Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-18 / 33. szám
A mezőföldi ref. egyházmegye f. évi július hó 30-án Székesfehérváron tartott rendes közgyűlésében a lelkészi nyugdíjintézet kérdésében úgy határozott, hogy az egyházkerület útján felír a konventhez, hogy az intézkedéseket halassza el azon időpontig, mikorra a lelkészek az államtól nyerendő korpótlékokat kézhez kapják, mert a most eszközlendő nagyobb összegre rugó befizetések a lelkészi kart anyagilag súlyosan érintenék. A nemesszívíi emberbarátokhoz. Borzalmas tűzvész pusztította el e hó 6-án JRéde községet. Délután 3V2 órakor gyuladt ki az első ház, s már 6 órakor 67 ház állott lángokban az épen cséplés alatt álló Összes gabona asztagokkal, karlakkal, az összes takarmány, minden pajta ós melléképületekkel, a szérűkön levő g armadákkal együtt. Iszonyú a kár, a hivatalos fölbecslés szerint több, mint háromszázezer korona! Ember, állat oda égett. Mentésről szó sem lehetett a rettenetes hőség és a nagy szélvész miatt. A teljes nyers, zöld élő fák, mint óriási gyertyák égtek a hőségben. Koldusbotra jutott a nép. Nyomorúságukban segélyért könyörögnek a nemes SZÍVŰ emberbarátokhoz. Az esetleges adományokat a szegény lakosok felsegélyezésére szivessen vesszük, nyugtázzuk és rendeltetési helyére juttatjuk. Egyházi anyakönyv. Dr .Darányi Ignácz földmívelésügyi m. kir. miniszter Ő Exellentiája, egyházkerületünknek közszeretetben álló gondnoka, mint a komáromi ref. egyházmegye örökös tiszteletbeli gondnoka a pápai tanítóTcépzöintézetnél 2800 koronás alapítványt tett, a melynek kamatai a komáromi egyházmegyébe tartozó lelkészek és tanítók gyermekeinek segítésére fognak fordíttatni. Ugyancsak ő, az erzsébetfalvai ref. egyháznak a paplak építéshez szükséges tetőfát kedvezményes áron bocsátotta rendelkezésére. — Gróf Andrássy Dénes a jótékonyságáról ism rt főúr a zubogyi ref. egyháznak templomópítésre 500 koronát, a bánóczi reform, iskola építésére 100 koronát adományozott. A jótékonyságnak e nemes tényei maguk beszélnek. Rövid nyilatkozat. A protestáns egyházi és iskolai lap 32. számában a felsőszabolcs egyházmegye gyűléséről tudósítást közöl Andrássy Kálmán lelkésztárs. Tudósításában eltérve a tárgyától, elmélkedik és félszofál ogy kicsit a czikkező; s egyebek között névszerint is megemlékezik rólam, mint olyanról, a ki kegyetlen bírálatot mondottam volna az új nyugdíjtörvényről (Mellesleg megjegyzem, hogy az az én úgynevezett bírálatom épenséggel nem volt a nyilvánosság elé szánva, mert az egy magánlevél volt; hiszen ha a nyilvánosság elé szántam volna azokat a közzétett sorokat, bizonyára én is tudtam volna azokat olyan simává tenni, mint a czikkező tudósításában szereplő billiárd golyók.) Elmélkedésében aztán beszél a czikkező lelkésztárs, gyenge lábon álló belátásról és lelki erőről, majd gúnyosan szól a libasorról, a hova beállanak azok a ref. lelkészek, a kik mindig államsegélyt emlegetnek és kívánnak, szól gyenge idegzetű papokról is, a kik egy új pátenssel szemben elárulnák az egyházat stb. Ilyen magas paripán lovagol az érdemes czikkíró. De alig lovagol pár lépést, leszáll a magas paripáról; mert már ugyanazon a hasábon azt írja, hogy az ő