Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

Kossuth által beterjesztett javaslatból. Az azóta lefolyt évtizedek azonban sajnosan bizonyítják, hogy a törvény, főként a r. kath. egyház prepotencziája ós érzékenységének sérteni nem akarása folytán; még máig sem valósult meg gyakorlatilag. Á feledés és a szándékos elhallgatás fövényéből kiásott törvénynek azonban elvégre valósulnia kell! Követelnünk kell azt hangosan! Követelje az Orsz. Ref. Lelkészegyesület is; de nem demagógiával, hanem higgadtan, komolyan, az igazságra, a jogra támaszkodva, s talán megérhetjük annak valóra válását is! U. TÁRCZA Jézus munkájának eredményei a lelkekben. Irta ós a magyar keresztyén szövetségeseknek Pécsett, 1907. aug. 18-án tartott konferencziáján felolvasta dr. Szabó Aladár ref. lelkész, a Betliánia-egylet elnöke. III. Jézus munkájának eredményei a megtért lelkek megszentelödésében és növekedésében. Nagyon téved azonban ki azt hiszi, hogy a megtért lélekkel többé törődni nem kell, vagy hogy az Úr Jézus a megtért lelket magára, hagyja. Jézus nekünk szentségünkre is adatott s nem csak bölcseségünkre, igazságunkra és megváltásunkra. A mint bizonyos, hogy a megváltás nem megy végbe az Atya útmutatása s a Szent Lélek vezetése nélkül, a mely a Jézus által szerzett váltságot lelkűnkön foganatossá teszi, ép úgy bizonyos, hogy a megszentelődésben az megy előre legbiztosabban, a ki a Jézus személyiségében és halálában elrejtett erőkkel táplálkozik. A ki Jézus igéjét befogadta, annak az igét meg is kell tartania s ez ige mélyére hatolnia. A ki Jézushoz jött, benne kell maradnia. A ki megtért, annak a Jézusról szóló vallástételben meg kell edződnie. Az igaz keresztyén csak oly Szent Lelket ismer, a mely Jézust dicsőíti s nem olyat, a mely Jézust elfelejteti. Épen ez teszi a főkülönbséget a Szent Lélek Jézushoz vezető és a Jézus váltsága elfogadása utáni, megszentelő munkája közt, hogy az előtt a lélek a bűnt tekintette jó barátnak, Jézust pedig idegennek, a megtérés után pedig Jézus váltsága lett az élet központja, a bűn pedig felismert veszedelmes és kitagadott ellenség. Mig a meg nem tért lelkek ajtaján a Szent Lélek csak zörget, kopog, jóformán előkészítő ó-testamentumi munkát végez, addig azokban a lelkekben, a kik Jézus váltságát elfogadták, mint pünkösdi Szent Lélek, teljességben kiárasztott Szent Lélek működik, mint a hogy működött az első pünkösdkor; de jól vigyázzunk, nem ám mindenkiben, csak az apostolokban, a kiket erélyes fellépésre juttatott, magával ragadva, hódító útra indított. Mert a sokaságnak, a mely az első pünkösdkor megtért, csak megígértetett, hogy veszi a pünkösdi Szent Lelket, ha megtér, ha Jézus mellé áll s ha megváltatik, kiszakíttatik amaz elfajult nemzetség közül. El lehet képzelni, hogy Jézusnak a pünkösdi Szent Lélek által végzett munkájáról még annyit sem tud a világ, mint a biblia ható erejéről, Jézus váltságának bűnt összetörő hatalmáról s az új élet megkezdéséről. Mi azonban örüljünk és áldjuk az Istent, hogy eddig segített bennünket s hogy végre-valahára az elrejtett élet gazdagságáról, állandó öröméről, az Istennel való közösség bizalmasabbá válásáról, a hitnek nagyobb bizonyosságáról, a megszentelődésben biztos és határozott lépésekről, a bűnnek határozottabb meggyűlöléséről s a Jézussal való megelégedés zavartalanabb voltáról is szólhatunk. Bizonyára azért szólunk, mert tapasztalataink is vannak e tekintetben, s mert tudjuk, hogy a mi Istenünk egész bizonyosan győzelmes, hódító munkára indult e nép között s nem vet el minket szent színe elől. És kötelességünk is szólani, hogy evvel is segítsük, késztessük azokat, a kik még csak most tanakodnak a fölött, hogy Jézus mellé álljanak-e, vagy azokat, a kik elméletből tudják, hogy Jézusban az Isten jelent meg s mégis életük csak olyan, mint általában a világ fiaié s a kiknek értésére kell adnunk, hogy rendkivül sokat koczkaztatnak és hogy a megszentelődés kedves és becses gyümölcseit csak azoknak adja az Úr, a kik tényleg beléptek az ő országába s tényleg átjöttek a Sátán táborából az Úr kicsiny seregébe. Lássunk csak néhányat e gyümölcsök közül! 1. Az öröm állandósága. Sokszor nagy öröme van már az épen csak megtért léleknek is ; de ezt az örömöt folyton zavarja a bűn s a világ, a mely akkor ragaszkodik legjobban a lélekhez, mikor ez az Istenhez tér. A léleknek, a ki nem rég tért Jézushoz, felújulnak régi vágyai, a melyek megzavarják lelki nyugalmát, vagy pedig helytelen irányba téved akarata s a lélek állapota ilyenkor sötét és majdnem vigasztalan. A világ kívülről, a bűn belülről támad, s mintha nem örömre, hanem kétségbeesésre volna okunk, úgy érezzük magunkat. A mint azonban Jézussal való szövetségünk erősödik, örömünk is annál állandóbb lesz. Talán nem oly kitörő, mint megtérésünk első, boldog perczeiben, de sokkal zavartalanabb, mert sokkal tisztább, sokkal Jézusra irányulóbb. 2. A másik nagy adománya az Istennek a keresztyén élet érettebb korszakában, hogy lelkünk oly alapvonásai, a melyek fejlődésünket akadályozzák, lassanként átalakulnak s ellentétükbe olvadnak át. A ki pl. nagyon aprólékoskodó volt s mindig társai kis hibáinak feltüntetésében gyönyörködött, vagy az élet aprólékos bajait, mint valami nagy gyötrelmeket, úgy érezte: lassanként megtanulja, hogy bízzék Jézus nagy szeretetében, a mely majd testvéreit többre segíti, mint az ő kicsinyeskedése, s a melynek tüzében felolvad a sok méltatlankodás a kis bajok felett. A ki nagyon zajos volt s mint keresztyén is kiáltani szeretett, lassanként megbecsüli a csendes órákat, s a ki félénk volt, az egyszerre csak csodálkozásunkra nagy erővel és hatalommal tesz bizonyságot. 3. A keresztyén életben haladó teljes bizonyosságot nyer a felől, hogy üdvössége biztosítva van Jézus drága vére által. Nem ingadozik többé. Nem gyötrődik a felett, hogy az Úr megbocsáthatja-e az ő nagy bűneit, s egész hatalmával árad belé az isteni kristálytiszta szeretet e