Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-04 / 31. szám

nősen nagy figyelmet fordít a diaspora anyagi és szellemi ügyének rendezésére és hívei gondozására Németországban és a külföldön. Adományai közül megemlítjük a következőket : 10 bajor egyházközséget segélyezett 600, 1 elzászit 600, 3 lippeit 130, 27 poroszt 1861, 3 hessenit 522, 3 bádenit 350, 1 svájczit 1000, 16 csehet 1150, 1 felső sziléziait 50, 11 helyen az ev. reformmozgalmat 6204, 18 magyart (?) 1035, 2 francziát 400, több üldözött orosz luth. lelkészt 6082, 3 ösztöndíjast Kroppban 750, Braziliát 2400, Ausztráliát 100, a kivándorlási missziót 30, a tengerészetit 20, 1 lelkészt 100, vagyis mindössze 25,488'80 márkával. Vagyona 30,065*26 márka. Tanulhatnánk mi is az ő példájából! Dobsina, Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉG. Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez. (Folytatás.) Mi leve erre is a válasz ? Ezt mondá Excellentiája: „nem lehet, nem az én dolgom, ő felsége én rajtam nem áll, ő felsége parancsolatya holot Prédikátorok nincsenek, nem szabad ott Mestereknek és Nótáriusoknak közönséges isteni tiszteletet véghezvinni; megmondottam már én kegyelmeteknek, mihez tarcsa magát." Azomban ülvén már ott készen lévő hintójában, sietve lement Hajósra ebédre Prefectus Uramhoz. Mi pediglen haza jővén Kalocsáról újonnan Instantiát formáltunk és be is adtunk ő Excellentiájának idest dje 64 Apr. Ao 1766. Méltóságos Érsekünk, Kegyes Fejedelmünk! Bölcs és kegyes értelme szerént tudgyuk, megesmérhette edig bennünk, hogy minékünk Isten után Jó Kegyelmes Urunkban légyen az a bizodalmunk, mely szerént boldog vagy boldogtalan állapotunkban csak Excellentiád Atyai tutorságában ajánljuk magunkat. Mostan is azért kívánunk azzal a kegyes tanácsával élni: lenne-e hasznos, ha ő Felségéhez Instantia által fel mennénk? ebben is méltóztasson Jó Kegyelmes Urunk consolálni. Legkisebb dolognak még csak megmozdulásában is kívánunk Excellentiádtul függeni. Reá Atyai és kegyes Pátrónusi gratiáját várni, melynek alkalmatosságával midőn kegyes szárnyai alá vonnánk magunkat, maradunk Jó Kegyelmes Urunknak, ritka oly szánakozású Pátrónusunknak édes Atyánknak vigasztalását szivekszakadva váró szegény alázatos Jobbágyi Uszódiak. A válasz ez leve: „Én tőlem nem lehet, hogy szabadcságot adgyak Isteni szolgálattyokra, O Felségétől sem lehet. Az Prefectüstól meg lehet", melyre nézve az Ur Prefectus Uramhoz is írásunkkal deputatus embereink által recuráltunk és Prefectus Uram biztatót, ha O Excellentiája reám bízza dolgá,t kegyelmeteknek: szívesen szolgálok benne, minekokáért kétszeri nála való megfordulásinkra és Instántiánkra azt adá ki, hogy O Excellentiája Szombaton hozzám Hajósra lejövén, dolgunk elvégezodik és Vasárnapra, idest ad 14^ psentis lejövén hozzám, a választ készen találja, melyre Instantiában bé tett ígérettel az Elöljárók lementenek, hogy ha Consoláltatnának, nagy honoráriummal lennének Csikónak, vagy pénzbeli Discretiónak adásában. Ez fejül megírt Instantiánkat, végre Indorsálá az Érsek parancsolatyábul Prefectus Uram és kiadá ily formában: \ „Instantibus jam declaratum haberi, Nos oesdem ab Instantia ad suam Majestatem Sacratissimam promovenda impedire non velle, ubi tamen e re fuerit Instantes citra benignas resolutíones Regias usos fuisse, exercitio liberó suae Religionis declaranda declarare non intermittemus". Signat. Hajós 29= Apr. Ao 1765. Extradat. perme Stephanni Koncsek Prefectus mpr. Ily okokra nézve, hogy Felséges Asszonyunkhoz felmenjünk Instantiával, nem bátorkodtunk, így értekezvén felőle, hogy ha szerencsétlenül járni találunk, mely kevés szabadságunk vagyon is az Isteni szolgálatra, azt is el fogja rontani az Érsek reánk megharagudván. Annak okáért csak az Érsek után estünk, ha valamit tőle nyerhetnénk, minekokáért az megtiltatot harangozásért s annak megengedéseért ily Instántia irattatot 28= Juny Ao 1765. Jó Kegyelmes Urunk, kegyes Érsekünk, örökös Földes Urunk és édes Atyánk! Minden fiúi és Jobbágyi természeti hív engedelmességgel vagyunk és leszünk Excellentiádhoz; bátor Jó Kegyelmes Urunk Kegyes Atyai indulatyát mégeddig kérésünk és suplicationk iránt ki nem adta légyen is. Hogy anyival is inkáb ógőbbek legyünk Excellentiádhoz és forróbbak a szeretet által, maga nevét pedig örök emlékezetbe tégye. Innen lett, midőn eltiltattunk volna az Oratoriumbeli Isteni szolgálattal, kegyes Excellentiád parancsolatyábul, mindgyárt fogadtuk is attul mind ezideig el kellett államink és állunk ezután is míg Excellentiád kegyes gratiaja vissza menetelünk módgyát vígasztalásunkra ki nem adgya. Azonban mivel azon munkáiul megfosztattak vagyunk, mely munkánkon minden keresztyének örülnének, kicsiny harangocskánknak harangoztatásán is, hogy azért minden keresztyéneknél alább valók ne legyünk, a mi Istenünk imádására tudhassuk azzal magunkat felindítani, mikor hallanánk annak megvonását dologtevésink közöt is. Jó 62