egyházmegyéje is egyhangúlag (tehát a czikkíró is) azt határozta, hogv felír a konventhez a czélból, hogy a konvent csinálja meg azt, hogy a lelkészek 23%"o s belépési díjainak 4%-os kamatait államsegélyből fizessék ki íme a czikkező is a libasorban; íme mily hirtelen gyenge idegzetű lett, s mily hamar meggyengült a belátás és lelki erő ott is. Végül azzal bizonyítja a nyugdíjtörvény tökéletességét, hogy ők is kérik egy új Zsinat összehívását, a végből, hogy az tegyen módosításokat a törvényen. Czikkíró lelkésztárs szeret filozofálni, ez sokszor jól is sikerül neki; hanem ezúttal úgy védte meg a nyugdíjtörvényt, hogy ő maga mondotta ellene a legkegyetlenebb bírálatot, mert én jobbnak tartom, sem mint hogy egy új Zsinat kellene a jóvátételéhez. Nagykikíndán, 1907. aug. 13. Fekete Gyula. Egyházi értekezlet. A ,,Siklósvidéki ref. lelkészi kör" f. hó 5-én délelőtt SiklósOü tartotta értekezletét Iványos Soma nagyharsányi lelkész elnöklete alatt, Ái értekezleten mintegy 20 lelkész jelent meg a körből. A tanácskozás fő tárgyait az újonnan felállítandó lelkészi nyugdíjintézet ügye és az egyházi adóreform életbeléptetésének kérdése képezte. Az értekezlet, bár időszerűnek látja a nyugdíjintézet felállítását, mégis mivel az idevonatkozó törvény a tagokra, kiváltképen a régibb idő óta szolgáló lelkészekre elviselhetetlen terhet ró, sürgeti az alapszabály revízióját, vagy pedig életbeléptetését elhalasztandónak tartja mindaddig, míg a zsinati törvényben megállapított fizetésrendezés életbelép, a mikor minden lelkász alapfizetésének minimuma 2400 korona lesz 200 korona ötödéves korpótlékkal. Ha pedig erre sok ideig kellene várni, úgy a lelkészek belépési járulékait fizesse az egyházkerület a segélyezésekre szolgáló alapokból. Ugyancsak élénk vitát keltett az egyházi adóreform kérdése is. E törvény annyiban kelt aggodalmat, a mennyiben a kongruás lelkészek tényleges fizetését csökkentéssel fenyegeti. Ez csak úgy lenne elhárítható, ha a jelenlegi terményfizi tés új felszámítás alá kerülne, még pedig az eddig leütött egyhatodrész beleszámításával s az állam ez alapon adná az adóteher könnyítésére szolgáló összeget. Ha ez nem történhetik meg, úgy a kongruás lelkészek egyházi segélyezésre lesznek utalva, mivel a névleges 1600 korona minimális fizetés a valóságban is csak ennyi lesz. Ebből pedig egy lelkésznek állásához méltóan megélni a lehetetlenséggel határos. Épen ezért az értekezlet sürgető felterjesztéssel él az egyházmegyéhez a 2400 koronás minimális fizetés érdekében. A fontosabb ügyek letárgyalása után az értekezlet több. apróbb folyó ügyet intézett el. Lukácsy Imre diósviszlói lelkész, eddigi jegyző, mivel könyvtárossá is megválasztották, jegyzői tisztéről lemondott, helyét Borsos István drávaszerdahelyi lelkésszel töltötték be. ISKOLA. 25 éves tanári jubileum. Dr. Horváth József, a pápai főiskolában a filozófia és paedagógia tanára, az idén tölti be tanári működésének negyedszázados fordulóját. Úgy értestilünk, hogy tanítványai ünneplésben óhajtják részesíteni a közszeretetnek örvendő professzort. Az ünneplők elismerésének koszorújába mi is oda fűzzük a mi elismerésünknek szerény virágát és szívből óhajtjuk, 66*
