Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-01 / 35. szám

kezét, lábát madzagon rángatja a jegyző, mint ők rángatják Fejér megyében a köz véleményét. S—y a sima, érdekek és hurokvetések embere háta mögött kandikált egy nevelője, kinek gyermekei köriilti hat éves szolgálatát a Decsi egyházzal kivánta megfizetni. Hova jutánk! az egyházat megvető világi urak neveléséért maga az egyház fizet soldot. így kerül ki magából a fa ágából a fejszenyél. Furcsa ez a pap sereg! Valamint a macskát gyökönkének gyökere felberzeli, úgy ennek csak meg kell mutatni a nép fölötti önállás és függetlenség vörös posztóját, egy torokkal kurjant fel mint a tokát eresztett pulyka sereg. Sárközyt, pártérdeket, főnököt, kolompost, vezért, püspökválasztási ügyet, szóval mindent cserbe hagyott, mihelyt a kérdés lŐn feltéve: kinek legyen igaza, az egyháznak-e vagy a népnek? A czélt nem érhetett szegszárdi küldöttek másnap egy goromba folyamodást adtak be, hol az egyházkerületet jól megleczkéztetik. A Decsiek felkiáltának a gyűlés előtt: „ökör eszi le — mondák — a füvet egyházunk ajtaja előtt, templomba nem járunk". Az egyházkerületi közgyűlésnek hallgatnia kellett, mert, mondják, az egyházi kormánynak szelídnek kell lenni. Nevezetes pör jött fel a tövestől felfordult Baranyából, a Nagyfalui rektornak pöre papja ellen. A rektor Gyarmati Károly, a pap Balogh Mihály. — Lélektani tekintetben nevezetes két ember, kiket jellemezni már csak azért is kell, mert nem mindennapos tünemények. Gyarmati egy sovány fekete arczú és vérű ember, ki épen ennélfogva jelenben tanítónak nem való, azonban pappá lenni óhajtván, invita Minerva kiment a debreczeni iskolából, hol magát elrontá, elrontani egy falusi iskolát. Borult fakó sárga szemeiből dacz és éh bosszú villog ki, s mikor keblében a méreg és tehetetlen düh forr, mosolyra rándulnak el vékony ajkai és ha ilyenkor fogai a függöny melől kifejérlenek, úgy tetszik, mintha harapni készülne. Ha panaszkodik, ha beszél, ha magát menti, ilyenkor vékony rekedező hangja hasonlít a megfogott róka vonításához. — Minden jó lélek kérje az Urat, hogy ilyen emberrel közelebb viszonyba ne lépjen! — Papját, ki meglehet túlment szigorúságában, miután le nem győzheté, legkényesebb oldalról támadá meg, huszonhárom hivatalos éveinek minden hibáját egy hosszú laistromban csirizeli fel az egyház ajtajára ; mint a Sátán, felült a szegény papnak vállaira és keserűséggel a porig nyomta le fejét. Balogh Mihálynak ez ember fizetett meg sok bűneiért, melyeket Baranyában elkövetett. Az üldöző végre ráakadt emberére, ki véle szemközt állva, megkezdé a vitát életre és halálra. Iszonyú az ilyen harcz, olyan, mint a hajdani gladiátoroké, a szívnek irányozva minden döfés, a véres tőrt villogtatja egyik a másiknak keble fölött, fel van karczolva az egész test! Sebhelyek tátongnak minden felé, s a ki az utolsó halálos döfést végre eltalálja, maga is vértvesztve félholtan rogyik a haldoklóra. Balogh egy magas száraz ember. Előre görbült... * * * Eddig tart a kis nyolczadrét alakú, nyolczleveles számozatlan füzetben nyolcz oldalra terjedő s a kilenczedik oldalon a negyedik sorban félbeszakadt uaplójegyzése Dobosnak. A következő oldalon kezdődik: Péczel. Jut. 20. 1846. jelzéssel egy három oldalra terjedő naplórészlet, erősen subjectiv meditatióval. Ezt már keressék meg majdan eredetijében azok, a kik e nagy ember lelkébe a maga által gyújtott világosság fényénél kívánnak betekinteni. Megtalálják aRáday-könyvtár levéltárában. Molnár János. MISSZIÓÜGY. A lutheránusok pánszláv törekvése Horvátországban. A „Sriemske Novine" legutolsó számában olvassuk s az illetékes körök figyelmébe ajánljuk az alábbi czikket. „Az országos horvát-slavon ágostai evangélikus egyházmegye ez évi augusztus hó 13-án tartotta meg évi közgyűlését Uj-Pazován. Az összes ágostai evangélikus egyházközségek képviselve voltak Horvátországból, kivéve hármat (Zágráb, Antunovácz és Hrastovácz), melyek magyar egyházmegyéhez tartoznak. Az egyházközségi kiküldöttek százan felül voltak. Az egyházmegyei gyűlésen főtisztelendő Abaífy Miklós úr, az országos ágostai evangélikus esperes és neudorfi lelkész (Vinkovcze mellett), világi részről pedig Weisz Mihály egyházmegyei felügyelő, mitroviczai nagybirtokos elnökölt. Hozattak határozatok az egyes egyházközségek beléletére, úgyszintén az egyes leányegyházakra vonatkozólag is. Különféle peticziók, kívánalmak és panaszok is tárgyaltattak. Mindezeken kívül egy igen fontos határozat is hozatott ezen egyházmegyének Magyarország területéből való kihasításáról. Mikor a mi horvát országos kormányunk leirata felolvastatott a horvát országgyűlésnek a protestáns egyházi törvények revíziója tárgyában hozott határozatáról, egyhangúlag elhatároztatott, hogy kérvényezni fogják a horvát képviselőháztól egy külön ágostai hitvallású országos evangélikus egyház megalkotását önálló törvényekkel együtt, a mely törvények kizárólag csak Horvát-Szlavonországokra vonatkoznának. Azon oknál fogva kérik ezt, mert a mi horvát törvényeink igen gyakran összeütközésbe jönnek a magyarországiakkal, a mi az egyházi szolgálatot igen terhessé tette. Voltak esetek, a midőn az ág. ev. egyházi dolgoknak némely intézményei Horvátországban egészen máskép tolmácsoltattak, mint Magyarországon. Ezen félreértéseknek úgy lehetne legkönnyebben véget vetni, ha Horvát-Slavonországban megengedtetnék egy Magyarországtól független, külön horvát ág. evangélikus egyház felállítása saját egyházi törvényekkel s két-három egyházmegye felállításával, melyek alá lennének rendelve ezen országos ág. evang. egyházi korporácziónak. Érdekes, hogy az ág. ev. belgrádi egyház-