Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-08 / 36. szám

telenkedő konventet, egyetemes gyűlést és a közös protestáns bizottságot tüntette fel olyan színben, a mely sértő, lealázó. Itt ennek az egész dolognak a bibéje s ebből a szempontból kell megítélni az egyházmegyei gondnok úr szavait. Mi az „Ébresztő"-t épen ezért közöltük. Az elégtétel további keresése nem a mi dolgunk, hanem a pellengérre állított konventé, egyet, gyűlésé és a prot. közös bizottságé! S ezzel a szomorú ügy aktáit, a két felszólaló részéről le is zárjuk, természetesen nyitva hagyva a sorompót az esetleg megnyilatkozni kívánó egyházmegyei gondnok úr előtt. H. I. szerk. TÁRCZA. Jézus munkájának eredményei a lelkekben. Irta és a magyar keresztyén szövetségeseknek Pécsett, 1907. aug. 18-án tartott konferencziáján felolvasta dr. Szabó Aladár ref. lelkész, a Bethánia-egylet elnöke. I. Jézus munkája — Isten munkája. Miért beszélünk Jézus munkájáról ? Miért nem Isten munkájáról? Isten munkájáról is beszélünk, de az emberre nézve első és legfőbb fontosságú, hogy Jézus munkájá-. nak értékével legyen tisztában s ha csak valamennyire is tisztában vagyunk a nevezetes kérdéssel, akkor egész bizonyosan tudjuk, hogy Jézus munkája is Isten munkája. A ki még idáig sem jutott el, az ám lásson hozzá, hogy ezt megértse, mert máskép egész élete czélttévesztett lesz s a tévedések hosszú sorozata. Ha pedig valaki erre azt mondja, hogy Jézus igaz ember is volt s az ő munkáját az emberi élet s az emberiség története keretében végezte el, akkor mi erre azt feleljük, hogy ez kétségkívül úgy van, de ez nem azt bizonyítja, hogy Jézus munkája csak emberi munka volt, hanem egészen ellenkezőleg, azt, hogy Isten utat tudott magának törni az emberiség életébe, mert az embert nagyon szerette. Hogy Jézus emberré lett, hogy feltüntette, milyen a tiszta és bűnnélküli emberi élet s hogy ezzel dicsőséges prófécziát mondott azoknak, a kik benne hisznek s kegyelmét elfogadják, s biztosította őket, hogy egykor ők is olyanok lehetnek, ha nem is hatalomban, hanem tisztaságban: óh mindez nem az ő emberi gyarlóságát, hanem hozzánk lehajló s bennünket felemelni kész, nagy, isteni szeretetét prédikálja. Hogy Jézusban az Isten jelent meg, azt bizonyítja az ő szent ajka, melyen át soha hazug szó nem szállt az emberi lelkekhez; bizonyítja az Atya, a ki őt a halálban nem hagyta; bizonyítja az a tény, hogy az Idvezítő a szívekbe tudott látni s hogy Úr volt vihar, betegség és halál felett; de legékesebb bizonyságtétel az, hogy törékeny földi testben, az emberi élet köntösében, az isteni szeretet és szentség oly erőit és sugarait tudta szétlövellni, a melyek az emberi lelket teljesen át tudják alakítani s az Istennel való közösség fenséges békéjére képesek bennünket eljuttatni. Erről kell először a léleknek teljes bizonyosságot szerezni, ha idvességre akar jutni. Mint a hogy Péter eljutott, úgy nekünk is el kell jutnunk ama fejlődési fokra, melyben elragadtatva kiáltjuk: Te vagy Krisztus, az élő Istennek Fia! Hova mennénk máshoz ?! Örök életnek beszéde vagyon te nálad! A ki nem győződött meg Jézus személyisége emberfelettiségéről s Jézus Isten voltáról, hát az keressen, kutasson, zörgessen, kérje Isten megvilágosító Szent Lelkét, olvassa Isten igéjét s figyeljen a bizonyságtételekre, mindenekfelett pedig ne hordja a fejét oly büszkén, mint a hogy azok szokták, a kik Jézust közönséges embernek tartják és pedig a felvilágosultság nevében. Különösen pedig ne higyje, hogy az ő felfogása valami újkori alapos tudományosságból következik ; mert Jézus istenségét már a régi időkben is igen sokan tagadták, de nem ezek a tagadó szellemek vitték előre az emberiség haladását. Viszont azonban £LZj Sí ki Jézus istenségét elfogadja, ne álljon itt meg mereven, méri még ezzel a hittel is el lehet kárhozni. Hiába fogadja el valaki Jézus istenségét, mint valami hittételt, ha tovább nem lát s észre nem veszi, hogy Jézus istensége nem valami fényes oszlop, melyet elég megbámulni, hanem mozgó, élő, munkálkodó, bűneinkkel küzködő s a Sátán országa elleni küzdelemben keserves szenvedést, gyötrelmet eltűrő istenség. Szóval meg kell világosodnunk a felől, hogy Jézus isteni személyiségének itt a földön való megjelenése magában véve nem váltott volna meg még egy lelket sem, hanem hogy Jézus Isten voltát határozott megváltó czéllal hozta ide, hogy megváltó munkát végzett, megváltó szenvedést és halált szenvedett, isteni mentő szeretetet ragyogtatott: ez tette lehetővé azt, hogy idvezüljünk. Jézus bevégzett munkája az a kőszikla, a melyre ráállhatunk! És mikor sokan azok közül, a kik keresztyéneknek neveztetnek, a határozottan hitetlenek támadására meginganak és arról beszélnek, hogy majd tán valamikor még jobb és tökéletesebb vallást is kapunk a keresztyénségnél, hajlandó vagyok felkiáltani, hogy ezek ugyan még nem álltak ama kősziklára! Vagy a mikor sokan folyton Jézus tanításairól és isteni tudományáról beszélnek, hát akkor ismét hajlandó vagyok készakarva szólni: Szegény, veszendő lelkek, ti ugyan azt tudjátok, hogy az úszásról szóló legékesebb tanítás is az örvényben forgó szerencsétlent meg nem menthetné, hogy képzelhetitek, hogy tételek és tanítások a bűn és kárhozat sötét folyamából menthetnének ki valakit?! Viszont azonban, a mikor azt látom, hogy oly lelkek, a kik soha Jézus istenségét és megváltó munkájának kiválóságát meg nem tagadnák, a vész és vihar idején, a különböző támadások és tűszúrások vagy kemény vágások közt fejőket vesztik és keseregnek : hát akkor megszomorodva kérdem, hogy ugyan elég jól megvizsgálták-e az örök kőszál szilárdságát, elég jól megtapasztalták-e, hogy mily erős karokra vette őket az Idvezítő s nem inkább csak a Jézusról szóló tanításokba vetik-e bizalmukat, a helyett, hogy Jézus személyisége s az a bizonyosság tartaná őket, hogy Jézus munkája Isten munkája ós pedig az