Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-22 / 38. szám

mindeneket kielégítő feleletet adni erre a kérdésre. A legmodernebb theol. irányzat képviselői nemcsak tudományos színezetű, hanem népies, elevenen, mindenki által megérthető könyvekben tárgyalják ezt a nagy problémát: ki és mi volt Jézus Krisztus? És ez természetes. Krisztussal, a Krisztus-hittel áll vagy esik a keresztyénség. Ha a Krisztus által kijelentett és „átélt" vallás csak egy kiemelkedő mozzanat a kijelentés folyamatában, akkor hol marad az a feltétlen realitás és bizonyosság, a melyen megnyugodhatunk ? Ebben a rövid megnyitó beszédben nem foglalkozhatom bővebben ezen vitális kérdésekkel; nem is sorolhatok fel olyan idézeteket, a melyek kompetens ajkakról a Krisztus egyetlensége mellett tesznek tanúbizonyságot, csak annyit jegyzek meg, hogy önök majd tanulnak itt komparatív vallástudományt és hallanak majd Krisztus kompetitorairól, és mindaz, a mit tanulnak, meg fogja önöket győzni a felől, hogy nincs másban reménységünk s bizonyosságunk, mint Abban, a ki olyan szelíd és alázatos szívű volt és magát mégis Isten fiának tudta és nevezte, a ki hívogatott mindeneket megtérésre, bűnöket bocsátott meg, de arról, hogy neki is szüksége volna megtérésre és bűnbocsánatra, soha egy szóval meg nem emlékezett. Önök Krisztus szolgálatára készülnek. Felhívom önöket: komolyan és ünnepélyesen foglalkozzanak önök a legbehatóbban Krisztussal. Minden, a mit itt tanulnak, arra kell, hogy szolgáljon, hogy Krisztust minél behatóbban megismerjék, és őt minél jobban szolgálhassák. A mi szolgálatunk természetesen nem merül ki az Ige hirdetésében, a prédikálásban, de nem lehet tagadni, hogy ez a mi szolgálatunk középpontja. A hit hallásból vagyon. Felhívom önöket, hogy a legnagyobb gonddal készüljenek arra, hogy Isten igéjének méltó és hathatós hirdetői legyenek. Panaszkodunk a felett, hogy az emberekben nincs meg a fogékonyság, érdeklődés Isten igéje iránt, hogy a templomok ürülnek stb. Fájdalom, van sok igazság a dologban! Tudjuk, hogy nagyon sokan vannak, a kik nem igen foglalatosak másban, hanem csak az újságnak beszélésében és hallgatásában. Tudjuk, milyen nehéz feladat vár reánk prédikátorokra. Tudjuk, mily sokféle a kívánalom ; tudjuk, mennyi tudatlansággal, rosszakarattal állunk szemben; tudjuk, mily nagy az emberi szív mélyén gyökerező nyugtalanság, elégedetlenség. Bizony, ha figyelembe vesszük a felénk irányuló váradalmakat, feladatunk nehézségeit, egyszóval, ha krisztusi indulattal látjuk a sokaságot, a széledő juhokat, a nagy aratást: szinte vissza kell hogy riadjunk feladatunk nagysága előtt. De mégis, mint Isten igéjének igazi szolgái, bátran szembeszállunk e nehézségekkel, és bár tudjuk, hogy mi magunktól nem vagyunk alkalmatosak, de Isten igéje, a Krisztus által, a ki minket megerősít, mindeneket megcselekedhetünk. Tudom, sokan panaszkodnak Péterrel: Mester, mindhiába . . . semmit sem fogtunk! De ha hálónkat nem ernyesztették el modern divatos theóriák, ha az egyszerű evangéliomi igazságok hálóját vetjük Krisztus nevében a mélyre, nagy munkánk bizonyára nem leend hiábavaló. Különbséget teszünk Isten igéje és Szentírás, vagy Biblia között. Az inspiráczióra vonatkozó nézeteket nem taglalhatom ez alkalommal, egyszerűen csak ama felhívásra szorítkozom: mélyen, behatóan olvassák, taglalják önök a Bibliát, mint Isten igéjének s így a mi üdvbizonyosságunknak egyedüli kútfő írását. Ha Isten méltatott bennünket arra, hogy szólott hozzánk, úgy nekünk prédikátoroknak első kötelességünk, hogy Isten kijelentésének mélyére hatoljunk, hogy megtelítsük a magunk és mások lelkét annak igazságaival. Vannak csillagok, vannak ködfoltok Isten igéjénék egén. Isten igéje szolgájának feladata: megmutatni, hogy e csillagok fénylő napok és a ködfoltok is csillagok ezrének összetételei. Minden, a mit itt komoly tanulás után elsajátítunk és különösen a bibliai kritika eszközei, mindmegannyi távcsövek a mi kezeinkben, a melyek e tündöklő fényességek fel-és megismerésére vezérelnek bennünket. T. ifjúság, mi nekünk hivatásunkban biztonságot és tisztaságot, mondhatnám, egyedül az kölcsönöz, ha Isten teljes Igéjének fegyverzetével lépünk a küzdelem terére. A ki igazán ismeri az írást, az megtalálja az üdeség, az alkalom- és időszerűség titkát; annak kiapadhatlan éléstára van, a melyből tud előhozni ót és újat; az tud vigasztalni szomorú szíveket, ébresztgetni közönyösöket, bűnösöket és Krisztushoz békességre vezérelni mindeneket. Isten igéjének szolgái! Mily dicső feladat! Megtelíteni lelkünket Krisztussal, vagyis isteni szeretettel, békességgel, indulattal és nyújtani ezekből másoknak is! Nem lepkék módjára ide s tova csapongani, hanem méhekként behatolni mézédes virágok kelyhébe és gyűjteni mások számára is! Állani ott a sokaság közepette Krisztus képében, talán kereszttel vállainkon és hívogatni mindeneket 0 hozzá, a kinél mi magunk is bocsánatot, nyugodalmat vettünk! Önök különböző helyről, környezetből jöttek ide, de velünk és egymás között a legszorosabb kapcsolatba kell, hogy lépjenek, és az, a mi egybeköt, a mi egy sorba, egy zászló alá sorakoztat bennünket, az amaz Ige és az ebből kiáradó lélek és igazság, a melynek szolgálatára szenteltük magunkat. A ki ezen Igével nincs élő kapcsolatban, annak lelki élete elsatnyul és azoknak számát