Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

Előszó, hanem sokkal inkább Emlékezés e pár sor, a melyet Gulyás Benő eme „Ravatalnál" czímű irodalmi művéhez csatolok . . . Elköltözött s ma már csak az emlékezés koszoníját adhatjuk neki. De ez a koszorú legyen áldó sóhajtásokból kötözve, mindazoknak áldó sóhajtásaiból, a kik ezt s Gulyás Benő többi szellemi termékeit használják, s ha a „Ravatalnál" nyomán sebek gyógyulnak, bánatfelhők oszolnak, szomorkodó szívek vígasztalódnak, hadd hulljon egy-egy áldó könyncsepp a sokat küzdött, sok nélkülözésen átment, de hitében mindvégig erősnek maradt Gulyás Benő sírhalmára s emlé­kezetére is." A korán elhalt jó barát irodalmi hagyatékát jó lélekkel ajánlom lelkésztársaim figyelmébe; sok könnyet fakasztanak, de sokat is letörölnek vele ; sok szívet meg­ráznak, de még többet meg is nyugtatnak általa. Keresztesi Samu. BELFÖLD. Az Országos Református Lelkészegyesület megalakulása előtt. Három nap múlva megalakul az Országos Reform. Lelkészegyesület, azoknak a lelkésztársaknak részvételé­vel, a kik, mint az egyházmegyék küldöttei vagy mint magánegyének, az alakuló közgyűlésen megjelennek. Ma tehát már egészen elkésett dolog hírlapi vitát indítani a felett, hogy szükséges, üdvös és jogosult-e ez egyesület megalakítása és létezése. Ennélfogva az alábbi sorokban egyátalán nem akarok vitát indítani, annyival inkább nem, mert nagyon rég tisztában vagyok azzal, hogy én ebbe az egyesületbe be nem lépek. E sorok czélja egyedül az, hogy a nekem is meg­küldött alapszabálytervezet egyetlen pontja ellen, épen tagadólagos álláspontomból kifolyólag, szót emeljek, illetőleg e pont jelentőségére felhívjam lelkésztársaim figyelmét, akár pártolói, akár ellenzői legyenek az orsz. egyesület megalakulásának. Az 5. §. így szól: „Az egyesület tagja, erkölcsi kötelezés erejénél fogva, minden reform, jellegű egyén". Első pillanatra látszik, hogy itt erős sajtóhibával van dolgunk, a mi azonban épen egy alapszabályterve­zetben veszedelmes dolog, t. i. egy szó kimaradt a szövegből, mely tehát helyesen és teljesen (mint azt később az előkészítő bizottság elnöke ki is jelentette) így lesz: „Az egyesület tagja, erkölcsi kötelezés erejénél fogva, minden ref. lelkész jellegű egyén". Más szavakkal azt mondja ez a pont, hogy minden magyar ref. lelkész­jellegű egyénnek erkölcsi kötelessége, hogy ez egyesület­nek tagja legyen. Aligha van pedig bármely alapszabálykészítő bizott­ságnak, vagy akár alakuló közgyűlésnek is joga arra, hogy a magyar ref. lelkészjellegű egyének összességére nézve kimondja és felállítsa az egyesületbe lépés erkölcsi kötelezettségét, mint valami kategorikus imperativust I Az egyetemleges tagsági kötelezettségnek, akár erkölcsi, akár más indok alapján való kimondása ellen egyenesen és határozottan tiltakozom ! Őrizkedjenek az alakuló közgyűlésen résztvevő igen tisztelt lelkésztársaim olyan valamit iktatni az alapszabályokba, a mi csak „lex ímperfecta" lesz, aminek végrehajtása akár erkölcsi, akár anyagi szempontból képtelenség. Az „erkölcsi kötelezés erejének" könnyelmű kimon­dása veszedelmesen hasonlít a „compelle intrare" elvé­hez, melynek talaja és alkalmazása, tudjuk, nálunk nincs és sohasem is volt; máshol van annak eredete és hazája. Az államnak, vagy az állam bankjának joga van egy darab papirosra rányomtatni, hogy az 10, 100 vagy 1000 korona; az országos ref. zsinat is teljes joggal kimondhatja, hogy a lelkészi nyugdíjintézetnek kötelezett tagja minden lelkész, ki a 65 évet el nem érte, — azt azonban, hogy az Orsz. Ref. Lelkészegyesület tagjává lenni minden lelkészjellegű egyén erkölcsileg kötelezve van, semmiféle földi halandó ki nem mondhatja, még ha az előkészítő bizottságnak vagy az alakuló gyűlésnek tagja is! Ennyit láttam szükségesnek ez alkalommal elmon­dani ; mert ha nem óhajtok is résztvenni a tervezett egyesületben, őszintén sajnálnám, ha annak alapsza­bályaiba valami képtelen és lehetetlen dolog is becsúsz­nék. Meg vagyok győződve, hogy igen sok lelkésztár­samnak feltűnt ez az erkölcsi pont; de mivel eddig senki nem szólt ellene nyilvánosan, megtettem én. Ha jól esik : üssenek érette, csak hallgassanak meg! Kassa. Révész Kálmán. * * * Révész Kálmán esperes úr felszólalására, miután az utolsó pillanatban az egyesület jogosultsága vagy szükségessége kérdése felett vitát indítani én sem akarok, csak annyit jegyzek meg, hogy a felszólalást a magam részéről teljesen helyesnek és indokoltnak tartom; mert a lelkészegyesületbe belépésnek, az erkölcsi köteleztetés kényszerével minden ref. lelkészjellegű egyénre kimon­dását szükségtelennek is, meg kivihetetlennek is ítélem. A mikor azonban e véleményemet, a melyet a kongresz­szuson is ki fogok fejezni, itt kifejezem, mint az alap­szabálytervezet egyik készítője és az előkészítő 12-es bizottság tagja, a magam igazolására tartozom meg­jegyezni azt, hogy az erkölcsi köteleztetés a dr. Székely József és általam készített eredeti tervezetben nem is volt benne, hanem azt a hajdúböszörményi értekezlet második napján, a mikor én már nem voltam jelen, a 12-es bizottság többsége vette abba bele. Hamar István, szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom