Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-01 / 35. szám

sülét kebelében való megerősödése örökre Vámossy nevéhez fognak fűződni. Vámossy Mihálynak, akár megmarad elhatározása mellett, akár enged a közbizalomnak, még hosszú éveket kívánunk, a pesti ref. egyházmegyei tanítótestületnek pedig utána olyan elnököt, a ki az ő ideális törekvéseinek buzgó támogatója legyen mindenkor. Egyházi aranykönyv. Mészáros Lajos honvédszázados özvegye, szül. Rozsos Anna róm. kath. vallású úrnő, végrendeletileg 40 hold földet hagyott a pápai főiskolának, hogy annak jövedelmében a gimnázium V. osztályától kezdve, elsősorban barsi illetőségű tanulók részesüljenek. A csurgói ref. főgimnáziumban a beiratások a következő rendben lesznek: szept. 2-án az I. oszt., 3-án a II—HL oszt., 4-én a IV—V. oszt. s 5-én a VI—VIII. oszt. Később jelentkező tanulók csak folyamodvány útján vétetnek fel. Tandíj stb. egész évre 70 K, köztartájdíj ebéd- s vacsoráért 10 hóra 154 K, ezeknek fele a beiratáskor, fele febr. 1-én fizetendő. Értesítés. Tudatjuk az érdeklődőkkel, hogy az V. ker., Hold-utcza 17. szám alatt lévő elemi leányiskola a jövő 1907/8. tanévben polgári leányiskolával fog kibővíttetni, mely czélra a nevezett épületben, a megfelelő átalakításokat, tornaterem és egy tanterem modern felszerelését, a nyár folyamán eszközöljük. A jövő 1907/8. tanévben csak az első polgári leányosztály fog megnyittatni. A többi osztály a következő években egymásután. Beiratások 1907. szept. 2., 3. és 4. napján d. e. 8—12 óráig eszközöltetnek a Hold-utcza 17. sz. alatt. A beiratáskor minden jelentkező köteles szülőjével, vagy annak megbízottjával megjelenni és születési bizonyítványát, oltási, illetve újraoltási bizonyítványát és elemi iskolai bizonyítványát magával hozni. A ki bizonyítványt felmutatni nem tud, köteles felvételi vizsgát tenni. A felvételi- és tandíj. Minden jelentkező tanuló tartozik azonnal 8 kor. beiratkozási és 15 kor. negyedévi tandíjat fizetni. Az egész évi tandíj 60 kor., mely negyedévi részletekben fizetendő. A beiratkozási és az első negyedévi tandíj fizetése alól senki sem menthető fel. A jó bizonyítvánnyal bíró tanulók a tandíj fizetésének kötelezettsége alól részben vagy egészben való felmentést a beiratáskor írásban kérhetik a folyó évi adóív alapján ; a kik adót nem fizetnek, azok az adóhivataltól kapnak erről bizonyítványt. Ez okirat nélkül kedvezmény nem adható. A kik a Hold-u. 17. sz. alatt végezték az elemi iskolát, előnyben részesülnek. Az angol nyelv, mint rendkívüli tantárgy fog taníttatni. Díja havonkint 3 kor. A polgári leányiskolával összeköttetésben leányinternátus van ugyanazon épületben. Tájékoztatót szívesen küld Burgess Edith úrhölgy, az internátus vezetője. Névsora az edinburghi New College magyar növendékeinek. Abból az alkatomból, hogy James Macdonald, ki évtizedeken át gyűjtögette az ösztöndíjat a magyar diákok számára, szept. 4-én Budapesten lesz és akkor este a holdutczai skót misszió termében tiszteletére tea-estélyt rendeznek, közöljük az edinburghi magyar diákok névsorát és lapunk útján is kérjük azokat, a kik azt megtehetik, hogy a kedves vendéget megjelenésükkel örvendeztessék meg. Balogh Ferenez (1865.). Dapsi László (1865). Dömötör János. Komáromi Lajos (1866—7.). Tabajdi Lajos. Felméri Lajos. Baráth Ferenez. Nagy Ferenez. Losonczy László (1871—3.). Dr. Márk Ferenez (1874—5.). Dr. Csiky Lajos (1875—7.). Jánosy Gábor (1875.). Bethlendi András (1876—8.). Lévay