Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-18 / 33. szám

Az eddig elhalt lelkész tehát minden ellenkötelezettség nélkül fizetett s így a visszatérítés jogos. De méltányosság is szól e mellett és pedig az özvegyre és árvákra tekintve. Gondoljuk meg, hogy a lelkészek 50%-a

kamatra veszi fel azt az összeget, a mit a nyugdíjintézetbe befizet s ez a teher az özvegyre marad. Miből fizesse ki tartozását 1 Gyámoldai osztalékából? Legyünk, Uraim, keresztyének is! 2. A 20. §. így módosítandó: Azok részére, a kik 1908. évi január 1-től válnak özvegyekké, az évjáradék összege, a mennyiben az intézet jövedelme fedezi, évi 1000 koronában állapíttatik meg s ha ezen felül fedezet van, a régi özvegyeké is. Indok. Megszégyenítő az ránk, ref. lelkészekre, hogy a lelkészözvegyek deáktartásból, mások kiszolgálásából tengetik életöket. A mai megélhetési viszonyok szükségessé teszik az évjáradék felemelését. 3. A 24. §. így módosítandó: Az árvák segélyösszege — tekintet nélkül az árvák számára — csak atyátlan árváknál minden egyes árvára külön 300 koronában állapíttatik meg; míg a teljes árvák külön évi 400 koronát kapnak segély czímén. Indok. Egy gyermek nevelésénél 100 korona csak a ruházatra elég. Hol van akkor a taníttatás költsége ? A 24. §. második bekezdése teljesen törlendő, mert a 7—8 gyermekes anya még jobban ráutalva van a segélyre, mint a kevesebb gyermekkel bíró. S tehet ő arról, hogy 7—8 gyermeke született? Vagy talán azt akarjuk elérni, hogy tegyen róla, hogy ne szülessék? Hát az árvák közül a hetedik nem olyan lelkészárva? Tehet ő arról, hogy nem elsőnek vagy hatodiknak született ? Bizony-bizony nemcsak hogy nem keresztyénies ez a szakasz, de még csak nem is emberies. Szinte csodálkozik az ember a zsinati atyákon! A III. t.-cz. 10. §-ban négy gyermekkel bíró családfő egyházi adójából 15%* a hat gyermekkel bíróéból pláne 25%-°t elengednek — igen helyesen, — mert belátják, hogy több gyermeknevelés több teherrel jár ; a lelkésznek hetedik, nyolczadik gyermekét meg homlokegyenest ellenkezőleg kidobják az útszélre, holott segíthetnének rajta. 4.] A 25. §. így módosítandó: A fiúárvák neveltetési segélyt kapnak 20 éves korukig, vagy ha felsőbb iskolát végeznek, annak bevégzéséig; a nőárvák pedig 24 éves korig, vagy ha előbb házasságot kötöttek. 5. A 26. §. 1. pontja akként módosítandó, hogy az alapbetét és a szolgálati évek után rá eső kamat lefizetése csak a lelkészi fizetésnek 2400 koronára történt felemelése és a korpótléknak a szolgálati évekre visszamenőleg folyósítása után legyen kötelező. Addig pedig erre az 1908. évtől kezdődőleg 4% kamatot fizessenek a tagok. 6. A 26. §. 2. pontjában kimondandó, hogy az 1600 koronáig fizetéskiegészítés-államsegélyt élvező (kongruás) lelkészek évi járuléka külön e czélra kieszközlendő államsegélyből fedeztetik. Indok. Az 1898. évi XIV. t.-cz. 2. §. a lelkészeknek államsegéllyel biztosít 1600 korona fizetést. Ugyanezen t.-cz. 11. §. a levonandó kiadások közé sorozza a nyugdíjalap számára teljesítendő rendes évi fizetést. A kongruás lelkészek tehát törvényre támaszkodva joggal követelhetik az államtól az általuk nyugdíjjárulék czímén fizetett összeg erejéig, a kongrua-felemelést. RÉGISÉG. Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez. (Folytatás.) Indorsatio. Mivel felséges Asszonyunk eleiben adódót az Instánsoknak kérése, feleletet csöndesen várják, megelégedvén, hogy az Oratóriumba gyűlhessenek könyörgésre, a Lévitának egyéb szolgálatot az Oratóriumban tenni nem szabad, hanem továb is kiadót rendelésemhez alkalmaztassák magokat. Posony, Julij 1766. Groff Botyáni Jósef mpr. Kalocsai Érsek. Ekképen az Oratóriumban Vicariussát kiküldvén Dje 25= mensis ejusdem, estvéli Cultusra nagy örömmel s Isteni hálaadással bé mentünk. Oh én Istenem! ne hadd el a te jókedvedet, sőt végezd el kezed munkáit mi irántunk. Uram! segics meg, adgy előmenetelt és boldogics minket; áldott legyen az Isteni segedelem, ki jöt az Urnák nevében. Ammen. Mivel minden Professiónktul megfosztott Érsekünk az egy könyörgés tételtül megválva, haza jővén Posonybul újonnan való Instántia íratott a Prédikállásnak s Biblia olvasásnak megengedése iránt. Ily formán: Nagyméltóságú Érsekünk Atyai hiv szeretetire szorult szegény alázatos Jobbágyinak mint meganyi fiainak sziveket természetté vált könyörületességével magához vonó kegyelmes Fejedelmünk és nagy szánakázásu kegyes Pátrónusunk ! Mint engedelmes, keze alá nem szólló, Atyának parancsolatyára hallgató együgyü, szelid gyermek, úgy jöttünk mostan is Excellentiádhoz ezen reménkedő Instántiánkal, hogy kezeit és lábait — megalázván magunkat mind a földig és a porig — csókolgathassuk. Azon fiúi reménség alat, hogy jó kegyelmes Urunk rajtunk való kegyes szánakozasábul mint az Oratóriumban való bémenetelünket, úgy azon formán abban való Isteni szolgálatunkat mint több Érsekek idejében vala, megengedi a tanítást vagy a Predikátiók tételekben, vagy Biblia olvasásban és a halottakat a mi magunk czeremóniája szerint takaríthassuk.