaegyházak presbitériumai pedig — mint a tervezet is mondja — keressék meg a szórványban lakó birtokos vagy jobbmódú híveket egyenként, és hívják fel arra, hogy „az általuk eddig megajánlott, illetve fizetett közalapi járulékokat a jövendőre is megajánlani s tőketermószetű adományként a közalap javára beszolgáltatni szíveskedjenek". Ez ügyet, melyet tudtommal még sajtó útján sem szellőztettek, ajánlom az intéző körök beható megfontolására. Néhányan értekezletünkön arra hivatkoztak, hogy nincs ok tartani a közalap jövedelmének általános és lényeges csökkenésétől, mivelhogy a nagy népességű alföldi és városi gyülekezetek viszont az új törvény értelmében lélekszámuk után az eddiginél sokkal nagyobb összegű járandóságot fognak fizetni. Hát ón csak azt mondom: videant consules! . . . . A köznevelésről szóló törvény végrehajtására vonatkozó kerületi utasítások pontjaival hamarább végeztünk. Néhányan felhozták, hogy míg a r. katholikus egyházban a felettes hatóságok már is részletes utasításokat adtak a tanítói fizetések kiegészítése tárgyában követendő eljárásra nézve, addig a mi egyházunkban a lelkészek, egyházak teljesen tájékozatlanok e tekintetben. Reméljük azonban, hogy a közelebb tartandó egyházkerületi közgyűlés a kivánt utasításokról bizonyára gondoskodni fog. Egyéb kebelbeli ügyek elvégzése után visszatért aztán értekezletünk újból az egyházi adózás és a nyugdíjintézet ügyére. Most már sokkal higgadtabban beszéltünk e két tárgyról, mint székesfehérvári értekezletünkön. Azóta ki-ki alaposabban tanulmányozta s megfontolta a két üggyel összefüggő kérdéseket s lassan-lassan világosabban látjuk a ránk váró teendőket. A mi az adóreformot illeti: nem táplálunk ugyan vérmes reményeket, de mégis abban állapodtunk meg, hogy mindazon kebelbeli egyházközségek, melyek ez idő szerint súlyos egyházi adóterhet emelnek, kísértsék meg folyamodni az adócsökkentési segélyért s fogadják el a 76