Lajos (1876—7.). Ambrus Ferenez (1877—78.). Két ismeretlen (1878-79.). Szalay József (1879-80.). Kecskeméthy Ferenez. Benkő István (1880—2.). Jurányi Gusztáv. Fa István. Csulak Zsigmond. Fancsik János. Tereli Gyula (1881—83.). Simon Ferenez (1881—83.). Csizmadia Lajos (1883—4.). Dr. Szabó Aladár (1884.). Sikó Ernő (1883— 1884.). Tóth Kálmán. Kócsi Dániel (1884—6.). Szőts Gerő (1884—6.). Sulyok István. Budai János (1886—8.). Szabó Lajos Török Zoltán. B. Papp István (1886—8.). Mindszenti Imre (1888—9.). Hamar Andor (1888—9.). Gulya György (1889—90.). Hamar István (1890—91.). Balogh Elemér (1890—91.). Ifj. Balogh Ferenez (1891—2.). Miklós Géza (1891—2.). Lukácsy Imre (1892—93.). Szász Béla (1895—96.). Kovács László (1896-97.). Dr. Vásárhelyi József (1896—7.) Biberauer Richárd (1896-7.). Tarkó Béla (1898-99.). Molnár János (1899-900.). Sörös B la (1899—900.). Pálffy Károlv (1900—1.). Forgács Gyula (1901—2.). Bokor Sándor (Í902—3 ). Nánássy Lajos (1902—3.). Bocsor László <1903—4.). Takaró Géza (1905—6.). Kövér Árpád (1905—6.). Pongrácz József (1906—7.). Dr. Kovács J. István (1906-7-). A jénai magyar kör 50 éves jubileumáról vettük és adjuk a következő leírást: Fényes, magyaros ünnepségeknek volt színhelye július 26., 27. és 28-án a némethoni Jéna városa. Nyári szemeszterben itt tanuló 10 magyar, minden nehézség ellenére, nagy áldozatoktól meg nem riadva, a kör 50 éves jubileumának nagyobb keretekben való megtartására vállalkozott. Az ünnepély, melynek fénypontja az óriási áldozatok árán, szinte hihetetlen rövid idő alatt megszerzett zászlónak a felavatása volt, várakozáson felül sikerült. Németország számos részéből, sőt Magyarországból is sereglettek össze vendégeink, hogy lássák, mire képes a honszeretet egy számra nézve kis körben is. Az ünnepélyben nem is csalatkoztunk! Az ismerkedési estély méltó beköszöntője volt a másnapi remek ünnepélynek, melynek legkiemelkedőbb pontja a háromszínű zászló felavatása volt. A zászlószögek beverésének megható aktusa után nagytiszteleletű Csengey Gusztáv theol. akad. tanár, a kör volt tagja s jelenlegi dísztagja, ez alkalomra írott ünnepi ódájának elszavalása következett, mely valóságos extasisba hozta az ünneplő közönséget, melynek soraiban ott üdvözölhettük az egyetemi és gymnasiumi tanári kar számos tagját, a rektorral élükön. Azonkívül a jénai társadalom legelőkelőbb képviselői foglaltak helyet a vendégek soraiban. Szép programmpontja volt az ünnepélynek a díszoklevelek átadása. A két megválasztott disztag Loenig prorektor és Euken profeszor megható szavakban köszönték meg dísztagokká való megválasztatásukat, reámutatva arra, hogy milyen nagyjelentőségű következményei lehetnek az ilyen, külföldön megtartott magyar ünnepélyeknek, a mikre már ünnepi szónokaink is rámutattak. Elősegítik ezek a két nemze közti megértést, testvéri szeretetet, barátságot, a mire különösen a sokat megrágalmazott magyarnak szüksége van. Ezután következtek az ünnepségek kedélyes mozzanatai, melyek három napig tartották össze a legjobb hangulatban magyar vendégeink legnagyobb részét. Ezúttal sem mulaszthatjuk el, hogy ki ne fejezzük köszönetünket nagytiszteletű'Csengey Gusztáv, theol. akad. tanár úrnak, egyletünk „véndiákjának" áldozatkész magatartásáért, s mindazoknak, kik ünnepélyünk erkölcsi és anyagi sikeréhez hozzájárulni szíveskedtek. Vajha ez ünnepély magyar nemzetünk hírnévhez olyan mértékben járult volna hozzá, mint azt ifjú lelkünk óhajtotta.